 Bagoly Zsolt legközelebb a Horthy-film erdélyi bemutatását szeretnémegszervezni |
– A Wass Albert-felolvasómaraton után be akartak zárni, a Trianon-film kapcsán többmilliós bírságot akartak kisajtolni belőletek, a múlt hónapban lezajlott Wass-színdarabturné kapcsán pedig ismét börtönben szerettek volna látni a románok. Az EMI-vel van a baj, vagy Erdély újdonsült urai nem képesek nyugton maradni?
– Úgy is fogalmazhatnék, hogy mindkettő: mivel a románok nem bírnak nyugton maradni, ezért mindig bajuk van más magyar szervezetek mellett velünk is. Valójában sokkal mélyebben keresendőek ezen román reakciósorozat okai, ott, ahol a magyarság jelenkori frusztrációjáé: a Trianon-komplexusban. Ezt a közép-kelet-európai jelenséget a „félünk, mert félnek, mert félünk…” láncreakció jellemzi, és hát most egy jó ideje a románokon van a sor a félésben, elvégre raboltak egy országot maguknak, amelynek a megalapítóit és felvirágoztatóit közel egy évszázadon át megalázták, elnyomták, kisemmizték, sőt gyakorlatilag félig kiirtották. És annak ellenére, hogy nem mondhatnám, Erdélyben tombol a magyar nemzeti ébredés, de amíg van, aki megpróbálja az embereket ráébreszteni nemcsak a valós helyzetre, hanem jogainkra és lehetőségeinkre is, és amíg jelentős magyar közösség lesz ezen a földön, addig a románok igenis félni fognak.
– A Wass-darabbal konkrétan mi volt a bajuk?
– Azok az igazságok, amelyek elhangzottak benne, és egyáltalán az, hogy egyesek őszintén fel merik vetni Erdély kérdését. De a támadáshoz persze ürügyet is kellett találni, ehhez előszedték azt a törvényt, mely háborús bûnösök kultuszát tiltja, Wass Albert pedig annak számít az 1946-os kommunista „népbíróság” kirakatpere nyomán. A vicces ebben az, hogy a Wass-felolvasómaraton utáni feljelentést vizsgáló román ügyész maga mondta ki, hogy nem kezdeményez eljárást, mert Wass Albert nem háborús bûnös. Mást most sem deríthetnek ki.
– A kivizsgálásokat hivatalból kezdeményezik vagy feljelentések nyomán?
– Úgy is fogalmazhatnék, hogy mindkettő: mivel a románok nem bírnak nyugton maradni, ezért mindig bajuk van más magyar szervezetek mellett velünk is. Valójában sokkal mélyebben keresendőek ezen román reakciósorozat okai, ott, ahol a magyarság jelenkori frusztrációjáé: a Trianon-komplexusban. Ezt a közép-kelet-európai jelenséget a „félünk, mert félnek, mert félünk…” láncreakció jellemzi, és hát most egy jó ideje a románokon van a sor a félésben, elvégre raboltak egy országot maguknak, amelynek a megalapítóit és felvirágoztatóit közel egy évszázadon át megalázták, elnyomták, kisemmizték, sőt gyakorlatilag félig kiirtották. És annak ellenére, hogy nem mondhatnám, Erdélyben tombol a magyar nemzeti ébredés, de amíg van, aki megpróbálja az embereket ráébreszteni nemcsak a valós helyzetre, hanem jogainkra és lehetőségeinkre is, és amíg jelentős magyar közösség lesz ezen a földön, addig a románok igenis félni fognak.
– A Wass-darabbal konkrétan mi volt a bajuk?
– Azok az igazságok, amelyek elhangzottak benne, és egyáltalán az, hogy egyesek őszintén fel merik vetni Erdély kérdését. De a támadáshoz persze ürügyet is kellett találni, ehhez előszedték azt a törvényt, mely háborús bûnösök kultuszát tiltja, Wass Albert pedig annak számít az 1946-os kommunista „népbíróság” kirakatpere nyomán. A vicces ebben az, hogy a Wass-felolvasómaraton utáni feljelentést vizsgáló román ügyész maga mondta ki, hogy nem kezdeményez eljárást, mert Wass Albert nem háborús bûnös. Mást most sem deríthetnek ki.
– A kivizsgálásokat hivatalból kezdeményezik vagy feljelentések nyomán?
– A felolvasómaraton után a Kolozs megyei ispán kérte a kivizsgálást, ezúttal inkább rábízták másokra. Marosvásárhelyen a Hősök Kultusza nevû magyargyûlölő szervezet tett feljelentést, azt kérvényezve, hogy tiltsák be az EMI-t. De közremûködött Maros megye ispánja is, hiszen megtiltotta, hogy állami intézményben mutassuk be a darabot, ami végül a megyei tanács magyar elnöke, Lokodi Edit közbenjárására nemcsak megvalósult, de a mesés szépségû Kultúrpalotában zajlott le. Kolozsváron nem tudni, ki tett feljelentést, de valószínûsíthetően a juhászból politikussá vedlett Gigi Becali Új Nemzedék nevû ifjúsági szervezete volt, ők ugyanis nemcsak a darab betiltását kérték a rendőrségtől, de meg is akarták zavarni azt, bár ez végül nem sikerült nekik. Ahogy a Bolyai Egyetem újraindítását követelő tüntetés megzavarása is kudarcba fulladt, hiszen a saját román csendőreik hurcolták el őket – mikor botrányt akartak kirobbantani –, persze a saját testi épségük érdekében.
