Folytatódik a SZOLJON (eddig) kitűnő cikksorozata (előző rész ITT).
A legújabb rész nem olyan szókimondó, mint az előzőek; ennek ellenére pár információmorzsa található benne.
Mali Zoltán: miért nem jött még hozzám senki információért?
Tényleg tehetetlenek lennénk velük? Az uzsorásokkal, lakásmaffiózókkal, a szegénység és elesettség kisstílű vámszedőivel? A tudományos kutató szerint a büntetőjog csak a legvégső eszköz, inkább erősíteni kellene a társadalmi bűnmegelőzést szolgáló közösségi, állampolgári hálókat.
Sokáig gondolkoztunk azon, hogy miként írjuk le: az elmúlt hetekben a szociális rabszolgatartás általunk megismert — és bemutatott — eseteinek túlnyomó többségében romák az elkövetők; mi több: a szervezett elkövetés jeleit mutató települések túlnyomó többségén jól behatárolható cigány családok tartják kezükben az uzsora- és lakásmaffia-ügyleteket. (Kuruc.info: ha esetleg bárkinek bármi kétsége lett volna... Ami pedig az uzsorát illeti, ezt a “túlnyomó többségét” talán le lehetne cserélni “kivétel nélkül minden”-re, legalábbis kistérségekre vonatkozva. Ne feledjük el, hogy Mali Zoltán többször is hangsúlyozta ezt az (A)TV nyilvánossága előtt) Mára ugyanis olyan ideges, hisztérikus hangulat alakult ki a magyarországi cigányság — az ország legnagyobb kisebbsége — körül, ami gátolja az ilyen kérdések tárgyszerű, közös megbeszélését.
Egyfelől rohamosan nő az országban a fajgyűlölet és a cigányellenesség. Ezt jól mutatják a sorozatunk kapcsán, a SZOLJON.hu-ra érkező hozzászólások is. Helyenként ijesztőek! (Kuruc.info: ok-okozat… Ha a cigányok nem bűnöznének, nem élősködnének, akkor senki sem utálná őket sehol. Most viszont kivétel nélkül minden egyes nép gyűlöli őket, még az olyan demokratikus történelemmel bírók is, mint a hollandok, angolok, belgák vagy franciák... [konkrét hivatkozások, bizonyítékok ITT]) Másfelől viszont a (roma) jogvédők is azonnal, az első gyanúsnak tartott szóra „ugranak”, és válogatás nélkül „lőnek” mindenkire, akár jót akar a megszólaló, akár nem. (Kuruc.info: ez viszont 100%-ig igaz.)
A közvetlen elkövetők mellett persze mindig ott áll a „fehérgallérosok” támogató serege is. Az Országos Kriminológiai Intézetben több munkatárs is foglalkozik a szóban forgó területek kutatásával. Dr. Póczik Szilveszter tudományos főmunkatárs és dr. Dunavölgyi Szilveszter tudományos munkatárs közös könyvükben határozottan állítják: az ingatlancsalások túlnyomó többségében legalábbis gyanítható az ügyvédi vagy közjegyzői közreműködés. Bírósági végrehajtók, földhivatali alkalmazottak és más közhivatalnokok nyilvánvaló szerepvállalását is hangsúlyosan említik a 2006-ban megjelent közös könyvükben, aminek sokatmondó a címe: Társadalmi összefogással a lakásmaffia ellen. Ebben Póczik Szilveszter az alábbiak szerint foglalja össze az úgynevezett „lakásmaffia-bűncselekmények“ lényegét:
„A lakásmaffia címszóval jelölt ingatlancsalások során kisebb bűnszövetségek vagy egyéni elkövetők, esetenként korrumpálható közhivatalnokok, ügyvédek … közbejöttével, hamisított közokiratok felhasználásával, valamint formailag kifogástalan, de kényszerrel vagy csalárd módon létrehozott szerződések segítségével, helyzetfelismerésben, érdekérvényesítő képességben korlátozott, nehéz helyzetbe került, illetve mesterségesen … szorult pénzügyi helyzetbe hozott személyeket fosztanak meg lakóingatlanukhoz fűződő … jogaiktól.”
