Vitán felül az atomenergia messze a leggazdaságosabb, leghatékonyabb és legkörnyezetkímélőbb áramfejlesztési megoldás. Különösen Európában, ahol – szemben Japánnal - olyan ritka a földrengés ill. hasonló természeti katasztrófa, mint a fehér holló.
Ez nem zavarja a zsidók által teljesen elhülyített, tönkretett nemzeti identitású németeket – azokra a pártokra szavaznak, akik az atomenergiával szakítani kívánnak. Ez kiderült a múltkori, a Zöldek számára igen nagy győzelmet hozó, márc. 27-i Baden-Württemberg, ill. Rajna-Pfalz tartományi választásokon – ill. abból, hogy (idézzük a Népszabadság mai, teljességében legalul olvasható cikkét): „Ebből a sorból először Japán dőlt ki (ahol a földrengés után azonnal lefújták a reaktorépítési programot), most pedig Németország, ahol pillanatnyilag egyetlen nagy párt sem meri felvállalni nyilvánosan a politikai öngyilkossággal felérő atompárti hozzáállást.” Márpedig a Zöldek egy nyíltan németellenes, színesbevándorló-barát párt – ahogy kivétel nélkül minden másik „zöld” párt és szervezet is az Európában. Hazánkban például a szintúgy vegytisztán szélsőliberális, cigányvédő, és a muzulmánimport beindításáért kilincselő LMP.
Tessék, így kimosták a zsidók a németek agyát, ennyire képtelenek racionálisan gondolkodni, ennyire az árnyékuk régi önmaguknak, hogy egy ilyen kicsiség miatt képesek leszavazni a Zöldekre.
Hogy miért mondjuk ezt? Azért, mert van viszonyítási alapunk. A finnek – talán az egyetlen európai nép, amely kifejezetten a barátunk (lásd pl., immár sokadszor, a teljes eurovíziós pontszámukat). Ott a választás szintén Fukusima után zajlott le (ápr. 17-én), és ott a szintén atomenergia-ellenes és szintén nemzetellenes (bevándorlópárti stb.) Zöldek hatalmasat buktak. Pont ellenkező módon, mint a németeknél. És ahol a finn Jobbik, a PerusSuomalaiset, egyértelműen, többször is leszögezte a választási kampányban, hogy az atomenergia és további atomerőművek építése mellett van – hogy aztán 19%-ot kapva, a győztes jobbközép Kokoomus-tól csak 1,2%-kal, a második szocdemektől meg csak 0.1%-kal lemaradva harmadik erővé válhasson. (Azóta meg, hozzátesszük, még tovább erősödtek.)
Nos, ez a következménye annak, ha egy nemzetet tudatosan rombol, sárba tipor, elhülyít a zsidóság – a saját érdekei ellen fog szavazni. Ahogy a németek tették és teszik. A finneknél homlokegyenest eltérő a helyzet: bár vannak zsidai, de korántsem annyian és olyan kizárólagos hatalommal, mint a németeknél (a nagyon kevés médiazsidó egyik legmarkánsabb figuráját, Ruben Stillert, meg kőkeményen rühellik a nemzetiek, mivel az ürge, talán mondanunk sem kell, liberális nézeteket vall). Talán nem csoda, hogy az ország azon nagyon kevés államok egyike, ahol nemhogy sorkötelezettség van, hanem a társadalom túlnyomó többsége azt nem is akarja megszüntetni. A hazafiasságról, a NATO-ellenességről és az euroszkepticizmusról nem is beszélve. Hiába próbálják az amerikaiak behúzni a finneket a NATO-ba, egyáltalán nem megy: megtörik a nép konok ellenállásán.
A Népszabadság teljes cikke:
Fukusimai dominó
Ezt a játékot kizárólag nagy tétekben játsszák, és egyre kevesebben – mostantól a Siemens nélkül. A német energetikai óriáscég kiszáll az atomenergiából. A váratlan lépés oka az a dominóhatás, amit a fukusimai atomerőmű-baleset indított el.
