Mai cikkében, a Tibor, a hazugságszolgáltatóban Balavány György nyíltan a cigánybûnözésrõl beszél. Érdemes elolvasni! (A cikknek csak egy részét idézzük; az elsõ fele nem kapcsolódó dolgokról beszél.)
Érdemes a statisztikákra is odafigyelni, például a tavalyi 40%-os cigánybûnözés-aránynövekedésre. Magyar-Ungár Elemérnek, a neves cigányfajvédõnek (ugyanakkor piti, strandra való, kerítésen keresztüli belógása miatt lakóvárosát financiálisan megkárosító tolvajnak) ezeket különösen ajánljuk, aki legutóbbi, gárdaellenes kirohanásában ilyeneket
kért számon a radikális nemzeti oldalon. Tessék, Ungár, lehet cáfolni – vagy a pofát befogni.
Frissítés: azóta megjelent a cikk az Interneten is. Hogy ne kelljen a befotózott képet tanulmányozni (és könnyebb legyen a szöveget továbbmásolni, -küldeni), idemásoljuk:
"Úgyhogy, ha már Draskovics Tibor ilyen ügyesen lerázta magáról a demokratikus béklyókat, odaszólhatna a hatóságoknak, hogy e területeken (Kuruc.info: a cikk elsõ része, ahogy már írtuk, a nemzeti vagyon lenyúlásáról, autólopásokról, MSZP-közeli csalásokról, vesztegetésekrõl szólt, nem közvetlen a cigánytémáról) is neveket és lezárt ügyeket akar a közvélemény, de gyorsan. S mint újságírónak (a közvélemény megbízottjának) volna még néhány szerény javaslatom. Ugyanis - komolyra fordítva a szót - a magyar állampolgárok biztonságérzete elsõsorban nem az MSZP-s képviselõk házfalának (rendkívül sajnálatos) megrongálása, s nem is a Magyar Gárda alaki gyakorlatai miatt romlik. Sokkal inkább a fent felsorolt ügyek, valamint a mindennnapi rablások, betörések, lopások és garázda bûncselekmények miatt. E cselekményeket nagyobb mértékben cigányok követik el, a rendvédelmi szervek tétlensége - vagyis asszisztenciája - mellett. Ezt mindenki tudja, nincs e megállapításban semmi elõítélet, ellenben keserû tapasztalatok, komor tények vannak mögötte. Ahol a cigányok nagy létszámban élnek, a bûncselekmények száma emelkedik.
Közben azonban Magyarországon cigánybûnözés nem létezik. Van nõi bûnözés, fiatalkori bûnözés, sõt gyerekbûnözés is, de cigánybûnözés nincs, mert az nem korrekt politikailag. Ennek a kisebbségvédelmi dogmának megfelelõ a rendvédelmi szervek felülrõl irányított passzív hozzáállása. Ezért aztán Somogy, Dél-Baranya, Szabolcs, Borsod-Abaúj-Zemplén egyes térségeiben és a fõváros bizonyos területein mindennapos rettegésben él a lakosság. A talán leginkább veszélyeztetett encsi kistérségben, ahol tavaly 40%-kal emelkedett a lopások aránya, ugyanabban az évben a rendõri állomány 10%-kal csökkent.
A magyarországi roma családok többségében - ez a hazai cigányok kb. hetvenöt százalékát jelenti - norma a bûnözés, szinte az anyatejjel szívják magukba.
