Gabriel Geamanu, a film készítője arra a kérdésre kereste a választ, valóban időzített bombának tekinthető-e a Székelyföld kérdése.

Következtetéseket nem vont le, de az általa megszólaltatott román és magyar riportalanyok általában a székelyföldi békés egymás mellett élésről beszéltek. Több megszólaló is az autonómiát kampányszlogennek tekintette, amelyet a magyar pártok a szavazatszerzés céljával hangoztatnak a választások időszakában.

A filmben Kolumbán Gábor egyetemi tanár beszél a legtöbbet a székelyföldi helyzetről. Kijelenti: ha a régiósítás során elszakítanák a székely megyéket egymástól, az a román hatalom részéről olyan provokációnak minősülne, amelyet a székelyek semmiképpen nem hagynának annyiban. Kolumbán Gábor szerint egy ilyen lépés következményeihez mérten gyerekjátéknak minősülne az 1990 márciusában kipattant marosvásárhelyi román-magyar véres összecsapás.

Ioan Selejan ortodox püspök hívta fel a riporter figyelmét a Székelyföldön elmagyarosodott román közösségekre. A riporter ellátogatott a Kovászna megyei Aldoboly faluba, ahol a falu ortodox vallású, román nemzetiségű többsége elveszítette anyanyelvét, és többnyire magyarul beszél.

Az ortodox püspök szerint a székelyföldi románokat elhagyta Bukarest. Szerinte a magyar többségű Hargita és Kovászna megyében a román állam ereje nem érvényesül úgy, ahogyan az ország más megyéiben.

A film készítője a maszol.ro portálnak elmondta: ez az első alkalom, hogy egy ötvenperces dokumentumfilmben meri vállalni román újságíró ezt a témát. Gabriel Geamanu úgy látta, Székelyföldön régebben zárkózottabbak voltak az emberek, most viszont akarnak kommunikálni, meg akarják ismertetni magukat a világgal.

(MTI)