A 2006-os felkelésünk ügyében első alkalommal marasztalta el a Rebiszt a karhatalmi erejével való visszaélés miatt, és kötelezte kártérítésre jogutódját, illetve a BRFK-t a Fővárosi Bíróság. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd nem teljesen elégedett az elsőfokú ítélettel, hiszen dupláját követelték, és az elégtételt adó közlemény helyett csak magánlevélben kell bocsánatot kérnie az ÁVH-nak.
Pataki Árpád bíró kedd délelőtt kihirdetett végzése szerint a BRFK-nak 350 ezer, a Rebisz jogutódjának 150 ezer forint kártérítést (+ kamatot az elkövetés időpontjától és perköltséget) kell fizetnie Kollár Tibor részére. Az illeték a követelt összeg 6%-a, azaz 60 ezer forint, ebből 15-öt az áldozat nyakába varrt Pataki elvtárs.
A Fővárosi Bíróság indokolásában kiemelte, hogy a felperes meghurcolása indokolatlan volt, a rendőrök alapvető emberi jogokat sértettek az eljárás közben. Ellenben a meghurcolt általi közrehatásnak minősítette azt a bár nem jogszerű, de akkor még nem is büntetendő cselekedetet, hogy a rendőri felszólítás ellenére sem hagyta el a helyszínt. A férfi állításainak egy részét persze nem tudta a bíróság számára hitelt érdemlően bizonyítani – így azt, hogy megrugdosták, tonfával fejbe vágták vagy hogy könnygázzal telt rabszállítóban vitték –, mert az ávósok természetesen máshogy emlékeztek.
A bíróság döntése egyelőre nem jogerős, 15 napon belül lehet fellebbezni ellene. Gaudiék várhatóan fognak, hiszen ekkora kártérítés jogerősen épp feleennyi ideig tartó jogtalan lecsukásért járt. Valószínűleg a rendőrség is fellebbez, hiszen van egy olyan buta szokásuk, hogy hibáikat nem gyorsan jóvá teszik, hanem legalább háromszoros hírverést csinálnak neki; még a Legfelsőbb Bíróságig is elmennek, s a jogerős döntésre is fittyet hányva nem fizetnek, ami miatt rendszerint inkasszóval kell leemelni számlájukról a pénzt.
A jogszerűtlen rendőri intézkedések miatt öt éven belül lehet bíróságon kártérítést követelni, még ha addig semmilyen panaszt nem is tett a sértett. A legtöbb magunkfajtát képviselő Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvédeinél kb. 10 áldozat kártérítési keresete került bíróság elé, de ennek duplája van előkészítés alatt, melyhez segítséget nyújtanak az első hullámban hozott ítéletek. És talán ha néhányan most kitapossák az ösvényt, még többen is a nyomukba lépnek, hiszen az áldozatok száma ennél jóval nagyobb.
Az első fecske esete
A 45 éves Kollár Tiborra 2006. október 23-án tonfával és rúgásokkal támadtak az ávósok. Bajtársunk kezében fényképezőgép és magyar zászló volt, utóbbit kezéből kicsavarták, félrehajították, azt a mai napig nem kapta meg. Előállították, majd három napra szabálysértési őrizetbe vették. Hogy ez ne legyen jogtalan, gyorsított tárgyalásán „véletlenül” pont ennyi elzárásra ítélték, amennyit már le is töltött. Dr. Tóthné dr. Kiss Emőke koncepciós ítéletét azonban másodfokon helyrerakta a Takács Jolán, Szívós Mária, Szolnoki János alkotta (és a középső által elnökölt), magunkfajta (avagy egyszerűen jogkövető) bírói tanács.
Jogtörténelem – a javunkra
A 2006. november 15-én, hozott végzés két oldalas indokolásában minden benne van, ami nekünk kellhet be nem jelentett tüntetések esetén: az ilyen rendezvények résztvevői – önmagában ezért – nem büntethetőek, előállításuk pedig jogellenes, amiért kártérítés jár. (Tehát még csak nem is a strasbourgi igazunkról van szó, hanem igaz ez az azt megelőző törvényi környezet alapján is: csak a tüntetések szervezői vonhatók felelősségre – már ha megtalálják, s nem pl. a Kuruc.info az, mint hídblokádunknál.) 2006-ban még a terület elhagyására vonatkozó rendőri felszólításnak való engedetlenség sem volt büntethető, erre 2007. március 15-ére kormányrendelettel, alkotmányellenesen bevezették a jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértését (legfeljebb 50 ezer forinttal büntethető, ez is mutatja, hogy a cél inkább a tömeges előállítások legitimizálása). Bár ezt a Nemzeti Jogvédő Alapítvány (NJA) megtámadta az Alkotmánybíróságon, jelenleg elvileg szót kellene fogadnunk a rendőrnek – már ha az jogszerűen akar tőlünk valamit...