(Kuruc.info: jól tetszettek olvasni: a magyarországi cigányok ~75%-a bûnözõ. Ahogy az összes többi országban: ugye, tetszenek emlékezni a hivatalos finn börtönviseltségi statisztikákra? Arra, hogy ott minden második cigány férfi börtönviselt, 62%-ukat ítélte már el bíróság és 92%-uk került már összeütközésbe a törvénnyel? És, ha valahol, hát az igen gazdag Finnországban anyagilag tényleg mindent megkapnak a cigók (bizonyíték: Kiba Lumberg interjúja az Amaro Drom-ban), így szociális kérdésrõl sem beszélhetünk! Arra, hogy 40%-uk keménydrogos (ami a szlovákiai cigány szajháknál 90%)? És a sor folytatható a bolgár, szlovák, olasz stb., hivatalos CB-adatokkal... Megint csak bebukott az a cigányfajvédõi “érv”, hogy a cigányoknak csak kis része bûnözik.) Köreikben a "szerezd meg mindenáron" sajátos éthosza uralkodik.
Nem teszik magukévá, és nem is akarják magukévá tenni (Kuruc.info: ez is az egyik kulcsgondolata a cikknek – a cigányok nem AKARNAK beilleszkedni, nem AKARNAK szakítani a “kultúrájukkal”, amely mindig is bûnözõ volt. Ahogy ezt például a Romapage-tõl tudjuk. Ugye, elég autentikus forrás? Persze, biztos cigánygyûlölõk õk is) a többségi társadalom erkölcsi normáit. S erre a többségi társadalom felelõs rétege nem is motiválja õket. Sõt. A pozitív megkülönböztetéssel, valamint a kirekesztésrõl és elõítéletkrõl szóló ostoba mesékkel még szítják is bennük a gyûlöletet a magyarság iránt. Amikor ilyen területeken jártam, mindig megdöbbentett a sokukban munkáló
esztelen rombolás- és pusztításvágy (Kuruc.info: erre is számtalan példát hoztunk – pl. szétvert várófülkék, templomok, mûvházak stb.). Számos esetben az elmenekült magyarok házait
porig rombolják;
idõs, magányos embereket (vagy a túlerõt használva a fiatalokat)
bántalmaznak brutálisan.
(Kuruc.info: ez utóbbit nem is kell kommentálnunk: mindenki emlékszik mondjuk az elmúlt két hónap idõs-gyilkosságaira. Mind cigányok mûve.)
Mivel hazánkban a szenvtelen hazudozás abszolút korrekt politikailag, engem a továbbiakban a politikai korrektség nem érdekel. A politikai korrektség, vagyis a problémák letagadása jelenti az igazi veszélyt.
Cigánybûnözés márpedig van, és lesz is; sõt erõsödni fog, míg egy épeszû politika nem kezd a dologgal valamit. Hosszabb távon nyilván rengeteg nevelési és szociális kihívásnak kell megfelelni. Ám ebben az akut, elmérgesedett helyzetben nem valamiféle humanisztikus csodaszerre, csupán egyszerû rendészeti megoldásokra, vagyis a törvények betartatására volna szükség. A veszélyeztetett települések mindegyikén azonnal rendõrõrsöt kell létesíteni, állig felfegyverzett, kemény zsarukkal, olyanokkal, akiknek nem csak a szájuk jár. És akkor – csodák csodája – látványosan visszaszorulna a bûnözés, javulna a közbiztonság. Utóbb megszûnne a félelem, s vele együtt az önbíráskodás reflexe is; sõt a Magyar Gárda is. E célok persze teljesen idegenek az igazságügyi és rendészeti tárca vezetõjétõl, hiszen nem igazság-, hanem hazugságszolgáltatásra kérték fel a megbízói. S végül a Magyar Gárdáról valamit. Bár nem esetem a fekete szín, egyenruhában meg kifejezetten utálom, meg kell állapítanom: e szervezet tagjai eleddig gondosan ügyeltek arra, hogy tevékenységük semmi alkotmányos vagy büntetõjogi normába ne ütközzék. Elég radikális véleményeket bírnak hangoztatni, lelkük rajta. Viszont még egy virágágyást sem tapostak le. Fegyelmezettek, udvariasak. Megfelelnek deklarált céljaiknak. Igazán példát vehetne róluk a magyar rendvédelem.”
Kuruc.info - Arppi S.