Ezek a fajta cselekmények először a nagyvárosokban jelentek meg, s csak utóbb terjedtek el vidéken, a közepes és kistelepüléseken is. Azt már mi tesszük hozzá, eddigi tapasztalataink alapján, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez a fajta csalárd ingatlanszerzés jelentős mértékben az uzsoraügyletekhez kötődik, azoknak sajnálatos végkimenetele: ha nem tudod a kölcsönt megadni, add akkor a házadat!
— Az uzsorakölcsönzés szinte kizárólag olyan zárt települési közösségekben jelent meg, amelyekben magas a szegények, az egzisztenciálisan kiszolgáltatottak aránya — mondta el honlapunknak Póczik Szilveszter. — Ebből következik az is, hogy sajnos az uzsorás tevékenység társadalmi elfogadottsága nagyobb, mint más hasonló bűnözői magatartásoké. A szegény sorsú emberek megtanultak együtt élni a jelenséggel, már-már szinte támaszkodnak is a kölcsönökre. A tapasztalatok szerint éppen ez az egyik oka annak, hogy ilyen esetek nehezen nyomozhatók. Ráadásul az idei évig az uzsorakölcsönzés önmagában nem számított bűncselekménynek, ezért a rendőrség eddig általában kényszerítés vagy más kapcsolódó bűncselekmény miatt tudott csak nyomozni.
— Az idei évtől viszont már az uzsorázást is tiltja és büntetni rendeli a büntető törvénykönyvünk. Mi a lényege ennek a szabályozásnak?
— A büntethetőséghez folyamatos uzsorás tevékenységet, tehát legalább háromszori alkalmat, üzletszerű és előre megtervezett elkövetést, hierarchikus munkamegosztást kellene bizonyítani, és azt, hogy a cselekmény jelentős haszon megszerzésére irányul. A törvényben sajnos nincs kamathatár, úgynevezett „kamatsapka”, így a rendőrség számára továbbra is nehéz ezeknek az ügyeknek a nyomozása. Megkockáztatom, hogy a rendőrségünk annak ellenére sincs kellően felkészülve ezeknek az ügyeknek a felderítésére, hogy kifejezetten alacsony szervezettségű, szerény kvalitású elkövetői körről van szó.
— Milyen módon lehetne mégis hatékony módszerekkel fellépni ezek ellen a jelenségek, magatartások, bűncselekmények ellen?
— A büntetőjog csak a végső, büntető eszköz. Sokkal nagyobb hangsúlyt és támogatást kellene kapniuk a társadalmi bűnmegelőzés különböző formáinak. Ahol például egy lakóközösség észreveszi, hogy egy idős, beteg, egyedül élő célpont körül feltűntek ezek a bűnözők, ott afféle védőhálót kellene az érintett köré vonni. Sajnos a rendőrségnek, a húsz éve tartó, folyamatos kormányzati pénzkivonás miatt, nincs ugyanis ereje a megfelelő jelenlétre, a megelőzésre. (Kuruc.info: bezzeg fővárosi tüntetőverésre van, mi?) Sokkal szorosabb együttműködési kötelezettséget kellene előírni a különböző hatóságoknak is! (Kuruc.info: lásd még: APEH stb.)
— Az uzsoráztatás és szociális rabszolgatartás általunk eddig megismert eseteiben, döntő részben, romák a negatív főszereplők, az elkövetők. Miként lehet ezt kimondani a mai ideges, indulatos Magyarországon?
