Idézzük a legeslegfontosabbat a mi áldott jó Soros Györgyünk legújabb, cigányvédő, tegnapi Népszabadság-beli, cikkéből (eredeti ITT; van jó pár, finoman szólva nem egyetértő kommentár is):
„A múlt héten Franciaország megkezdte minden nem francia roma kiutasítását, mintha az egész csoport bűnös tevékenységet folytatott volna, anélkül, hogy rendes bírósági eljárás állapította volna meg, hogy egyes egyének valóban követtek-e el bűncselekményeket, vagy veszélyt jelentenek a közrendre. A franciaországi események a 2008-as olaszországi „biztonsági csomagot” követik, mely szerint az úgynevezett „nomádok” veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra, és a nem olasz állampolgár romák kiutasításához vezető rendkívüli jogszabályokat fogadtak el.” (kiemelés tőlünk)
Soros Györgyünk elismeri, amit oly nagy hévvel próbálnak titkolni a Jobbik „táboroztatási” ötletét támadó hazai balliberálisok: nemcsak a bűnöző, hanem kivétel nélkül minden külföldi állampolgárságú orktól megszabadulnak a franciák, különösebb mérlegelés nélkül. Atyaúristen, hol van ez a Szegedi Márton-féle nyilatkozattól, amely csak és kizárólag a bizonyítottan(!) bűnöző életmódú cigányok megrendszabályozásáról szólt. És, ugye, azt is tegyük hozzá, hogy a mérlegelés nélküli kitoloncolás, az orkok kollektív befenyítése nem csupán a franciákra és az olaszokra jellemző (lásd Soros fenti jegyzetét), hanem, ugyebár, a dánokra is (lásd EZT). Azokra a dánokra, ahol egyenesen a fővárosi rendőrkapitány mondja azt, hogy, idézem, „szélsőséges bűnözők [a romániai cigányok], akik a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül bárkit készek megölni 100 koronáért (négyezer forint)” és „nem ugyanazokat az értékeket vallják, mint más nemzetek, számukra az életnek más jelentősége van". Meg a svédekre. Meg pl. a kivétel nélkül egyetlen egy cigányt sem beengedő (vízumkényszer) kanadaiakra. És a sor folytatható. De, persze, a mi Jobbikunk a „náci”, mert keményen oda akar csapni a bizonyítottan bűnöző életmódú egyes embereknek, azoknak sokkal-sokkal keményebb börtönt, büntetést kiosztani. Miközben Nyugat-Európában nem szarakodnak az egyes emberek bűnösségének bizonyításával, kib*sznak, lecsuknak, táborokba terelnek kivétel nélkül minden cigót, ahogy az ebből a Soros-cikkből is kiderült. Kettős mérce, szálka-gerenda, kedves magyarországi cigányfajvédők?
Soros cikke amúgy csak a szokásos hablatyolás, nácizás, rászístázás, hazudozás. Ürgénk például a következőt állítja: „A romák be szeretnének és be is tudnak illeszkedni, ha lehetőséget kapnak –ezt az alapítványom programjai bebizonyították.” Hááááát, egyáltalán nem látunk mondjuk a CEU-ról (Soros Közép-Európai Egyeteme) kikerültek között egyetlen egy olyan cigányt se, aki rendes, a társadalom számára hasznos végzettséggel rendelkezne – pl. orvos, valóban iskolában oktató (és nem csupán fajvédő, lásd Horváth Aladár) tanító/tanár, mérnök. Látunk helyette fajvédőket, jogvédőket, a többségi társadalom, a „gádzsók” ellen uszító „újságírókat”, új mohácsivikiket, baloghartúrokat. Ez aztán a „beilleszkedés”...
Már csak az a kérdés marad megválaszolatlanul: ha Soros ennyire a szívén viseli szegínromákok sorsát, akkor, ugyan, miért nem vesz nekik lakóparkokat Izraelben vagy Amerikában, és költözteti magához? Mindenki jól járna vele... Pénze lenne rá dögivel, és utána cigánymegmentő, amolyan második Wallenberg-szerepben is tetszeleghetne. Miért nem teszi? A választ, természetesen, jól tudjuk. Ha akarná is (nem akarja), Izrael, ill. az USA nem lenne olyan hülye, hogy az általuk is gyűlölt (Amerikában pl. messze a leggyűlöltebb népcsoport az ork – nem véletlenül, mert ott is ugyanúgy bűnöznek, mint máshol) cigányokat befogadja.
