A hangfelvétel története már csak azért is érdekes, mert amolyan igazi abszurdisztáni, belpolitikai mocsarunkhoz mindenben találó helyzetet teremtett. Ahelyett, hogy tisztázta volna az eddig felmerült kérdéseket, egyértelműsítette volna a vád igazát, vagy hamisságát, inkább csak még jobban összezavarta az ügyet figyelemmel kísérő magyarokat, és még több kérdést hagyott maga után.

Nyilvánosságra kerül egy felvétel, amit állítólag tavaly áprilisban adtak le a rendőrséghez, amelyen az állítólagos Magyarok Nyilai egyik tagja több olyan kijelentést tesz amelyek… Igen, és ennyi amit biztosan megállapíthatunk, azaz továbbra sem világos semmi.

Egyrészt: a felvételeken hallható Sz. Józsefnek mi köze van Budaházyhoz? Egyszer megálltak nála, miközben mentek hazafele. Jó, és? Másrészt: egy ember, aki lehet egy szájhős, nagymenősködő valaki szövegének rögzítése mit bizonyít? Semmit.

Ugyanakkor néhány, ennél sokkal fontosabb kérdést kell feltennünk.

A hatóságok szerint tovább bővülhet a gyanúsítottak köre, ezt ők maguk nyilatkozták. Akkor hogy lehet az, hogy csöppet sem izgulnak a felvétel nyilvánosságra kerülése miatt? Illetve miként fordulhat elő az, hogy a felvételt elkészítő, a médiaszerepléseket szemmel láthatóan élvező baromarcú kétnaponta hökkenti meg a társadalmat valami információval, amit az általa felvett anyag egy részének nyilvánosságra hozatalával támaszt alá? Azaz, ez még csak-csak előfordulhat, de miért hagyja ezt az ügyészség? Nem gondol arra, hogy így lehetőségük nyílik a potenciális bűnösöknek, hogy befolyásolják a tanúkat, nyomokat tüntessenek el, összebeszéljenek, stb.?

Bizony, itt valami nagy disznóság készül, mondaná a paraszti eszével ilyenkor mindig világosan látó Józsi bácsi. És a disznóságokra van még egynéhány kérdésbe önthető bizonyíték.

A felvételek április óta, azaz az első letartóztatások előttről már a hatóságok kezében vannak. Mégis, Draskovics elvtárs, hogy bemutathasson valamit az egyre inkább kételkedő közvéleménynek előáll az ominózus robbantási videóval, amiről portálunk deríti ki, hogy két évvel korábban készült, és semmi esetre sem kapcsolható össze a Magyarok Nyilaival. A rezsim beismerésre és visszavonulásra kényszerül, a rágcsálóképű zsidót pedig nem nyilvánosan körberöhögi az Európa szakmai krémjéhez tartozó réteg. De marad a posztján, nem mond le, és… Igen, itt jön a bibi, nem hozza nyilvánosságra a felvételeket, vagy azoknak legalább egy részét, hogy tisztára mossa magát.

Adott a kérdés: miért nem? Nos, erre igazából akárhány választ adhatunk, de egy biztos, a hatalom részéről az igazságot nem fogjuk soha megtudni A legkézenfekvőbb válasz kétféle lehet:

a.: Draskovicsnak nem voltak meg az ominózus felvételek, tehát a rezsim most is hazudik, és nem tudjuk valójában mikor került a kezükbe.

b.: megvoltak ugyan a felvételek, de a nyomozók szóltak neki, hogy nem lehet ezt csak úgy kiadni a sajtónak, még akkor sem, ha baráti, mert lényeges információkat tudhatnak meg belőle a még szabadlábon levő potenciális gyanúsítottak.

Nos, ha az a. eset áll fenn, akkor egyértelmű: az egész hangfelvételes hercehurcát abba kell hagyni, a kampányból és a közbeszédből kiiktatni. Amennyiben a b. variációt találjuk kézenfekvőknek, akkor ismét csak a kérdéseket szaporítjuk: mi változott azóta, hogy most már szabadon közölhetőek a felvételek, sőt, a rögzítőjük, aki amúgy koronatanú is kellene hogy legyen az ügyben, szabadon jár kel a tévéstúdiókban, és pénzért árulja sztoriját. Hogyan fordulhat ez elő?