— Pontosan így, ahogyan fogalmazott: cigány elkövetőkről, cigány bűnözőkről kell beszélni, nem pedig cigánybűnözésről. És ki lehet, ki kell mondani, hogy ebben a cselekménykörben jellemzően a roma etnikumhoz tartozók vannak jelen. De tegyük hozzá rögtön: az uzsoraügyek sértettjeinek nagyobbik része is ebből a népességből kerül ki. Az ilyen bűncselekményekhez táptalajt jelentő földrajzi, települési és etnikai zártság és a velük rendre együtt járó mélyszegénység ugyanis, jelentős mértékben, éppen a romák életét jellemzi leginkább. (Kuruc.info: polkorrekt duma. Sok magyar kényetelen sokkal kevesebb pénzből gazdálkodni, mint a cigányok, mivel ez utóbbiak már a származásuk miatt is lényegesen több alanyi jogon járó juttatást stb. kapnak. És akkor még nem is beszéltünk az átlag cigánycsalád gyerekszámáról, valamint arról, hogy azok egy [jó] része debil[nek van nyilvánítva], ami még több píííízt jelent. Hogy lehet az, hogy a fehéreknek nem kell uzsoráshoz fordulniuk? Tán csak nem azért, mert nem szórják, isszák, füstölik el pénzt?)
Mali Zoltánnal, Drávapiski polgármesterével az oknyomozásunk kezdete óta szorosan együtt dolgozunk. Véleményét, álláspontját már az eddigiek során is többször idéztük. Most arra kértük, foglalja össze számunkra a szociális rabszolgasággal kapcsolatos legfőbb tapasztalatait.
— Eredetileg az ormánsági szegény családokat rettegésben tartó személyek ellen akartam fellépni, akik a megszorultaknak magas kamatra hitelt adnak, és ha nem fizetik ki az összeget, elveszik a házukat, vagyonukat. Rövid idő alatt kiderült azonban, uzsorások nemcsak az Ormánságban, hanem az ország más részeiben, Borsodban, Békésben, vagy éppen a Szolnok megyében található Tiszazugban, Jászságban, a Tisza menti hátrányos helyzetű kistelepüléseken is szép számmal végzik áldásosnak éppen nem nevezhető tevékenységüket. Így ma már országos harcot folytatok, illetve folytatunk kollégáimmal ellenük.
— Mi lehet a megoldás az uzsora visszaszorítása érdekében?
— Mivel a rendőrséggel szemben megrendült az állampolgárok bizalma, meggyőződésem, hogy a helyi rendészetek megalakítása, munkába állása nagy lépést jelentene az ügyben. A mezőőrökből, vad- és halőrökből, illetve más, hasonló munkakört betöltőkből kellene csapatokat, településőrségeket kialakítani, amelyek a közvetlen környezetükben eredményesen vehetnék fel a harcot ezekkel a személyekkel szemben. Persze a helyi közösségekben élők is sokat tehetnének a nyugalmasabb életükért, hiszen elsősorban nekik kellene kivetniük magukból a bűnözőket. (Kuruc.info: azt várhatja. Még a cigányvezetők is elismerik, hogy a mokka kultúrának központi eleme a bűnözőik nemcigányoknak való ki nem adása. Konkrét hivatkozások, idézetek ITT) A kistelepüléseken mindenki ismer mindenkit, a helyi problémák senki előtt nem maradnak titokban. Éppen ezért vallom, hogy ezek nagy részét helyben is kellene megoldani. A legfontosabb azonban az lenne, hogy kialakuljon egy szoros, működőképes kapcsolat a helyi önkormányzatok és a rendőrség, az APEH, az ÁNTSZ, a munkaügyi felügyelőségek, a VPOP, sőt esetenként a titkosszolgálatok között. Jelenleg ott tartunk, hogy hozzám, mint polgármesterhez, még egyetlen szerv képviselője sem kopogtatott be, hogy ugyan Mali úr, ön ismeri a települést, annak lakóit, tud-e valami felvilágosítást adni nekünk X vagy Y személyről. Amíg ez nem történik meg, mindig „elbeszélünk” egymás mellett, s a hatóságok előtt titokban maradnak ezek a fajta bűncselekmények.
Eddig Mali úr véleménye. S hogy cikksorozatunknak köszönhető-e vagy sem, de tény, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság felvette a kapcsolatot Mali Zoltánnal. A polgármester egy évvel ezelőtt ugyanis szóban és írásban is jelezte a tudomására jutott ügyleteket K. település rendőrkapitányánál, ám azóta sem kapott a bejelentésére semmiféle visszajelzést. Most azonban, mintha megmozdult volna valami...