A teljes cikk:
A romák kálváriája
A romákat évszázadok óta üldözik Európában. Most a diszkrimináció egy Európában a második világháború óta nem látott formájával kell szembenézniük: férfiakat, nőket és gyermekeket csoportosan lakoltatnak ki, és űznek el több európai demokráciából arra hivatkozva, hogy veszélyeztetik a közrendet.
A múlt héten Franciaország megkezdte minden nem francia roma kiutasítását, mintha az egész csoport bűnös tevékenységet folytatott volna, anélkül, hogy rendes bírósági eljárás állapította volna meg, hogy egyes egyének valóban követtek-e el bűncselekményeket, vagy veszélyt jelentenek a közrendre. A franciaországi események a 2008-as olaszországi „biztonsági csomagot” követik, mely szerint az úgynevezett „nomádok” veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra, és a nem olasz állampolgár romák kiutasításához vezető rendkívüli jogszabályokat fogadtak el.
A bűnözői magatartás megállítása legitim kormányzati cél. De erre hivatkozni európai uniós állampolgárok etnikai alapon történő kiutasításakor ellentétes több, a faji megkülönböztetésről szóló EU-s direktívával és az emberek szabad mozgásának uniós alapelvével.
Széles körben elfogadott jogi alapelv, hogy a bűncselekményt kezelni az egyén bűnösségének bíróságon történő megállapításával lehet. Ráadásul, elítélt bűnözőket nem szoktak csak úgy deportálni az otthonuknak számító EU-országba. Az európai jog éppen hogy azt követeli meg, hogy minden egyes esetben külön kell megállapítani, vajon a deportálás szükséges-e, és arányos-e az elkövetett bűncselekmény súlyosságával, más körülményeket (mint például az egyén kapcsolata a közösséggel) is figyelembe véve.
Természetesen az európai társadalmaknak nem kell tolerálniuk a bűnös és antiszociális viselkedést. De egyetlen etnikai csoportra sem jellemző kizárólag ez a kórtan, és mindenkinek egyenlőnek kellene lennie a törvény előtt. A második világháború óta az európaiak elfogadhatatlannak találták egyes csoportok etnikai alapú kollektív büntetését vagy tömeges elűzetését, ezért most, a biztonság nevében félretenni az alapvető emberi jogokat, azaz a romák begyűjtése aggasztó precedenst teremt.
Ezzel szemben a francia kormánynak természetesen joga van a romák munkavállalásának esélyeit és fejlődésük lehetőségeit elősegítő intézkedéseket számon kérni eredeti hazájuktól, Bulgáriától és Romániától. Hiszen így a romák kevésbé éreznék magukban az ösztönt és a kényszert, hogy másik országba költözzenek. A francia álláspontra válaszul a svéd kormány is kezdeményezett egy a romák integrációját elősegítő közös európai akciót.
A romák be szeretnének és be is tudnak illeszkedni, ha lehetőséget kapnak –ezt az alapítványom programjai bebizonyították. A romák ugyanarra vágynak, amire a többségi társadalom: egy megfelelő szolgáltatásokkal ellátott otthonra, tisztességes oktatásra a gyermekeiknek, olyan állásra, amelyből eltarthatják családjaikat, és hogy párbeszédet folytathassanak a többséggel. Azért vándorolnak szerte Európába, mert hazájukban ijesztő diszkriminációval szembesülnek és szenvednek a nélkülözéstől. Az EU-nak fel kell ismernie, hogy a probléma páneurópai jellege átfogó és hatékony stratégiát követel meg a romák integrációja érdekében.
A polgárok jólétének és jogainak biztosítása elsősorban az egyes uniós tagállamok felelőssége. Helyi és nemzeti szinten kell megvalósítani az integrációt elősegítő foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi és lakásügyi politikákat és programokat. De az EU-nak kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy Európa-szerte motiválja, koordinálja, pénzügyileg segítse és ellenőrizze ezeket a programokat egy uniós szintű terv alapján.
2009-ben az EU támogatta a romák támogatásának „kifejezett, de nem kizárólagos” elvét, és az Európai Bizottság megengedte strukturális alapok felhasználását lakáscélú intézkedések támogatására a marginalizált közösségek, különösen a romák számára. Ez üdvözlendő lépés, de a romák támogatásának „kifejezett, nem kizárólagos” elvét az oktatásra, az egészségügyre és a foglalkoztatásra is ki kell terjeszteni. A legfontosabb megváltoztatni a strukturális alapok elköltésének szabályait, hogy az egészségügyben és az oktatásban már kora gyermekkortól felhasználhatók legyenek, ne csak az átképzésekben.