Törvénytelenül használták a műanyag kötözőket
Kollár Tibor kártérítési perének 2008. január 21-ei tárgyalásán derült fény arra, hogy a 2006 őszén tömegesen alkalmazott, rendszeresen súlyos keringési panaszokat és fájdalmat okozó, sokak által panaszolt műanyag bilincsek, pontosabban kábelkötegelők hivatalos rendszerbe vételére csak jóval az eseményeket követően, egy 2007. május 14-én hozott miniszteri döntéssel került sor, sőt magát az előterjesztést is csak 2007. március 20-án tette meg az akkori országos rendőrfőkapitány. Ezzel a sörétes vadászfegyvereken és a gumilövedékeken kívül egy újabb kényszerítő eszközről bizonyosodott be, hogy azokat anélkül alkalmazták az ávósok a felkelésben, hogy azok szabályos rendszeresítésére sor került volna.
Bárándi Zs. Gergő - Kuruc.info
 Fodor Gabriella persze a Magyar Gárdánkra gondolt. A jól ismert kép bal szélén látható rendőrterrorista egyenruhájából nem rendszeresített kábelkötegelő lóg ki |
Pataki Árpád bíró kedd délelőtt kihirdetett végzése szerint a BRFK-nak 350 ezer, a Rebisz jogutódjának 150 ezer forint kártérítést (+ kamatot az elkövetés időpontjától és perköltséget) kell fizetnie Kollár Tibor részére. Az illeték a követelt összeg 6%-a, azaz 60 ezer forint, ebből 15-öt az áldozat nyakába varrt Pataki elvtárs.
A Fővárosi Bíróság indokolásában kiemelte, hogy a felperes meghurcolása indokolatlan volt, a rendőrök alapvető emberi jogokat sértettek az eljárás közben. Ellenben a meghurcolt általi közrehatásnak minősítette azt a bár nem jogszerű, de akkor még nem is büntetendő cselekedetet, hogy a rendőri felszólítás ellenére sem hagyta el a helyszínt. A férfi állításainak egy részét persze nem tudta a bíróság számára hitelt érdemlően bizonyítani – így azt, hogy megrugdosták, tonfával fejbe vágták vagy hogy könnygázzal telt rabszállítóban vitték –, mert az ávósok természetesen máshogy emlékeztek.
A bíróság döntése egyelőre nem jogerős, 15 napon belül lehet fellebbezni ellene. Gaudiék várhatóan fognak, hiszen ekkora kártérítés jogerősen épp feleennyi ideig tartó jogtalan lecsukásért járt. Valószínűleg a rendőrség is fellebbez, hiszen van egy olyan buta szokásuk, hogy hibáikat nem gyorsan jóvá teszik, hanem legalább háromszoros hírverést csinálnak neki; még a Legfelsőbb Bíróságig is elmennek, s a jogerős döntésre is fittyet hányva nem fizetnek, ami miatt rendszerint inkasszóval kell leemelni számlájukról a pénzt.
A jogszerűtlen rendőri intézkedések miatt öt éven belül lehet bíróságon kártérítést követelni, még ha addig semmilyen panaszt nem is tett a sértett. A legtöbb magunkfajtát képviselő Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvédeinél kb. 10 áldozat kártérítési keresete került bíróság elé, de ennek duplája van előkészítés alatt, melyhez segítséget nyújtanak az első hullámban hozott ítéletek. És talán ha néhányan most kitapossák az ösvényt, még többen is a nyomukba lépnek, hiszen az áldozatok száma ennél jóval nagyobb.
