Tisztelt Szerkesztőség!

Egy a napokban (2009 05. 15.) történt esetet szeretnék megosztani önökkel, mivel valamiféle médianyilvánosságot szeretnénk adni az ügynek, ha van rá mód, és lehetőség!

Kezdeném azzal, hogy én történetesen rendőrtisztként teljesítek szolgálatot a fővárosban, illetve, hogy az általam leírtak valódiságát hivatalos okmányokkal is alá tudom támasztani.

Az eset 2009.05.15-én 19 óra körül történt Budapest XXI.ker. II. Rákóczi Ferenc u. 112 sz. VI. emeletén.

A történet pár hónapja kezdődött, amióta a fenti címen található panel lakóépület VII. emeletére roma családot költöztettek. Tudomásom szerint a IX.ker. Önkormányzat vette a lakást nekik. (Kuruc.info: egyáltalán nem kizárt, mivel mostanában igencsak aktívan exportálja a problémáit [a cigányait] a ferencvárosi önkormányzat. Igen, a csepelieknek is bőven kijutott belőlük – lásd pl. EZT)

Ez a család az ott lakókra ügyet sem vetve elkezdte élni a saját zajos életét, mintha szocializálva talán soha nem lettek volna. Odaköltözésük után pár héttel már a ház összes lakója érezte, és tudta, hogy ezek az emberek nem fognak (mert nem is akarnak) tudni beilleszkedni a lakóközösségbe.  A család ellen a közös képviselet sem tudott fellépni. A VI. emeleten lakó idős pár (az Édesapám, és az élettársa) a törvényes utakat keresve többször kihívta a rendőrséget, illetve az önkormányzatnál is bejelentést tett. A fenti időpontban Édesapám azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy legyenek tekintettel idős súlyos daganatos beteg élettársára, és kéri ne zajongjanak. Az Édesapám 63 éves, akit nem volt nehéz hazazavarni. Ezt követően több roma származású fiatalember egy csapatba megjelent az Édesapám lakásának ajtajánal, (4-6 férfi baseball-ütőkkel), és “Megdöglesz, kinyírlak!” kiáltásokat követően az ajtót betörték, ésaz ott lakó idős párt baseball-ütőkkel összeverték, majd a házból elmenekültek. Az elkövetők által okozott sérülések több mint súlyosak. Az Édesapám az eset után műtéten esett át, ahol azon kívül, hogy a félig leszakadt fülét visszavarrták, még el kellett látni a több helyen eltört lábfejét is, valamint a koponyasérüléseit. Jelenleg is kórházban (Merényi Kórház) fekszik. Azt mondanom sem kell, hogy az élettársán sem könyörültek meg, aki szintén több kék, zöld folttokkal folytatja további harcát a rák ellen.  Az esetnek több lakó szemtanúja volt. A kiérkező rendőrök az utcán 2 lehetséges elkövetőt elfogtak, a többit jelenleg is keresik. Az Édesapámat a IX. ker. Merényi kórházba szállították.  A fentieket a ház lakói, illetve az ügyben eljáró BRFK XXI.-ker. Rendőrkapitányság, és a mentőszolgálat is meg tudja erősíteni.

A kérdések ami az idős pár szeretteiben, köztük bennem is felmerül mindenekelőtt az, hogy felépülnek-e vajon még, illetve, hogy ezek után hol lakjanak. Mert ugye azt senki nem vonja kétségbe, hogy az idős házaspárnak talán nem kéne oda visszamennie. (Kuruc.info: tartunk tőle, hogy el kell menekülnie, akárcsak a kesznyéteni [“áramos”], ill. kétegyházi [gárdista] bácsinak. Hacsak – ugye, Ön rendőr? – szigorúan szolgálaton kívül nem tesz látogatást pár marcona, tagbaszakadt rendőrtársával, -barátjával az illető cigánycsaládnál. Kizárólag békés eszközökkel; a további miheztartás nyomatékosítása érdekében. Ebből érteni fognak. Másból, sajnos, nem.)

Köszönöm hogy szántak rám időt, és elolvasták levelem. Remélem hogy nyilvánosságra kerül a történet, és emberek módjára, a primitív állatok kizárásával továbbra is együtt tudunk élni.

Köszönettel: XY, XX-XXXXXXX (Kuruc.info: ismételten megkérnénk minden levélírónkat, hogy egyértelműen közölje, lehozható-e a neve / címe / telefonszáma, amennyiben megadja. Bár levéltörzsének végén (szemben a levélfejléccel, ahol teljes, civil nevén szerepelt) olvasónk csak monogrammot adott meg, a bosszúálló cigányoktól, ill. ballib-fajvédő felettesektől való a védelme érdekében még azt is kiszedtük. Ugyanezt tettük a telefonszámával.)