A roma közösségekre jellemző strukturális szegénység szorosan összefügg a gyenge minőségű oktatással és a munkanélküliséggel. A bizottság Európa 2020 nevű kezdeményezése pontos célokat határoz meg az iskolát befejezők számát és foglalkoztatási szinteket illetően minden EU-állampolgár számára. A romák mindkét területen annyira lemaradtak a többi állampolgárhoz képest, hogy a leszakadók felzárkóztatása is része kellene hogy legyen az Európa 2020 tervnek.
A romák és a többségi társadalom közti legnagyobb különbség nem kulturális vagy életmódbeli – ahogy azt sokszor a média ábrázolja –, hanem a szegénység és az egyenlőtlenség választ el bennünket. A különbségek nemcsak fizikaiak, hanem mentálisak is. A szegregált iskolák akadályozzák az integrációt, előítéletet és sikertelenséget termelnek. A különélés nagy nyomornegyedekhez vezetett, ahol nem megfelelőek az egészségügyi és egyéb viszonyok a méltóságteljes élethez. A romák kálváriája a XXI. században gúnyt űz az európai értékekből és befeketíti a kontinens lelkiismeretét.
A romák kálváriája nem csak rövid távú biztonsági kérdés, amelyet pár drákói szabállyal meg lehetne oldani úgy, hogy embereket egyszerűen átkényszerítünk egyik államból a másikba. Ez nemcsak hogy aláássa az európai értékeket és jogi elveket, de nem is foglalkozik a probléma gyökerével.
Európa legnagyobb etnikai kisebbségeként az unión belül élő romák jelentik a népesség legfiatalabb és leggyorsabban növekvő csoportját. 2020-ra például Magyarországon a munkaerőpiacra lépő fiatalok harmada roma lesz. Európa nem veszíthet el még egy generációt. Ez emberi jogi és alapvető jogokat érintő kérdés, és kulcsfontosságú az európai társadalmak békéje és kohéziója érdekében.
Soros György - A szerző a Soros Alapítvány elnöke
„A múlt héten Franciaország megkezdte minden nem francia roma kiutasítását, mintha az egész csoport bűnös tevékenységet folytatott volna, anélkül, hogy rendes bírósági eljárás állapította volna meg, hogy egyes egyének valóban követtek-e el bűncselekményeket, vagy veszélyt jelentenek a közrendre. A franciaországi események a 2008-as olaszországi „biztonsági csomagot” követik, mely szerint az úgynevezett „nomádok” veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra, és a nem olasz állampolgár romák kiutasításához vezető rendkívüli jogszabályokat fogadtak el.” (kiemelés tőlünk)
Soros Györgyünk elismeri, amit oly nagy hévvel próbálnak titkolni a Jobbik „táboroztatási” ötletét támadó hazai balliberálisok: nemcsak a bűnöző, hanem kivétel nélkül minden külföldi állampolgárságú orktól megszabadulnak a franciák, különösebb mérlegelés nélkül. Atyaúristen, hol van ez a Szegedi Márton-féle nyilatkozattól, amely csak és kizárólag a bizonyítottan(!) bűnöző életmódú cigányok megrendszabályozásáról szólt. És, ugye, azt is tegyük hozzá, hogy a mérlegelés nélküli kitoloncolás, az orkok kollektív befenyítése nem csupán a franciákra és az olaszokra jellemző (lásd Soros fenti jegyzetét), hanem, ugyebár, a dánokra is (lásd EZT). Azokra a dánokra, ahol egyenesen a fővárosi rendőrkapitány mondja azt, hogy, idézem, „szélsőséges bűnözők [a romániai cigányok], akik a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül bárkit készek megölni 100 koronáért (négyezer forint)” és „nem ugyanazokat az értékeket vallják, mint más nemzetek, számukra az életnek más jelentősége van". Meg a svédekre. Meg pl. a kivétel nélkül egyetlen egy cigányt sem beengedő (vízumkényszer) kanadaiakra. És a sor folytatható. De, persze, a mi Jobbikunk a „náci”, mert keményen oda akar csapni a bizonyítottan bűnöző életmódú egyes embereknek, azoknak sokkal-sokkal keményebb börtönt, büntetést kiosztani. Miközben Nyugat-Európában nem szarakodnak az egyes emberek bűnösségének bizonyításával, kib*sznak, lecsuknak, táborokba terelnek kivétel nélkül minden cigót, ahogy az ebből a Soros-cikkből is kiderült. Kettős mérce, szálka-gerenda, kedves magyarországi cigányfajvédők?
