Az elsőáldozási mise vége felé azonban, valami egészen szokatlan történt. A gyerekek zenei kíséret mellett elénekelték a „Havenu shalom aleichem”, Sclomo Gronich zeneszerző 1979-ben írt dalát, héberül és magyarul is. A kérdés már csak az, hogy miért kell egy keresztény székely-magyar gyereknek, héberül énekelnie élete egyik, talán legfontosabb eseményen. A zsidó dalt, mely méltán lehetne egy műdal, az énekkar vezetője választotta az ünnepségre. A mise felkerült egy videomegosztóra is, melynek hozzászólásaiban a jogosan felháborodott magyar szülők, tiltakoztak a héber elsőáldozás láttán.

 

 

Az ügy kapcsán megszólalt T. Pénzes József, a Szent Ágoston templom plébánosa, aki a következőt nyilatkozta: „Ez egy szeretetről és megbékélésről szóló nemzetközi ének, amelyet az énekkar vezetője választott az ünnepi alkalomra”-majd hozzátette- „mindenki azt mondta, milyen szép első áldozás volt a Szent Ágostonban.”A plébános elmondta még, hogy személy szerint nagyon fontosnak tartja a „felekezetek közötti” párbeszédet, ezért minden évben felszólal a csíkszeredai zsidó temetőben tartott holokauszt-emléknapon. Az elsőáldozó mise szép volt, ezt mi is elismerjük, egészen addig a percig míg nem rontották el a zsidó állam nemzeti énekével, mi több, a szektaként működő, Izraelt imádó Hit Gyülekezete is előszeretettel énekeli ezt a dalt, nem csak a vasárnapi misék alkalmával. A nyíltan magyarellenes szekta tagjai, szinte már a sámán-rituálékhoz hasonló megtévesztést folytatnak az agymosott emberek közt, akik úgy gondolják ez a helyes út, mely az Úrhoz vezet.

Szeretnénk emlékeztetni azt az énekkar vezetőt, akinek a fejéből kipattant a zsidó kultúra előtti hajlongás, hogy a zsidók nyíltan keresztényellenes propagandát folytatnak hazánkban, gyarmatosítva földünket. A zsidók feszítették keresztre Jézus Krisztust, és mind a mai napig büszkék erre a tettükre. A zsidó háttérhatalom támadja a keresztény egyház fejét Benedek pápát, és, ha már a holokausztnál tartunk, akkor meg kell említeni a palesztin népirtást, a délvidéki vagy az oláh zsidó-bolsevik horda által tömegesen legyilkolt székely-magyar embereket is. Az emlékezés kapcsán először saját halottainkról kellene tudomást venni, nem pedig héber dalokat tanítani magyar gyermekeinknek!

Mi több, ennyi erővel egy elsőáldozás alkalmával, a magyar templomokban elhangozhatna Goran Bregovic cigány dala, az Ederlezi (Cigányok ideje) is, egyfajta szolidaritást kifejezve a kirekesztett cigányok felé. A probléma az, hogy a cionista térfoglalás már a keresztény templomokban is helyet követel magának, miközben nyíltan keresztényellenes viselkedésüktől hangos az egész világ. A szóban forgó kisfilmet a "jewtube" szolgáltató letörölte, de sikerült időben elmentenünk, ezért most mindenki megnézheti. Az elsőáldozásról készült eredeti videó IDE kattintva érhető el.

(Jozi-SZKR)

Kuruc.info kommentár: Nem véletlenül írtam hozzá az eredeti címhez, hogy folytatódik a zsidó terjeszkedés. Azt, hogy ez mikor kezdődött, ma már nem tudnánk megállapítani, de tény, hogy a fent leírt, a katolikus egyházon belül megtörtént esetet megelőzően a gazdasági életre is megpróbáltak rátenyerelni a kipások. Csíkszeredában egy izraeli cég kívánt plázát építeni, a helyi önkormányzat a volt traktorgyár területét adta át a zsidóknak erre a célra. Hogy miért kell a Csíki-medencének pláza, azt a fene sem tudja. Az izraeli kivitelező mára már abbahagyta a plázaépítést, a világgazdasági válságra hivatkozva. Bennfentesek szerint az igazi ok az volt, hogy bankoktól csak akkor kapott volna további hiteleket, ha bemutatja a leendő üzlethelyiségekre előre megkötött bérlői szerződéseket. Mivel ilyent felmutatni nem tudott, saját pénze meg nem volt a munkálatok folytatására, így a csíkiak két szék között a padlóra ültek. Se traktorgyár, se pláza, se a jövő plázája körüli területrendezés.