Az első fecske esete
A 45 éves Kollár Tiborra 2006. október 23-án tonfával és rúgásokkal támadtak az ávósok. Bajtársunk kezében fényképezőgép és magyar zászló volt, utóbbit kezéből kicsavarták, félrehajították, azt a mai napig nem kapta meg. Előállították, majd három napra szabálysértési őrizetbe vették. Hogy ez ne legyen jogtalan, gyorsított tárgyalásán „véletlenül” pont ennyi elzárásra ítélték, amennyit már le is töltött. Dr. Tóthné dr. Kiss Emőke koncepciós ítéletét azonban másodfokon helyrerakta a Takács Jolán, Szívós Mária, Szolnoki János alkotta (és a középső által elnökölt), magunkfajta (avagy egyszerűen jogkövető) bírói tanács.
Jogtörténelem – a javunkra
A 2006. november 15-én, hozott végzés két oldalas indokolásában minden benne van, ami nekünk kellhet be nem jelentett tüntetések esetén: az ilyen rendezvények résztvevői – önmagában ezért – nem büntethetőek, előállításuk pedig jogellenes, amiért kártérítés jár. (Tehát még csak nem is a strasbourgi igazunkról van szó, hanem igaz ez az azt megelőző törvényi környezet alapján is: csak a tüntetések szervezői vonhatók felelősségre – már ha megtalálják, s nem pl. a Kuruc.info az, mint hídblokádunknál.) 2006-ban még a terület elhagyására vonatkozó rendőri felszólításnak való engedetlenség sem volt büntethető, erre 2007. március 15-ére kormányrendelettel, alkotmányellenesen bevezették a jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértését (legfeljebb 50 ezer forinttal büntethető, ez is mutatja, hogy a cél inkább a tömeges előállítások legitimizálása). Bár ezt a Nemzeti Jogvédő Alapítvány (NJA) megtámadta az Alkotmánybíróságon, jelenleg elvileg szót kellene fogadnunk a rendőrnek – már ha az jogszerűen akar tőlünk valamit...
Törvénytelenül használták a műanyag kötözőket
Kollár Tibor kártérítési perének 2008. január 21-ei tárgyalásán derült fény arra, hogy a 2006 őszén tömegesen alkalmazott, rendszeresen súlyos keringési panaszokat és fájdalmat okozó, sokak által panaszolt műanyag bilincsek, pontosabban kábelkötegelők hivatalos rendszerbe vételére csak jóval az eseményeket követően, egy 2007. május 14-én hozott miniszteri döntéssel került sor, sőt magát az előterjesztést is csak 2007. március 20-án tette meg az akkori országos rendőrfőkapitány. Ezzel a sörétes vadászfegyvereken és a gumilövedékeken kívül egy újabb kényszerítő eszközről bizonyosodott be, hogy azokat anélkül alkalmazták az ávósok a felkelésben, hogy azok szabályos rendszeresítésére sor került volna.
Bárándi Zs. Gergő - Kuruc.info
Félmilliós kártérítést ítélt meg a bíróság egy 2006. október 23-án meghurcolt tüntetőnek
(A Nemzeti Jogvédő Alapítvány közleménye, Budapest, 2008. január 29.)
Megszületett az első ítélet a 2006 őszén meghurcoltak által indított perek egyikében: nem jogerősen félmilliós kártérítésre kötelezték a jogsértésekért felelős rendőri szerveket.
A Fővárosi Bíróság a 2008. január 29-én hozott, első fokú, nem jogerős ítéletével túlnyomórészt helyt adott a felperes, Kollár Tibor felperes keresetének: eszerint a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak (BRFK) 350 ezer, a Készenléti Rendőrségnek (a Rendészeti Biztonsági Szolgálat, azaz Rebisz jogutódja 2008. január 1-től) pedig 150 ezer forint kártérítést kell kamatostul megfizetnie annak a férfinak, akit 2006. október 23-án kora délután az Alkotmány utcában bántalmaztak a símaszkos, azonosít jelvény és szám nélküli rohamrendőrök. Pataki Árpád bíró kiemelte: azzal, hogy a felperest indokolatlanul elfogták és az előállítása során megbilincselték megsértették emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogát, a személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát pedig a jogellenes fogva tartással (előállítás és szabálysértési őrizet) sértették meg. A két rendőri szervet a bíróság arra is kötelezte, hogy tizenöt napon belül magánlevélben "fejezzék ki sajnálkozásukat" a történtek miatt (ennek közzétételére a bíróság a károsultat felhatalmazta), illetve fizessenek meg 50 ezer forint perköltséget a felperesnek.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány által működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt (eljáró ügyvéd: Gaudi-Nagy Tamás, az alapítvány kuratóriumi ügyvezetője) Kollár Tibor ellen 2006. október 23-án délután 15 óra 40 perckor léptek fel brutálisan és jogellenesen a REBISZ állományába tartozó rendőrök. Korábban már tájékoztattuk a közvéleményt az ügyről (ld. itt), és arról, hogy a károsultra annak ellenére támadtak tonfával és rúgásokkal, majd bilincseléssel az Alkotmány utcánál tevékenykedő rendőrök, hogy ő erre okot adott volna: szerencséjére komolyabb sérülést ő nem szenvedett, számos sorstársával ellentétben.