Soros cikke amúgy csak a szokásos hablatyolás, nácizás, rászístázás, hazudozás. Ürgénk például a következőt állítja: „A romák be szeretnének és be is tudnak illeszkedni, ha lehetőséget kapnak –ezt az alapítványom programjai bebizonyították.” Hááááát, egyáltalán nem látunk mondjuk a CEU-ról (Soros Közép-Európai Egyeteme) kikerültek között egyetlen egy olyan cigányt se, aki rendes, a társadalom számára hasznos végzettséggel rendelkezne – pl. orvos, valóban iskolában oktató (és nem csupán fajvédő, lásd Horváth Aladár) tanító/tanár, mérnök. Látunk helyette fajvédőket, jogvédőket, a többségi társadalom, a „gádzsók” ellen uszító „újságírókat”, új mohácsivikiket, baloghartúrokat. Ez aztán a „beilleszkedés”...
Már csak az a kérdés marad megválaszolatlanul: ha Soros ennyire a szívén viseli szegínromákok sorsát, akkor, ugyan, miért nem vesz nekik lakóparkokat Izraelben vagy Amerikában, és költözteti magához? Mindenki jól járna vele... Pénze lenne rá dögivel, és utána cigánymegmentő, amolyan második Wallenberg-szerepben is tetszeleghetne. Miért nem teszi? A választ, természetesen, jól tudjuk. Ha akarná is (nem akarja), Izrael, ill. az USA nem lenne olyan hülye, hogy az általuk is gyűlölt (Amerikában pl. messze a leggyűlöltebb népcsoport az ork – nem véletlenül, mert ott is ugyanúgy bűnöznek, mint máshol) cigányokat befogadja.
A teljes cikk:
A romák kálváriája
A romákat évszázadok óta üldözik Európában. Most a diszkrimináció egy Európában a második világháború óta nem látott formájával kell szembenézniük: férfiakat, nőket és gyermekeket csoportosan lakoltatnak ki, és űznek el több európai demokráciából arra hivatkozva, hogy veszélyeztetik a közrendet.
A múlt héten Franciaország megkezdte minden nem francia roma kiutasítását, mintha az egész csoport bűnös tevékenységet folytatott volna, anélkül, hogy rendes bírósági eljárás állapította volna meg, hogy egyes egyének valóban követtek-e el bűncselekményeket, vagy veszélyt jelentenek a közrendre. A franciaországi események a 2008-as olaszországi „biztonsági csomagot” követik, mely szerint az úgynevezett „nomádok” veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra, és a nem olasz állampolgár romák kiutasításához vezető rendkívüli jogszabályokat fogadtak el.
A bűnözői magatartás megállítása legitim kormányzati cél. De erre hivatkozni európai uniós állampolgárok etnikai alapon történő kiutasításakor ellentétes több, a faji megkülönböztetésről szóló EU-s direktívával és az emberek szabad mozgásának uniós alapelvével.
Széles körben elfogadott jogi alapelv, hogy a bűncselekményt kezelni az egyén bűnösségének bíróságon történő megállapításával lehet. Ráadásul, elítélt bűnözőket nem szoktak csak úgy deportálni az otthonuknak számító EU-országba. Az európai jog éppen hogy azt követeli meg, hogy minden egyes esetben külön kell megállapítani, vajon a deportálás szükséges-e, és arányos-e az elkövetett bűncselekmény súlyosságával, más körülményeket (mint például az egyén kapcsolata a közösséggel) is figyelembe véve.
Természetesen az európai társadalmaknak nem kell tolerálniuk a bűnös és antiszociális viselkedést. De egyetlen etnikai csoportra sem jellemző kizárólag ez a kórtan, és mindenkinek egyenlőnek kellene lennie a törvény előtt. A második világháború óta az európaiak elfogadhatatlannak találták egyes csoportok etnikai alapú kollektív büntetését vagy tömeges elűzetését, ezért most, a biztonság nevében félretenni az alapvető emberi jogokat, azaz a romák begyűjtése aggasztó precedenst teremt.