Igaz ugyan, hogy kampány van, de azért annyira mégsem kéne hülyének nézzenek bennünket, hogy Magyarország első terrorista-perének koronatanúja így viselkedhet. Most persze azt mondanánk egyesek, hogy már nem koronatanú, hiszen az általa készített felvételek megvannak, bármi történhet Benkő-barommal, az már nem oszt, nem szoroz a nyomozók munkáját tekintve. Csakhogy az ügyvédeket is érdekelné a tárgyaláson a spicli személye, biztos, hogy tudnának neki kényelmetlen kérdéseket feltenni, sőt, az is lehet, hogy ezen a jövőbeni tárgyaláson Benkő olyan válaszokat adna, az ügyvédek úgy a sarokba szorítanák, hogy nemcsak ő, hanem a felvételei is elvesztenék hitelüket, mi több, bizonyítékerejű tartalmukat.

Ez az elmélet akár válasz is lehet arra, hogy miért mászkálhat szabadon Benkő György. Semmi sem tenne jobbat a rezsim szempontjából, mintha ez a spicli most hirtelen autóbalesetet szenvedne, esetleg némi molotovozás kapcsán kigyulladó házában füstmérgezésben meghalna. Egyrészt bizonyítaná, hogy valóban terroristákról van itt szó, akikhez ő valóban közel férkőzött, másrészt soha többet nem tudna válaszolni az ügyvédek kérdéseire. Vajon tényleg erre játszik a rezsim? Pontosabban feltéve a kérdést: kizárható az, hogy a rezsim ily módon gondolkozzon, nem tévesztve szem elől azt az aprócska tényt sem, hogy kampány is van?

Soha nem fordult elő az, hogy a szocionista hatalom kampánycélokra használja a terrorista-kártyát? Dehogynem, annyira nem lehet rövid az emlékezetünk, hogy elfelejtettük volna a 2006-os választások előtti, Gyurcsány-féle szlovák terroristákat. Akikről azóta sem tudunk semmit, még azt sem, hogy léteztek-e egyáltalán. Ennélfogva minden okunk megvan arra, hogy a jelenlegi kormányzat bármilyen terrorveszélyről szóló nyilatkozatát monológját ne vegyük komolyan, ami azért szomorú is egyben, mert könnyen járhatunk úgy, mint a farkast viccből kiáltó juhász a népmesében. Mikor a valós veszély közeleg, már senki nem fog hinni nekik.

Menjünk csak tovább a hangfelvételek közéleti szerepének ezen másfajta értelmezésének útján.

Először ugye Budaházy György neve hangzik el, ráadásul semmi olyan kontextus nem fedezhető fel, ami miatt Budaházy bűnössége bebizonyosodna. A hatás aztán nem marad el, riadalom a nemzeti oldalon, Budaházy segítői némiképp elbizonytalanodnak, s és még a narancsos média is nekiáll összemosni a Jobbikot a terrorizmussal.

Aztán pár napra rá, mintha egyeztettek volna a háttérben, hogy először megvárják az első kör hatását, jön a második hidegzuhany. A Jobbik bicskei elnökét, Rihó Krisztiánt gyanúba keverik, és ezzel beérni látszik a vetés, hiszen a Jobbik megteszi azt, ami ebben az esetben egy radikális párt esetében a lehető legrosszabb: hátrálni kezd, ráadásul még megvárja, hogy Lendvai Ildikó sápítozzon egy kört.

Délelőtti nyilatkozatukban a Jobbik fontosnak tartja, hogy kiálljon a parlamentáris demokrácia mellett – ami már önmagában furcsa egy Horthy-rajongó párttól –, majd estére lemondatják Rihó Krisztiánt, akit az ügyészség annyira nem talált gyanúsnak, hogy le sem tartóztatta. És ezzel a Jobbik megtette azt a szívességet a rezsimnek, hogy nyíltan beismerte a közvélemény előtt, sáros a Nyilak-ügyben. Hiába nem az, ezt most már nem bizonyítják be, legalábbis nem az idei kampányban.

A Jobbiknak az esettel kapcsolatos ügyetlenségeit jelzi, hogy sem a fenti kérdéseket vádként megfogalmazva nem dobják vissza a rezsim csahos kutyáinak, sem Lendvai Ildikóra és a többi komcsi vezetőre nem állnak rá, pedig terrorizmussal őket is össze lehet kötni és itt nemcsak a 2006 őszi eseményekre gondolok.