A kártérítést igénylő férfi a korábbi rendőri tájékoztatás alapján a Kossuth térre tartó tömeg kiszorítását végző rendőrkordon előtt 2-3 méterrel hátrált, és közben arra hívta fel a rendőrök figyelmét, hogy eljárásuk törvénytelen és megengedhetetlen. Mint ismeretes, ekkor már zajlott az oszlatás könnygázgránátokkal és gumilövedékekkel. A férfi kezében fényképezőgép, és egy koronás-címeres nemzeti zászló volt. A zászlót az intézkedés során kezéből kicsavarták és félrehajították, azt a mai napig nem kapta meg. Elfogását követően kezeit igen vékony és vastag műanyag kábelkötözővel bilincselték meg, amely neki átlagot meghaladó fájdalmat és zsibbadást okozott. Az előállítást követően a Gyorskocsi utcai rendőri objektumban órákig falhoz fejjel állítva várakoztatták megbilincselt állapotban.
A felperessel szemben szabálysértési eljárást indítottak rendzavarás címén, erre tekintettel őrizetbe vették, több mint 48 órát át tartották fogva. A gyorsított módon tartott szabálysértési tárgyaláson a bíróság első fokon három nap elzárásra ítélte, amelyet időközben már kitöltött. Azonban később a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság megszüntette a felperessel szembeni szabálysértési eljárást, kimondva, hogy magatartása nem volt jogszabálysértő, mivel a be nem jelentett tüntetés helyszínén, távozásra való felszólítás ellenére való tartózkodás önmagában nem valósított meg szabálysértést. (2007. március 11-e óta ezt a cselekményt a "Jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség" szabálysértéssel büntethetővé tették, azonban ez a jogszabály több tekintetben alkotmányellenes, az ennek megállapítására a Nemzeti Jogvédő Alapítvány által 2007. májusban indított eljárásban az Alkotmánybíróság eddig még nem hozott döntést. Részletek itt.
A felperes a bíróságtól azt kérte keresetében, hogy állapítsák meg, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) és a REBISZ (2008. január 1-től Készenléti Rendőrség) jogellenes intézkedéseikkel személyhez fűződő jogai körében megsértették személyes szabadsághoz fűződő jogát és emberi méltóságát. Erre tekintettel a BRFK-tól 700 ezer, a REBISZ jogutódjától 300 ezer forint kártérítést követelt a felperes, elégtételt adó közlemény megjelentetésén, továbbá a kamatok, illetve perköltségek megfizetésén túl.
Ebben a perben derült fény arra, egy idén januárban tárgyaláson, hogy a 2006. őszén tömegesen alkalmazott, rendszeresen súlyos keringési panaszokat és fájdalmat okozó, sokak által panaszolt műanyag bilincsek rendszerbe vételére csak jóval az eseményeket követően, egy 2007. május 14-én hozott miniszteri döntéssel került sor, sőt magát az előterjesztést is csak 2007. március 20-án tette meg az akkori országos rendőr-főkapitány. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a sörétes vadászfegyvereken és a gumilövedékeken kívül egy újabb kényszerítő eszközről bizonyosodott be, hogy azokat anélkül alkalmazta a rendőrség 2006. őszén, hogy azok rendszerbevételére, vagy rendszeresítésére sor került volna.