Ezzel szemben a francia kormánynak természetesen joga van a romák munkavállalásának esélyeit és fejlődésük lehetőségeit elősegítő intézkedéseket számon kérni eredeti hazájuktól, Bulgáriától és Romániától. Hiszen így a romák kevésbé éreznék magukban az ösztönt és a kényszert, hogy másik országba költözzenek. A francia álláspontra válaszul a svéd kormány is kezdeményezett egy a romák integrációját elősegítő közös európai akciót.
A romák be szeretnének és be is tudnak illeszkedni, ha lehetőséget kapnak –ezt az alapítványom programjai bebizonyították. A romák ugyanarra vágynak, amire a többségi társadalom: egy megfelelő szolgáltatásokkal ellátott otthonra, tisztességes oktatásra a gyermekeiknek, olyan állásra, amelyből eltarthatják családjaikat, és hogy párbeszédet folytathassanak a többséggel. Azért vándorolnak szerte Európába, mert hazájukban ijesztő diszkriminációval szembesülnek és szenvednek a nélkülözéstől. Az EU-nak fel kell ismernie, hogy a probléma páneurópai jellege átfogó és hatékony stratégiát követel meg a romák integrációja érdekében.
A polgárok jólétének és jogainak biztosítása elsősorban az egyes uniós tagállamok felelőssége. Helyi és nemzeti szinten kell megvalósítani az integrációt elősegítő foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi és lakásügyi politikákat és programokat. De az EU-nak kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy Európa-szerte motiválja, koordinálja, pénzügyileg segítse és ellenőrizze ezeket a programokat egy uniós szintű terv alapján.
2009-ben az EU támogatta a romák támogatásának „kifejezett, de nem kizárólagos” elvét, és az Európai Bizottság megengedte strukturális alapok felhasználását lakáscélú intézkedések támogatására a marginalizált közösségek, különösen a romák számára. Ez üdvözlendő lépés, de a romák támogatásának „kifejezett, nem kizárólagos” elvét az oktatásra, az egészségügyre és a foglalkoztatásra is ki kell terjeszteni. A legfontosabb megváltoztatni a strukturális alapok elköltésének szabályait, hogy az egészségügyben és az oktatásban már kora gyermekkortól felhasználhatók legyenek, ne csak az átképzésekben.
A roma közösségekre jellemző strukturális szegénység szorosan összefügg a gyenge minőségű oktatással és a munkanélküliséggel. A bizottság Európa 2020 nevű kezdeményezése pontos célokat határoz meg az iskolát befejezők számát és foglalkoztatási szinteket illetően minden EU-állampolgár számára. A romák mindkét területen annyira lemaradtak a többi állampolgárhoz képest, hogy a leszakadók felzárkóztatása is része kellene hogy legyen az Európa 2020 tervnek.
A romák és a többségi társadalom közti legnagyobb különbség nem kulturális vagy életmódbeli – ahogy azt sokszor a média ábrázolja –, hanem a szegénység és az egyenlőtlenség választ el bennünket. A különbségek nemcsak fizikaiak, hanem mentálisak is. A szegregált iskolák akadályozzák az integrációt, előítéletet és sikertelenséget termelnek. A különélés nagy nyomornegyedekhez vezetett, ahol nem megfelelőek az egészségügyi és egyéb viszonyok a méltóságteljes élethez. A romák kálváriája a XXI. században gúnyt űz az európai értékekből és befeketíti a kontinens lelkiismeretét.
A romák kálváriája nem csak rövid távú biztonsági kérdés, amelyet pár drákói szabállyal meg lehetne oldani úgy, hogy embereket egyszerűen átkényszerítünk egyik államból a másikba. Ez nemcsak hogy aláássa az európai értékeket és jogi elveket, de nem is foglalkozik a probléma gyökerével.
Európa legnagyobb etnikai kisebbségeként az unión belül élő romák jelentik a népesség legfiatalabb és leggyorsabban növekvő csoportját. 2020-ra például Magyarországon a munkaerőpiacra lépő fiatalok harmada roma lesz. Európa nem veszíthet el még egy generációt. Ez emberi jogi és alapvető jogokat érintő kérdés, és kulcsfontosságú az európai társadalmak békéje és kohéziója érdekében.
Soros György - A szerző a Soros Alapítvány elnöke
(NOL)