– Hogyan fogadták a magyarok a darabot?
– Azt tudtuk, hogy az erdélyi magyarság annyi évtized kényszerû hallgatás után szomjazza az igaz szót, azt is tudtuk, hogy Wass Albert rendkívül népszerû Erdélyben is, de ekkora érdeklődésre mégsem számítottunk. Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon egyaránt zsúfolásig teltek a termek, a közönség valamennyi helyszínen vastapssal köszönte meg az előadást, a hatból négy pedig álló vastaps volt. A legforróbb hangulat Vásárhelyen volt. Ott már napokkal az előadás előtt cikkeztek a magyarellenes újságok az EMI-ről, hogy veszélyeztetjük az ország területi egységét (ami alig ötvenéves), és etnikai konfliktust robbantunk ki. Az előzetesen lefoglalt teremből való kitiltás is nagy vihart kavart, szóval volt előzmény bőven, kicsit tartottunk is attól, hogyan telik meg a hatszáz férőhelyes palota, figyelembe véve, hogy a vásárhelyi magyarok gerince sajnos nem tartozik a legjobb minőségûek közé Erdélyben. Szerencsére gyönyörûen rácáfoltak erre a véleményre: másfél órával az előadás előtt nem volt már ülőhely. Végül 820 ember zsúfolódott be, az egyik lap szerint a csillárról is lógtak az emberek. Amikor pedig felcsendült az Erdélyi induló, egy emberként énekelték és vastapsolták végig. Felejthetetlen élmény volt. Váradon pedig napokkal ezelőtt elkeltek a jegyek, és annyian érdeklődtek, hogy az ottani EMI-seknek meg kellett ígérniük: megismételik az előadást valamikor, így előbb-utóbb még kell egy turnét szerveznünk, mert több városból – például Gyergyószentmiklósról, Kézdivásárhelyről, Nagybányáról, Temesvárról – is jelezték, hogy szívesen vendégül látnák a társulatot.
– Addig is mire számíthatnak még az erdélyiek?
– Mindig kerül valami, ami reményeink szerint közelebb viszi az önrendelkezéshez az erdélyi magyarságot, most éppen a független EP-képviselőjelöltnek, Tőkés Lászlónak a nemzeti oldallal való közös indításával vagyunk elfoglalva, de ott van a Bolyai ügye is, és még ezer dolog, alig van időnk levegőt venni. Ami ezt a mûfajt illeti, szeretnénk a Horthy-filmet is körbevinni, elvégre Trianon után Horthy jön. A honlapunkról lehet tájékozódni a rendezvényeinkről: emi.erdely.ma a címe.
Regős Ildikó
(A cikk a Magyar Mérce februári számában jelent meg)
– Hogyan fogadták a magyarok a darabot?
– Azt tudtuk, hogy az erdélyi magyarság annyi évtized kényszerû hallgatás után szomjazza az igaz szót, azt is tudtuk, hogy Wass Albert rendkívül népszerû Erdélyben is, de ekkora érdeklődésre mégsem számítottunk. Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon egyaránt zsúfolásig teltek a termek, a közönség valamennyi helyszínen vastapssal köszönte meg az előadást, a hatból négy pedig álló vastaps volt. A legforróbb hangulat Vásárhelyen volt. Ott már napokkal az előadás előtt cikkeztek a magyarellenes újságok az EMI-ről, hogy veszélyeztetjük az ország területi egységét (ami alig ötvenéves), és etnikai konfliktust robbantunk ki. Az előzetesen lefoglalt teremből való kitiltás is nagy vihart kavart, szóval volt előzmény bőven, kicsit tartottunk is attól, hogyan telik meg a hatszáz férőhelyes palota, figyelembe véve, hogy a vásárhelyi magyarok gerince sajnos nem tartozik a legjobb minőségûek közé Erdélyben. Szerencsére gyönyörûen rácáfoltak erre a véleményre: másfél órával az előadás előtt nem volt már ülőhely. Végül 820 ember zsúfolódott be, az egyik lap szerint a csillárról is lógtak az emberek. Amikor pedig felcsendült az Erdélyi induló, egy emberként énekelték és vastapsolták végig. Felejthetetlen élmény volt. Váradon pedig napokkal ezelőtt elkeltek a jegyek, és annyian érdeklődtek, hogy az ottani EMI-seknek meg kellett ígérniük: megismételik az előadást valamikor, így előbb-utóbb még kell egy turnét szerveznünk, mert több városból – például Gyergyószentmiklósról, Kézdivásárhelyről, Nagybányáról, Temesvárról – is jelezték, hogy szívesen vendégül látnák a társulatot.
– Addig is mire számíthatnak még az erdélyiek?
– Mindig kerül valami, ami reményeink szerint közelebb viszi az önrendelkezéshez az erdélyi magyarságot, most éppen a független EP-képviselőjelöltnek, Tőkés Lászlónak a nemzeti oldallal való közös indításával vagyunk elfoglalva, de ott van a Bolyai ügye is, és még ezer dolog, alig van időnk levegőt venni. Ami ezt a mûfajt illeti, szeretnénk a Horthy-filmet is körbevinni, elvégre Trianon után Horthy jön. A honlapunkról lehet tájékozódni a rendezvényeinkről: emi.erdely.ma a címe.
Regős Ildikó
(A cikk a Magyar Mérce februári számában jelent meg)
