Cigányvédőink (elsősorban a 18%-os MSZP-tulajdonban levő, emiatt is a párt szócsöveként funkcionáló Népszabadság – lásd pl. EZT a felháborító Tóth Ákos-cikket) állandóan azzal jönnek orkék (és csak az övék – lásd EZT) kedvenc időtöltése, a rabszolgatartás védelmében, hogy közel sincs úgy, ahogy azt pl. EZ , EZ vagy EZ a cikk állítja: mokkáék még csak véletlenül sem sanyargatják, verik, éheztetik, láncolják ki csicskáikat.
Nos, az alábbi cikk újabb bizonyítékát adja annak, hogy az ilyen még csak véletlenül sem elszigetelt esemény, hanem a rideg valóság. Nesze neked Tóth Ákos és Népszabadság-féle “boldog”, “gondtalan” csicska-élet…
Halállal fenyegettek, korbácsoltak a somogyi rabszolgatartók
Rabszolgaként tartott, dolgoztatott és kínzott egy kaposvári család több szerencsétlen sorsú embert. A rendőrség kedd hajnalban csapott le a Cseri úton, ahol egy sufniban embertelen körülmények között tartottak fogolyként két férfit.
Egyelőre nem tudni, pontosan hány áldozat lehet – hangzott el a keddi sajtótájékoztatón. Sokan közülük ugyanis még ma is rettegnek, nem mernek beszélni. Kemény Gábor kaposvári rendőrkapitány elmondta: nem szokványos bűnügyről van szó, amelyben több mint egy éve nyomoz a rendőrség. Arról szereztek tudomást, hogy Kaposváron, a Cseri úton egy középkorú férfi több embert tart fogva rabszolgaként. A rendőrség azonban csak nagyon óvatosan, lépésenként tudott előrehaladni az ügyben. A fogvatartók és a fogvatartottak közt ugyanis olyan érzelmi függés, félelmen alapuló kapcsolat alakult ki, amelyhez nagyon nehéz közel férni.
 Lecsaptak a kommandósok a Cseri úton (rendőrségi felvétel) |
A sértettek közül voltak, akiknek sikerült megszökni. Volt, aki egyenesen a rendőrségre ment, de volt, aki elrejtőzött, és a rendőrök keresték meg, feltételezve, hogy ő is egykori fogvatartott. Csak akkor mertek beszélni, amikor biztonságban érezték magukat, amikor a rendőrség védelmet biztosított számukra, esetleg más megyébe menekítette őket. Így több mint egy év elteltével jutottak annyi információhoz a rendőrök, hogy elérkezettnek látták az időt a közvetlen beavatkozásra. Az óvatosságra azért is szükség volt, mivel a gyanúsítottakról tudták, hogy nagyon agresszívek. Egyikük, egy 35 éves férfi volt az, aki hat éve baltával megtámadott egy mentőorvost Bárdudvarnoknál. (Kuruc.info: az orvosverés is tipikusan cigány sport, mint tudjuk…) De a család rettegésben tartotta a környéket is. Volt olyan lakó, aki miattuk szabályosan elmenekült, hátrahagyva mindenét, mert elege lett a félelemből. A környéken lakók egyébként szintén nem mernek beszélni, mert egyszerűen nem hiszik el, hogy a társaság tagjai egyhamar nem térnek vissza.
Halállal fenyegettek
Vízi András főhadnagy arról beszélt: a kedd hajnali rajtaütés során a 35 éves férfit, valamint feleségét és apját őrizetbe vették, ellenük többrendbeli, a sértett sanyargatásával, jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett személyi szabadság megsértése miatt indult eljárás. A kedd hajnali razzia során két férfit találtak meg a rendőrök egy istállóhoz tákolt sufniban, embertelen körülmények között. Se víz, se villany nem volt a kalyibában. De a gyanú szerint több – az eddigi adatok szerint hét-nyolc – áldozatról lehet szó, akiket a gyanúsítottak fogva tartottak. Bántalmazták, dolgoztatták őket, és azzal fenyegették a szerencsétleneket, ha meg mernek szökni, megölik őket.
A módszerük az volt, hogy szerencsétlen, de nem feltétlenül hajléktalan embereket kerestek meg. Általában olyanokat, akik munkát kerestek. Volt, hogy éppen a munkaügyi hivatal környékén bukkantak rájuk, vagy hirdetés útján találták meg őket. Munkát kínáltak nekik, jó fizetést, ami azonban rendre elmaradt. Az áldozatok bíztak, és hittek az ígérgetéseknek. Még arra is hajlandók voltak, hogy elfogadják a felkínált „szállást” munkaadójuknál. Aztán kis idő elteltével a magát vállalkozónak tituláló családfő és családja teljesen a hatalmukba kerítették a „munkásokat”. Fogva tartották „rabszolgáikat”, építkezéseken, bontásokon dolgoztatták őket, és a ház körüli munkákat is elvégeztették velük.
Reggel zsíros kenyér, este ételmaradék, közben ostor
Bár adtak nekik enni, reggel zsíros kenyeret, este ételmaradékokat, nem volt ritka, hogy büntetésből megvonták az ételadagjukat. Gyakran „pedagógiai célzattal”, elrettentésül egymás előtt is bántalmazták őket: kézzel, ostorral vagy egyéb szerszámokkal. Egy idő után már nem is volt szükség különösebb óvintézkedésre, a rabszolgaként tartott szerencsétlenek annyira rettegtek tőlük, hogy nem mertek ellenszegülni.
A szakemberek szerint azok az áldozatok, akikkel ilyen szörnyűség megtörténik, nagyon durva személyiségtorzuláson eshetnek át. Rendszerint hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán beszélni tudjanak a velük történtekről, csak akkor mernek megnyílni, ha már tényleg elhiszik, hogy nem kell rettegniük.
(MNO –TEOL)