Az esetet azonban érdemes székely szempontból is tovább gondolni. Immár két évtizede folytat szélmalomharcot a székelység jobbik része az autonómia kivívásáért. Ez idő alatt az értelmiség és a fiatalság számaránya igencsak megcsappant, akárcsak Erdély többi részén is, aminek első következménye az lett, hogy a Markó Béla által vezetett RMDSZ minden különösebb ellenkezés nélkül építette ki hatalmát a térségben. Traian Basescu román államfő talán egyetlen igaz kijelentése volt az, amikor Székelyföldre ellátogatva megjegyezte: ez a térség az RMDSZ félfeudális birtoka.

Visszatérve a Csíki-medencében tapasztalható zsidó térhódításra: az autonómiáért való eredménytelen küzdelem mellett - vagy akár, miért ne, helyett - érdemes lenne inkább a  fiatalság helyben tartására, a munkahelyteremtésre és a gazdasági fejlődésre koncentrálni. Meggyőződésem, hogy azok a politikusok, akik ezeket a célokat csak az autonómia kivívásával tudják elképzelni valójában saját tehetetlenségüket igyekeznek leplezni. Sajnos az autonómia koncepciókon kívül az erdélyi magyar politikai elit - melynek korruptsága és hozzá nem értése vetekszik a Gyurcsány-korszak legsötétebb periódusának elitjével - nem tud alternatív megoldásokat felmutatni a magyarság boldogulását illetően.

Tudom, az autonómia-kérdés ilyen jellegű "előzésével" nem leszek szimpatikus bizonyos körökben, de ez kevésbé érdekel. A Kárpát-medencében élő magyarság vezetői az utóbbi húsz éveben vagy hamis célokkal (uniós csatlakozás, NATO, stb.) kampányoltak, vagy képtelenek voltak a számunkra hasznos céljaikat elérhető közelségbe hozni, ilyen például az autonómia is. (És akkor az erdélyi magyar szociális háló kiépítéséről, egy erdélyi magyar bank megalapításáról nem is beszéltem. Ezek a programpontok a kilencvenes évek elején még nagy népszerűségnek örvendtek, aztán az értelmiség elvándorlásával párhuzamosan kikoptak a közéletből.)

Pedig a határon túli magyar rendszerváltáshoz nem sok kellene. A magyar kormány akár át is alakíthatja a támogatási rendszeré, hisz semmi szükség sincs már az anyaországból érkező pénzek szétosztására, politikusok melegedőjének és hatalmuk kiépítésére használt Illyés közalapítványokra. Magyar állampolgárok leszünk mindannyian, akkor a Magyar Köztársaság köthet az egyénnel támogatói szerződést. Ugyanakkor le kéne szokni arról a gondolkodásmódról is, hogy határon túli magyarokat csak segítség címén kiutalt pénzek révén tudjuk támogatni. Húsz év alatt tonnányi forint tűnt el, miközben az erdélyi magyarság lélekszáma nagyjából 200 ezer fővel csökkent. Inkább a munkahelyteremtésre, az erdélyi magyarlakta  vidékeken terjeszkedni vágyó anyaországi cégek támogatására kéne fordítani ezt a pénzt. Ha ezt legalább 10 évvel ezelőtt már elkezdtük volna, akkor nem itt tartanánk.

Egy Jobbikhoz hasonló, új szemléletet hordozó politikai erő megjelenése nélkül az erdélyi magyarság megmaradása kérdésessé válik! (F.G.)