(Sorozatunkat legközelebb újabb konkrét esetekkel és helyszínekkel folytatjuk.)
Két ügyvéd működjön közre a szerződéseknél!
Kutatók és gyakorlati szakemberek szinte egyöntetűen állítják: javíthatna a helyzeten, ha a szerződéskötéseknél a jelenlegi egy helyett két ügyvéd működne közre. A két fél jogi képviselete így különválna, s valaki a gyengébb, kiszolgáltatottabb szereplő érdekeit is védené a szerződéses folyamatban.
Az elképzelések szerint ez nem jelentene dupla költséget, ehelyett az ügyvédi díj feleződne. Bár... ahogy a magyar leleményességet ismerjük, előbb-utóbb megszületnének a célszerű megoldások ennek az akadálynak a megkerülésére is. Mindegy, legalább nehezebb lenne csalni...
Keretes anyag: Az elsőnek indult uzsoraügyek eredménytelenek lettek a megyében
A büntető törvénykönyv módosítása, amely az uzsorát bűncselekménnyé — így büntetendővé — nyilvánítja, 2009. március 1-jén lépett hatályba. Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez idáig mindössze két eljárás indult az új paragrafus alapján — tudtuk meg dr. Busku Teréztől, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség szóvivőjétől. Rövid úton meg is kellett azonban szüntetni mindkettőt. Az egyiket azért, mert a cselekmények még március elseje előttről valók voltak, és a büntető jogszabálynak nincs visszaható hatálya, a másikat viszont bizonyíthatatlanság miatt.
Várhatóan hamarosan vádemelés történik viszont a csépai C. L. és felesége ellen indult eljárásban. A házaspár alaposan gyanúsítható azzal, hogy egy rokkantnyugdíjas sértettet munkavégzésre kényszerítettek, hitelkártyát igényeltettek vele és kölcsönfelvételre kényszerítették.
A legújabb rész nem olyan szókimondó, mint az előzőek; ennek ellenére pár információmorzsa található benne.
Mali Zoltán: miért nem jött még hozzám senki információért?
Tényleg tehetetlenek lennénk velük? Az uzsorásokkal, lakásmaffiózókkal, a szegénység és elesettség kisstílű vámszedőivel? A tudományos kutató szerint a büntetőjog csak a legvégső eszköz, inkább erősíteni kellene a társadalmi bűnmegelőzést szolgáló közösségi, állampolgári hálókat.
Sokáig gondolkoztunk azon, hogy miként írjuk le: az elmúlt hetekben a szociális rabszolgatartás általunk megismert — és bemutatott — eseteinek túlnyomó többségében romák az elkövetők; mi több: a szervezett elkövetés jeleit mutató települések túlnyomó többségén jól behatárolható cigány családok tartják kezükben az uzsora- és lakásmaffia-ügyleteket. (Kuruc.info: ha esetleg bárkinek bármi kétsége lett volna... Ami pedig az uzsorát illeti, ezt a “túlnyomó többségét” talán le lehetne cserélni “kivétel nélkül minden”-re, legalábbis kistérségekre vonatkozva. Ne feledjük el, hogy Mali Zoltán többször is hangsúlyozta ezt az (A)TV nyilvánossága előtt) Mára ugyanis olyan ideges, hisztérikus hangulat alakult ki a magyarországi cigányság — az ország legnagyobb kisebbsége — körül, ami gátolja az ilyen kérdések tárgyszerű, közös megbeszélését.