Köztudomású, hogy egy időben a világ legveszélyesebb terroristájaként számon tartott Carlos, a Sakál, a nyolcvanas években szívesen pihente ki fáradalmait a kommunista Magyarországon. Akkoriban történt mindez, amikor Lendvai Ildikó és még ki tudja hányan a mai szocialistának hazudott pártból vezető káderekként nyomultak Kádár oldalvizén. Nem állítható biztosra az, hogy személy szerint Lendvai Ildikó, vagy más, jelenlegi komcsi vezető tudott ezekről a terrorista-pártoló bűntényekről – különben is, ilyen ügyekről aztán biztos, hogy nem sok bizonyíték maradt fent –, ám abban biztosak lehetünk, hogy Gyurcsány anyósa, az Apró-ivadék Piroska (nomen est omen) tudhatott ezekről, hiszen amiről apja, Apró Antal nem tudott, az nem is létezett, ráadásul az Apró-Dobrev család elég komolyan érintett a II. János Pál pápa elleni merényletben is.

Így aztán a Lendvai-féle logikát követve (amihez lelkesen csatlakozott a narancsmédia, élén például a zsidó származását svábnak hazudó Bayer Zsolttal) nyugodtan követelhetné a Jobbik, hogy az egész MSZP-t zárják ki a választásokból, és állítsák a bíróság elé, hogy tisztázzák: milyen kapcsolatuk volt Carlosszal, a Sakállal. Nem mellesleg: Carlos életfogytiglani büntetését tölti Franciaországban, jogerősen elítélték. Budaházy György ellen pedig nemhogy ítélet nem született még, hanem tárgyalása sem volt ebben az ügyeben, az ügyvédei alapinformációkhoz nem juthatnak hozzá, s miközben a Lendvai-féle komcsik által egykoron pártolt Carlos szabadon működtetheti honlapját a börtönből, addig Gyuri még a családjával is alig találkozhat, a sajtóval pedig semmilyen kapcsolata nem lehet.

Nem beszélve arról az apróságról, hogy míg a kommunisták által imádott, a Szabad Európa Rádió ellen egykor merényleteket elkövető Sakál kezéhez több tucat ártatlan ember vére tapad, addig az állítólagos Magyarok Nyilai egyedül Csintalant verték meg, nem is túl nagyon, a többi esetben üres házakra lövöldöztek, és felgyújtottak egy pár házat. A Jobbik ezen felül nyugodtan előhozakodhatott volna azzal is, hogy ha Lendvai Ildikónak és pártjának nem derogált egy '56-ban forradalmárokra lövöldöző egykori pufajkást miniszterelnökként elfogadni, akkor most kuss van nekik, és a Jobbik pedig csak azért is felteszi a listájára a politikai foglyokat.

A hangfelvétel tehát alaposan megkavarta azt a bizonyost, ami már csak azért is érdeke, mert a nagy kampányzajban senki nem fogalmazta meg a következőket: maga az origója büdös az egésznek, hiszen:

1.: a felvétel készítésének a körülményei igencsak gyanúsak.

2.: a felvételeken szereplő Sz. József szavahihetősége nyugodtan megkérdőjelezhető.

3.: az a tény, hogy Benkő György, mint egy olcsó céda, pénzért kínálgatja információt a különböző tévécsatornáknak, az egész ügyet, úgy ahogy van, hiteltelenné teszi. Mellesleg megjegyzem, hogy a demokratikus berendezkedés mintaképének beállított Egyesült Államokban egy tanúnak nincs joga arra, hogy pénzszerzésre használja fel azokat az információit, melyek tanúskodásának lényegét adják. Ellenkező esetben börtönbüntetés is kiszabható reá. Szóval: a Jobbik nyugodtan felteheti a kérdést: mikor szándékozik az ügyészség és a rendőrség Benkő Györgyöt lecsukni? És a Jobbik nyugodtan feltehetné listájára a politikai foglyokat, visszavehetné sorai közé Rihó Krisztiánt, mert ha tényleg a parlamentáris demokrácia pártján állnak, ahogy azt Dúró Dóra oly szépen megfogalmazta, akkor bizony az ártatlanság vélelmének joga sokkal fontosabb mint holmi kampány- és PR-szempont.

Az már csak engem személyesen érdekel, hogy az ominózus Jobbik-nyilatkozatban az erőszaktól való elhatárolódás vonatkozik a tévéostromlókra is? És a szovjet címert leverőkre?