A hargitai megyeszékhelyen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) csíkszeredai szervezete, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület és az Erdélyi Magyar Ifjak csíkszeredai szervezete által megrendezett esemény lovas felvonulással kezdődött. A megemlékezők a csíkszeredai Gloria Victis szobornál csatlakozhattak a huszárokhoz, majd a Vár tér érintésével átvonultak a Szabadságtérre. A menet élén a „népek Krisztusát”, a keresztre feszített Magyarországot vitték magasba emelve az ifjak.

A Szabadságtéren a huszárok tiszteletet parancsoló díszőrsége jelenlétében köszöntötte a közel 150 résztvevőt Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője. Kijelentette: kilencvenegy éve olyan csapást mértek a magyar nemzetre, amelynek most is érezzük hatását. Trianon a mi keresztünk, de a nemzet nem felejtheti halottját. A nemzetnek hűnek kell lennie Istenéhez, hazájához és harcolnia kell az igazáért, mert „rozsdázik már az éle a gyilkos tőrnek” – nyomatékosította Tóth.

Tőke Ervin, a csíkszeredai EMI társelnöke ünnepi beszédében kifejtette: „ezen a napon együttérzésünket fejezzük ki a hajdani Magyarország szétszakított területein élő nemzetrészekkel, akik szülőföldjüket el nem hagyva, idegen uralom alá kerültek. Kilencvenegy évvel ezelőtt Székelyföldet, Erdélyt és a Partiumot Romániához csatolták, egy olyan nép és egy olyan kormányzat kezébe adták sorsunkat, amely azóta sem tartotta be sem az általa aláírt békediktátum követelményeit, sem a gyulafehérvári román országgyűlés határozatait”.

„Magyar anyák, minden leendő és gyakorló erdélyi és minden magyar kismama, kérlek, tudatosítsátok magatokban, hogy a kezetekben, a méhetekben van Magyarország jövője” – üzente beszédében Gergely István. Hangsúlyozta: a magyar anyák bősége által áldatik meg a magyar nép. A magyar anyák szíve tudja megnemesíteni a férfit, hogy a férfiből apa váljon. A magyar anyák tudják újra beültetni a levágott részeket. Ők tudják gyerekzsivajjal vegyíteni a harangok szavát, mert ott ahol a harangok hangjába magyar gyermekek zsivaja vegyül, ott nem tűzvész, nem árvíz, nem nemzetpusztulás, hanem győzelemünnep hirdettetik – mondta Gergely. A beszéde végén egy szent ember neki küldött üzenetét tolmácsolta, amely egyúttal mindnyájunknak is szól itt a Kárpát-medencében: ne hódoljunk be, tartsunk ki és ne féljünk.

Ferenczi Gábor, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának, valamint a Jobbik Oktatáspolitikai Kabinetjének tagja beszédének elején örömét fejezte ki, hogy eljuthatott Székelyföldre. Ezzel egy régóta dédelgetett álma vált valóra, mert úgy érzi, hogy hazaérkezett, mert itt igazán magyarnak érezheti magát. Rámutatott: mindannyiunk kötelessége, Istentől való küldetése vigyázni arra, nehogy porba hulljon magyar nemzetünk. Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy megmaradjunk dédapáink földjén – mondta a politikus.

Benkő Emőke, a történelmi vitézi rend Bardóc-Miklósvárszék székkapitánya a többi között felhívta a figyelmet arra, hogy népünk egy negyede másodrendű állampolgárként él szülőföldjén. Nálunk és a környező országokban ma is folyik az összefüggő magyar lakta területekre való betelepítés, az etnikai összetétel megváltoztatása érdekében. Kijelentette: a népek önrendelkezési joga a székelyeket is megilleti és az igazságos, népakaratra támaszkodó döntés hozhat csak tartós békét a mi számunkra.

A beszédek végeztével a megemlékező gyülekezetet Csapai Árpád római katolikus pap, Szatmári Szilárd református és Solymosi Alpár unitárius lelkipásztor áldotta meg lélekerősítő gondolataikat megosztva a hallgatósággal.

A június 4-i megemlékezésen a szónoklatok között szavalatok hangzottak el Szilágyi Árpád, Bartalis Bernadett és Iochom Zsolt előadásában, valamint az Árvácska zenekar műsora is hangulatosabbá tette a szomorú évfordulót.

(Székelyhon nyomán)