Egyfelől rohamosan nő az országban a fajgyűlölet és a cigányellenesség. Ezt jól mutatják a sorozatunk kapcsán, a SZOLJON.hu-ra érkező hozzászólások is. Helyenként ijesztőek! (Kuruc.info: ok-okozat… Ha a cigányok nem bűnöznének, nem élősködnének, akkor senki sem utálná őket sehol. Most viszont kivétel nélkül minden egyes nép gyűlöli őket, még az olyan demokratikus történelemmel bírók is, mint a hollandok, angolok, belgák vagy franciák... [konkrét hivatkozások, bizonyítékok ITT]) Másfelől viszont a (roma) jogvédők is azonnal, az első gyanúsnak tartott szóra „ugranak”, és válogatás nélkül „lőnek” mindenkire, akár jót akar a megszólaló, akár nem. (Kuruc.info: ez viszont 100%-ig igaz.)
A közvetlen elkövetők mellett persze mindig ott áll a „fehérgallérosok” támogató serege is. Az Országos Kriminológiai Intézetben több munkatárs is foglalkozik a szóban forgó területek kutatásával. Dr. Póczik Szilveszter tudományos főmunkatárs és dr. Dunavölgyi Szilveszter tudományos munkatárs közös könyvükben határozottan állítják: az ingatlancsalások túlnyomó többségében legalábbis gyanítható az ügyvédi vagy közjegyzői közreműködés. Bírósági végrehajtók, földhivatali alkalmazottak és más közhivatalnokok nyilvánvaló szerepvállalását is hangsúlyosan említik a 2006-ban megjelent közös könyvükben, aminek sokatmondó a címe: Társadalmi összefogással a lakásmaffia ellen. Ebben Póczik Szilveszter az alábbiak szerint foglalja össze az úgynevezett „lakásmaffia-bűncselekmények“ lényegét:
„A lakásmaffia címszóval jelölt ingatlancsalások során kisebb bűnszövetségek vagy egyéni elkövetők, esetenként korrumpálható közhivatalnokok, ügyvédek … közbejöttével, hamisított közokiratok felhasználásával, valamint formailag kifogástalan, de kényszerrel vagy csalárd módon létrehozott szerződések segítségével, helyzetfelismerésben, érdekérvényesítő képességben korlátozott, nehéz helyzetbe került, illetve mesterségesen … szorult pénzügyi helyzetbe hozott személyeket fosztanak meg lakóingatlanukhoz fűződő … jogaiktól.”
Ezek a fajta cselekmények először a nagyvárosokban jelentek meg, s csak utóbb terjedtek el vidéken, a közepes és kistelepüléseken is. Azt már mi tesszük hozzá, eddigi tapasztalataink alapján, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez a fajta csalárd ingatlanszerzés jelentős mértékben az uzsoraügyletekhez kötődik, azoknak sajnálatos végkimenetele: ha nem tudod a kölcsönt megadni, add akkor a házadat!
— Az uzsorakölcsönzés szinte kizárólag olyan zárt települési közösségekben jelent meg, amelyekben magas a szegények, az egzisztenciálisan kiszolgáltatottak aránya — mondta el honlapunknak Póczik Szilveszter. — Ebből következik az is, hogy sajnos az uzsorás tevékenység társadalmi elfogadottsága nagyobb, mint más hasonló bűnözői magatartásoké. A szegény sorsú emberek megtanultak együtt élni a jelenséggel, már-már szinte támaszkodnak is a kölcsönökre. A tapasztalatok szerint éppen ez az egyik oka annak, hogy ilyen esetek nehezen nyomozhatók. Ráadásul az idei évig az uzsorakölcsönzés önmagában nem számított bűncselekménynek, ezért a rendőrség eddig általában kényszerítés vagy más kapcsolódó bűncselekmény miatt tudott csak nyomozni.
— Az idei évtől viszont már az uzsorázást is tiltja és büntetni rendeli a büntető törvénykönyvünk. Mi a lényege ennek a szabályozásnak?
— A büntethetőséghez folyamatos uzsorás tevékenységet, tehát legalább háromszori alkalmat, üzletszerű és előre megtervezett elkövetést, hierarchikus munkamegosztást kellene bizonyítani, és azt, hogy a cselekmény jelentős haszon megszerzésére irányul. A törvényben sajnos nincs kamathatár, úgynevezett „kamatsapka”, így a rendőrség számára továbbra is nehéz ezeknek az ügyeknek a nyomozása. Megkockáztatom, hogy a rendőrségünk annak ellenére sincs kellően felkészülve ezeknek az ügyeknek a felderítésére, hogy kifejezetten alacsony szervezettségű, szerény kvalitású elkövetői körről van szó.
