Ünneprontónak nem tartom magam, mert lehet bárki, aki Szálasival hagyta ott az elveszett Magyarországot, temethessék újra bármilyen ceremóniával, magát demokratikusnak állító rezsim fő potentátjának a jelenlétében, az esemény szerintem nem ünnep. Provokáció. A szélsőjobboldalisággal beoltott hazai napilap billentyű ütögetője leírhatja azt az ocsmány szót, hogy ami a Nyírő-féle újratemetés körül fölgyülemlett, szerinte "mocsok".

Akkor én emlékezetébe idézek egy még nagyobb mocskot. Kövér László, a nagy mutatványos elmehet Székelyföldre, egy valamit, amit nem is akarna megtenni, nem tehet. Szülőhelyén, Gyulafehérvárott nem temetheti el Erdély egyik ugyancsak író óriásának, Karácsony Benőnek a hamvait, mert nincsenek. Horthy "fölszabadította" Erdélyt, elküldte vitézeit a fölszabadításra, de odaküldte csendőreit is, akik aztán vagonba rakták Karácsonyt, hosszú útra küldték.

Auschwitzba. Annak az egyszerű, aranykezű szabómesternek a fiát, aki ötvenhat éves koráig két remekművet írt, a "Napos oldalt" és folytatását "A megnyugvás ösvényeint". Felméri Kázmér személyében, igaz, értelmiségit, de olyan irodalmi figurát alkotott, aki legalábbis egyenértékű Úz Bencével. Kövér László azért nem viheti haza Karácsony Benő hamvait, mert a krematóriumból elszálltak a légbe. Építészmérnök fiának sincsenek hamvai, őt nyilas pribékek lőtték agyon. Volt egy korszak, a Kádár években, amikor kiadták Karácsony teljes életművét. Élmény volt a nemzedéknek, amely olvashatta, mára csak írmagja maradt, mert a könyveket egy időben a rendszerváltás után kiadták. Azóta halványan néhányan, nagyon kevesen csak Karácsony nevére, ha emlékeznek.

Ízlésvitát kezdeni meddő volna, kinek Nyírő József, nekem Tamási Áron és Karácsony Benő. Amit Wass Alberttől olvastam, csak undorral töltött el. Karácsony Benőt Hoffmann Rózsa államtitkár asszony még arra sem méltatta, hogy két nagy regényét beillessze az ugyancsak borzalommal említett rövidítésbe, a NAT-ba. Lehet, a hölgy nem ismeri az író nevét sem. Az ő ízlése. Magánvélemény, de szerintem a francia Céline a világirodalomnak összehasonlíthatatlanul nagyobb alkotója Nyírőnél. Ennek ellenére a nemzeti könyvtárba, a Pléiadba, a több száz nyelvre lefordított remekművén, az "Utazás az éjszaka mélyére" regényén kívül más művét nem veszik föl, mert fasiszta nem volt ugyan, de megveszekedett antiszemita igen. Az ő országában ez megbocsáthatatlan bűn.

Hanem e temetés kapcsán más is eszembe jutott. A fölirat mosás a Duna-parton, ott, ahol a budapesti zsidókat a folyamba lőtték. Az emlékműről levakart fenyegető szavak, ide jut majd a többi "mocskos zsidó is". Sikerül ismét hazánkra irányítani a művelt világ figyelmét, olyan közép-európai országként, ahol a legvérmesebb és legelterjedtebb a neonácizmus, ahol Horthy ismét "nemzeti hős". A gondolatom súlyosan szentségtörő. A Szálasival menekült Nyírő József, ha közvetlenül nem is, de közvetve csak felelős Karácsony Benő haláláért. "Nemzetvezetője" hintette el a mételyt, és ha Karácsony Benőt Horthy csendőrei zsúfolták is vagonokba, a fiát Nyírő "nyilas testvérei" lőtték agyon.

Kacifántos magyar történelem.