A mostani ítélet a kereset azon részét elutasította, amely arra irányult, hogy állapítsák meg azt, hogy a nem rendszeresített és egyébként is indokolatlanul használt a műanyag bilincs alkalmazása kínzást, megalázó embertelen bánásmódot valósított meg. Nem találta bizonyítottnak a bíróság azt, hogy Kollár Tibort tonfával megütötték és megrugdosták volna, mivel felvétel nem állt rendelkezésre, a perben meghallgatott rendőrök pedig tagadtak. Azt nyilatkozták, hogy ugyan láttak rajta hámsérülést, de azt a rendőri övbe szúrt tonfa véletlenül a bilincselés közben okozhatta. Ez a momentum arra mutat rá, hogy az önkényes és jogsértő intézkedésekkel érintett rendőrök sorainak "összezárása" esetén nemcsak felelősségre vonásuk nehéz vagy szinte lehetetlen, de még a kárigény érvényesítése is nehézkes, mivel a nyilvánvaló bántalmazás tényét - egyéb bizonyíték hiányában - is tipikusan vitatják.
Az ilyen és ehhez hasonló jogellenes fogva tartást és emberi méltóságot sértő bánásmódot megvalósító rendőri eljárás kapcsán indult kártérítési perekben már korábban születtek iránymutató ítéletek, például a Kocsis Imre és társai Erzsébet téri ügyében, illetve a Kvassay-hídi ügyben, ezekről már korábban részletesen beszámoltunk (lásd itt és itt).
Tavaly mindkét ügyben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítéletekben mondta ki, hogy a szabálysértés miatt előállított, majd őrizetbe vett személy esetében az utóbb hozott felmentő határozat következtében a fogva tartás jogellenesnek minősül, és emiatt kártérítés jár. Amint emlékezetes, ezen ügyekben a bíróságok félmillió forint, illetve egy esetben még azt meghaladó kártérítést (3 napos fogva tartás után hétszázezer forintot) is megítéltek a károsultak részére.
Az ítélet indoklása ezúttal is a hivatkozott korábbi döntéseknek megfelelően abból indult ki, hogy a meghurcolt tüntető elleni szabálysértési eljárást megszüntették, emiatt a vele szembeni kényszerintézkedések is jogellenessé váltak.
A felperes egymillió forintos kárigényét a Fővárosi Bíróság azonban azért mérsékelte felére, mert álláspontja szerint a károsult közreható magatartást fejtett ki azzal, hogy - az egyébként köztudomásúan nehezen hallható módon közölt - rendőri felszólítás ellenére nem hagyta el a helyszínt.
Ezzel szemben megállapítható, hogy felperes jogi értelemben nem hatott közre a kár bekövetkezésében: a mozgó sorfaltól 2-3 méterre folyamatosan hátrált, nem akadályozta annak mozgását, így nem adott okot a vele szembeni intézkedéssorozatra. Egyébként is a helyszín elhagyását az alkalmazottaknál enyhébb intézkedésekkel is elérhették volna a rendőrök, például személyre szabott határozott és érthető felszólítással, igazoltatással, esetlegesen fizikai kiszorítással, azonban a szükségesség és arányosság követelményét megsértette az eljárásuk, amely végül oda vezetett, hogy közel 50 óráig fogva tartották. Még az előállítást követően is lett volna lehetőség a károsult kihallgatását követő szabadon bocsátásra, a csaknem két napig tartó őrizetbe vételre már semmilyen hatással nem lehetett az elfogást megelőző "közreható"-nak állított felperesi magatartás.
A kártérítés mértéke miatt felperes a fellebbezés mellett döntött, így az ügyben jogerősen a Fővárosi Ítélőtábla dönt majd.
Mindeközben tovább folyik a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és az általa képviselt áldozatok kártérítése ügyében az egyezségi tárgyalássorozat. A mostani szakaszban az Országos Rendőr-főkapitányság vizsgálja az alárendelt rendőri szervekhez beérkezett és ezen szervek által elutasított kárigényeket, és ezt követően kerülhet sor az érintettek között az újabb egyeztetésre. Mindeddig még, tudomásunk szerint egyetlen kilőtt szemű, eltört csontú, vagy önkényesen fogva tartott áldozat sem kapott kártérítést a 2006. őszi rendőri intézkedések miatt elszenvedett sérelmek miatt.
Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa jelezte közvetítői részvételi szándékát a 2006 őszi jogsértő rendőri intézkedések miatti kárigények peren kívüli rendezése érdekében. Bencze József országos rendőr-főkapitány pedig azt rögzítette az egyeztetést szorgalmazó, tavaly decemberi közös NJA-CJB levélre adott válaszában, hogy maga is azon az állásponton van, hogy a 2006 őszi jogsértettek ügyében a peren kívüli egyezségkötés útját kell járni.
Bízunk benne, hogy a mostani ítélet hozzájárul ahhoz, hogy ez az egyezségi folyamat felgyorsuljon, és a jogsérelmek terheit hurcoló áldozatok mielőbb méltányos jóvátételben részesülhessenek.
A felperessel szemben szabálysértési eljárást indítottak rendzavarás címén, erre tekintettel őrizetbe vették, több mint 48 órát át tartották fogva. A gyorsított módon tartott szabálysértési tárgyaláson a bíróság első fokon három nap elzárásra ítélte, amelyet időközben már kitöltött. Azonban később a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság megszüntette a felperessel szembeni szabálysértési eljárást, kimondva, hogy magatartása nem volt jogszabálysértő, mivel a be nem jelentett tüntetés helyszínén, távozásra való felszólítás ellenére való tartózkodás önmagában nem valósított meg szabálysértést. (2007. március 11-e óta ezt a cselekményt a "Jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség" szabálysértéssel büntethetővé tették, azonban ez a jogszabály több tekintetben alkotmányellenes, az ennek megállapítására a Nemzeti Jogvédő Alapítvány által 2007. májusban indított eljárásban az Alkotmánybíróság eddig még nem hozott döntést. Részletek itt.
A felperes a bíróságtól azt kérte keresetében, hogy állapítsák meg, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) és a REBISZ (2008. január 1-től Készenléti Rendőrség) jogellenes intézkedéseikkel személyhez fűződő jogai körében megsértették személyes szabadsághoz fűződő jogát és emberi méltóságát. Erre tekintettel a BRFK-tól 700 ezer, a REBISZ jogutódjától 300 ezer forint kártérítést követelt a felperes, elégtételt adó közlemény megjelentetésén, továbbá a kamatok, illetve perköltségek megfizetésén túl.
Ebben a perben derült fény arra, egy idén januárban tárgyaláson, hogy a 2006. őszén tömegesen alkalmazott, rendszeresen súlyos keringési panaszokat és fájdalmat okozó, sokak által panaszolt műanyag bilincsek rendszerbe vételére csak jóval az eseményeket követően, egy 2007. május 14-én hozott miniszteri döntéssel került sor, sőt magát az előterjesztést is csak 2007. március 20-án tette meg az akkori országos rendőr-főkapitány. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a sörétes vadászfegyvereken és a gumilövedékeken kívül egy újabb kényszerítő eszközről bizonyosodott be, hogy azokat anélkül alkalmazta a rendőrség 2006. őszén, hogy azok rendszerbevételére, vagy rendszeresítésére sor került volna.
A mostani ítélet a kereset azon részét elutasította, amely arra irányult, hogy állapítsák meg azt, hogy a nem rendszeresített és egyébként is indokolatlanul használt a műanyag bilincs alkalmazása kínzást, megalázó embertelen bánásmódot valósított meg. Nem találta bizonyítottnak a bíróság azt, hogy Kollár Tibort tonfával megütötték és megrugdosták volna, mivel felvétel nem állt rendelkezésre, a perben meghallgatott rendőrök pedig tagadtak. Azt nyilatkozták, hogy ugyan láttak rajta hámsérülést, de azt a rendőri övbe szúrt tonfa véletlenül a bilincselés közben okozhatta. Ez a momentum arra mutat rá, hogy az önkényes és jogsértő intézkedésekkel érintett rendőrök sorainak "összezárása" esetén nemcsak felelősségre vonásuk nehéz vagy szinte lehetetlen, de még a kárigény érvényesítése is nehézkes, mivel a nyilvánvaló bántalmazás tényét - egyéb bizonyíték hiányában - is tipikusan vitatják.