— Milyen módon lehetne mégis hatékony módszerekkel fellépni ezek ellen a jelenségek, magatartások, bűncselekmények ellen?
— A büntetőjog csak a végső, büntető eszköz. Sokkal nagyobb hangsúlyt és támogatást kellene kapniuk a társadalmi bűnmegelőzés különböző formáinak. Ahol például egy lakóközösség észreveszi, hogy egy idős, beteg, egyedül élő célpont körül feltűntek ezek a bűnözők, ott afféle védőhálót kellene az érintett köré vonni. Sajnos a rendőrségnek, a húsz éve tartó, folyamatos kormányzati pénzkivonás miatt, nincs ugyanis ereje a megfelelő jelenlétre, a megelőzésre. (Kuruc.info: bezzeg fővárosi tüntetőverésre van, mi?) Sokkal szorosabb együttműködési kötelezettséget kellene előírni a különböző hatóságoknak is! (Kuruc.info: lásd még: APEH stb.)
— Az uzsoráztatás és szociális rabszolgatartás általunk eddig megismert eseteiben, döntő részben, romák a negatív főszereplők, az elkövetők. Miként lehet ezt kimondani a mai ideges, indulatos Magyarországon?
— Pontosan így, ahogyan fogalmazott: cigány elkövetőkről, cigány bűnözőkről kell beszélni, nem pedig cigánybűnözésről. És ki lehet, ki kell mondani, hogy ebben a cselekménykörben jellemzően a roma etnikumhoz tartozók vannak jelen. De tegyük hozzá rögtön: az uzsoraügyek sértettjeinek nagyobbik része is ebből a népességből kerül ki. Az ilyen bűncselekményekhez táptalajt jelentő földrajzi, települési és etnikai zártság és a velük rendre együtt járó mélyszegénység ugyanis, jelentős mértékben, éppen a romák életét jellemzi leginkább. (Kuruc.info: polkorrekt duma. Sok magyar kényetelen sokkal kevesebb pénzből gazdálkodni, mint a cigányok, mivel ez utóbbiak már a származásuk miatt is lényegesen több alanyi jogon járó juttatást stb. kapnak. És akkor még nem is beszéltünk az átlag cigánycsalád gyerekszámáról, valamint arról, hogy azok egy [jó] része debil[nek van nyilvánítva], ami még több píííízt jelent. Hogy lehet az, hogy a fehéreknek nem kell uzsoráshoz fordulniuk? Tán csak nem azért, mert nem szórják, isszák, füstölik el pénzt?)
Mali Zoltánnal, Drávapiski polgármesterével az oknyomozásunk kezdete óta szorosan együtt dolgozunk. Véleményét, álláspontját már az eddigiek során is többször idéztük. Most arra kértük, foglalja össze számunkra a szociális rabszolgasággal kapcsolatos legfőbb tapasztalatait.
— Eredetileg az ormánsági szegény családokat rettegésben tartó személyek ellen akartam fellépni, akik a megszorultaknak magas kamatra hitelt adnak, és ha nem fizetik ki az összeget, elveszik a házukat, vagyonukat. Rövid idő alatt kiderült azonban, uzsorások nemcsak az Ormánságban, hanem az ország más részeiben, Borsodban, Békésben, vagy éppen a Szolnok megyében található Tiszazugban, Jászságban, a Tisza menti hátrányos helyzetű kistelepüléseken is szép számmal végzik áldásosnak éppen nem nevezhető tevékenységüket. Így ma már országos harcot folytatok, illetve folytatunk kollégáimmal ellenük.
— Mi lehet a megoldás az uzsora visszaszorítása érdekében?
— Mivel a rendőrséggel szemben megrendült az állampolgárok bizalma, meggyőződésem, hogy a helyi rendészetek megalakítása, munkába állása nagy lépést jelentene az ügyben. A mezőőrökből, vad- és halőrökből, illetve más, hasonló munkakört betöltőkből kellene csapatokat, településőrségeket kialakítani, amelyek a közvetlen környezetükben eredményesen vehetnék fel a harcot ezekkel a személyekkel szemben. Persze a helyi közösségekben élők is sokat tehetnének a nyugalmasabb életükért, hiszen elsősorban nekik kellene kivetniük magukból a bűnözőket. (Kuruc.info: azt várhatja. Még a cigányvezetők is elismerik, hogy a mokka kultúrának központi eleme a bűnözőik nemcigányoknak való ki nem adása. Konkrét hivatkozások, idézetek ITT) A kistelepüléseken mindenki ismer mindenkit, a helyi problémák senki előtt nem maradnak titokban. Éppen ezért vallom, hogy ezek nagy részét helyben is kellene megoldani. A legfontosabb azonban az lenne, hogy kialakuljon egy szoros, működőképes kapcsolat a helyi önkormányzatok és a rendőrség, az APEH, az ÁNTSZ, a munkaügyi felügyelőségek, a VPOP, sőt esetenként a titkosszolgálatok között. Jelenleg ott tartunk, hogy hozzám, mint polgármesterhez, még egyetlen szerv képviselője sem kopogtatott be, hogy ugyan Mali úr, ön ismeri a települést, annak lakóit, tud-e valami felvilágosítást adni nekünk X vagy Y személyről. Amíg ez nem történik meg, mindig „elbeszélünk” egymás mellett, s a hatóságok előtt titokban maradnak ezek a fajta bűncselekmények.
Eddig Mali úr véleménye. S hogy cikksorozatunknak köszönhető-e vagy sem, de tény, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság felvette a kapcsolatot Mali Zoltánnal. A polgármester egy évvel ezelőtt ugyanis szóban és írásban is jelezte a tudomására jutott ügyleteket K. település rendőrkapitányánál, ám azóta sem kapott a bejelentésére semmiféle visszajelzést. Most azonban, mintha megmozdult volna valami...
(Sorozatunkat legközelebb újabb konkrét esetekkel és helyszínekkel folytatjuk.)
Két ügyvéd működjön közre a szerződéseknél!
Kutatók és gyakorlati szakemberek szinte egyöntetűen állítják: javíthatna a helyzeten, ha a szerződéskötéseknél a jelenlegi egy helyett két ügyvéd működne közre. A két fél jogi képviselete így különválna, s valaki a gyengébb, kiszolgáltatottabb szereplő érdekeit is védené a szerződéses folyamatban.
Az elképzelések szerint ez nem jelentene dupla költséget, ehelyett az ügyvédi díj feleződne. Bár... ahogy a magyar leleményességet ismerjük, előbb-utóbb megszületnének a célszerű megoldások ennek az akadálynak a megkerülésére is. Mindegy, legalább nehezebb lenne csalni...
Keretes anyag: Az elsőnek indult uzsoraügyek eredménytelenek lettek a megyében
A büntető törvénykönyv módosítása, amely az uzsorát bűncselekménnyé — így büntetendővé — nyilvánítja, 2009. március 1-jén lépett hatályba. Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez idáig mindössze két eljárás indult az új paragrafus alapján — tudtuk meg dr. Busku Teréztől, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség szóvivőjétől. Rövid úton meg is kellett azonban szüntetni mindkettőt. Az egyiket azért, mert a cselekmények még március elseje előttről valók voltak, és a büntető jogszabálynak nincs visszaható hatálya, a másikat viszont bizonyíthatatlanság miatt.
Várhatóan hamarosan vádemelés történik viszont a csépai C. L. és felesége ellen indult eljárásban. A házaspár alaposan gyanúsítható azzal, hogy egy rokkantnyugdíjas sértettet munkavégzésre kényszerítettek, hitelkártyát igényeltettek vele és kölcsönfelvételre kényszerítették.