Az ilyen és ehhez hasonló jogellenes fogva tartást és emberi méltóságot sértő bánásmódot megvalósító rendőri eljárás kapcsán indult kártérítési perekben már korábban születtek iránymutató ítéletek, például a Kocsis Imre és társai Erzsébet téri ügyében, illetve a Kvassay-hídi ügyben, ezekről már korábban részletesen beszámoltunk (lásd itt és itt).
Tavaly mindkét ügyben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítéletekben mondta ki, hogy a szabálysértés miatt előállított, majd őrizetbe vett személy esetében az utóbb hozott felmentő határozat következtében a fogva tartás jogellenesnek minősül, és emiatt kártérítés jár. Amint emlékezetes, ezen ügyekben a bíróságok félmillió forint, illetve egy esetben még azt meghaladó kártérítést (3 napos fogva tartás után hétszázezer forintot) is megítéltek a károsultak részére.
Az ítélet indoklása ezúttal is a hivatkozott korábbi döntéseknek megfelelően abból indult ki, hogy a meghurcolt tüntető elleni szabálysértési eljárást megszüntették, emiatt a vele szembeni kényszerintézkedések is jogellenessé váltak.
A felperes egymillió forintos kárigényét a Fővárosi Bíróság azonban azért mérsékelte felére, mert álláspontja szerint a károsult közreható magatartást fejtett ki azzal, hogy - az egyébként köztudomásúan nehezen hallható módon közölt - rendőri felszólítás ellenére nem hagyta el a helyszínt.
Ezzel szemben megállapítható, hogy felperes jogi értelemben nem hatott közre a kár bekövetkezésében: a mozgó sorfaltól 2-3 méterre folyamatosan hátrált, nem akadályozta annak mozgását, így nem adott okot a vele szembeni intézkedéssorozatra. Egyébként is a helyszín elhagyását az alkalmazottaknál enyhébb intézkedésekkel is elérhették volna a rendőrök, például személyre szabott határozott és érthető felszólítással, igazoltatással, esetlegesen fizikai kiszorítással, azonban a szükségesség és arányosság követelményét megsértette az eljárásuk, amely végül oda vezetett, hogy közel 50 óráig fogva tartották. Még az előállítást követően is lett volna lehetőség a károsult kihallgatását követő szabadon bocsátásra, a csaknem két napig tartó őrizetbe vételre már semmilyen hatással nem lehetett az elfogást megelőző "közreható"-nak állított felperesi magatartás.
A kártérítés mértéke miatt felperes a fellebbezés mellett döntött, így az ügyben jogerősen a Fővárosi Ítélőtábla dönt majd.
Mindeközben tovább folyik a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és az általa képviselt áldozatok kártérítése ügyében az egyezségi tárgyalássorozat. A mostani szakaszban az Országos Rendőr-főkapitányság vizsgálja az alárendelt rendőri szervekhez beérkezett és ezen szervek által elutasított kárigényeket, és ezt követően kerülhet sor az érintettek között az újabb egyeztetésre. Mindeddig még, tudomásunk szerint egyetlen kilőtt szemű, eltört csontú, vagy önkényesen fogva tartott áldozat sem kapott kártérítést a 2006. őszi rendőri intézkedések miatt elszenvedett sérelmek miatt.
Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa jelezte közvetítői részvételi szándékát a 2006 őszi jogsértő rendőri intézkedések miatti kárigények peren kívüli rendezése érdekében. Bencze József országos rendőr-főkapitány pedig azt rögzítette az egyeztetést szorgalmazó, tavaly decemberi közös NJA-CJB levélre adott válaszában, hogy maga is azon az állásponton van, hogy a 2006 őszi jogsértettek ügyében a peren kívüli egyezségkötés útját kell járni.
Bízunk benne, hogy a mostani ítélet hozzájárul ahhoz, hogy ez az egyezségi folyamat felgyorsuljon, és a jogsérelmek terheit hurcoló áldozatok mielőbb méltányos jóvátételben részesülhessenek.
Nemzeti Jogvédő Alapítvány
www.nja.hu
Kapcsolódó cikkünk:
Első ítélethirdetés a 2006-os rendőrterror miatti kártérítési perekben
www.nja.hu
Kapcsolódó cikkünk:
Első ítélethirdetés a 2006-os rendőrterror miatti kártérítési perekben