Pár hónapja még új atomerőmű-építési hullámról szőtték az álmokat az iparágban, de a csendes-óceáni cunami gyorsan ébresztőt fújt. A katasztrófa után – a növekvő társadalmi ellenállás és a szigorúbb biztonsági követelmények miatt – 20-25 százalékkal nőttek a projektköltségek, néhány nagybank pedig egyszerűen törölte a választékból a nukleáris fejlesztések hitelezését.
A legnagyobb csapás azonban az eddig biztosnak hitt állami oldal felől érte az ágazatot. Jelenleg sehol a világon nem épül atomerőmű meghatározó állami részvétel nélkül, és az atomipar életben tartásához is mindig szükség van egy-egy erősen elkötelezett, a nukleáris energiatermelést stratégiai célnak tekintő államra. Ebből a sorból először Japán dőlt ki (ahol a földrengés után azonnal lefújták a reaktorépítési programot), most pedig Németország, ahol pillanatnyilag egyetlen nagy párt sem meri felvállalni nyilvánosan a politikai öngyilkossággal felérő atompárti hozzáállást.
A saját nukleáris technológiával rendelkező országok klubjában egy orosz, egy amerikai és egy francia játékos maradt. És – bár a mezőny szűkebb már alig lehetne – a nyerésre egyre kisebb az esély. A „biztonságos és olcsó atomenergia” mítosza Fukusimában a romok alatt rekedt.
Ez nem zavarja a zsidók által teljesen elhülyített, tönkretett nemzeti identitású németeket – azokra a pártokra szavaznak, akik az atomenergiával szakítani kívánnak. Ez kiderült a múltkori, a Zöldek számára igen nagy győzelmet hozó, márc. 27-i Baden-Württemberg, ill. Rajna-Pfalz tartományi választásokon – ill. abból, hogy (idézzük a Népszabadság mai, teljességében legalul olvasható cikkét): „Ebből a sorból először Japán dőlt ki (ahol a földrengés után azonnal lefújták a reaktorépítési programot), most pedig Németország, ahol pillanatnyilag egyetlen nagy párt sem meri felvállalni nyilvánosan a politikai öngyilkossággal felérő atompárti hozzáállást.” Márpedig a Zöldek egy nyíltan németellenes, színesbevándorló-barát párt – ahogy kivétel nélkül minden másik „zöld” párt és szervezet is az Európában. Hazánkban például a szintúgy vegytisztán szélsőliberális, cigányvédő, és a muzulmánimport beindításáért kilincselő LMP.
Tessék, így kimosták a zsidók a németek agyát, ennyire képtelenek racionálisan gondolkodni, ennyire az árnyékuk régi önmaguknak, hogy egy ilyen kicsiség miatt képesek leszavazni a Zöldekre.
Hogy miért mondjuk ezt? Azért, mert van viszonyítási alapunk. A finnek – talán az egyetlen európai nép, amely kifejezetten a barátunk (lásd pl., immár sokadszor, a teljes eurovíziós pontszámukat). Ott a választás szintén Fukusima után zajlott le (ápr. 17-én), és ott a szintén atomenergia-ellenes és szintén nemzetellenes (bevándorlópárti stb.) Zöldek hatalmasat buktak. Pont ellenkező módon, mint a németeknél. És ahol a finn Jobbik, a PerusSuomalaiset, egyértelműen, többször is leszögezte a választási kampányban, hogy az atomenergia és további atomerőművek építése mellett van – hogy aztán 19%-ot kapva, a győztes jobbközép Kokoomus-tól csak 1,2%-kal, a második szocdemektől meg csak 0.1%-kal lemaradva harmadik erővé válhasson. (Azóta meg, hozzátesszük, még tovább erősödtek.)
Nos, ez a következménye annak, ha egy nemzetet tudatosan rombol, sárba tipor, elhülyít a zsidóság – a saját érdekei ellen fog szavazni. Ahogy a németek tették és teszik. A finneknél homlokegyenest eltérő a helyzet: bár vannak zsidai, de korántsem annyian és olyan kizárólagos hatalommal, mint a németeknél (a nagyon kevés médiazsidó egyik legmarkánsabb figuráját, Ruben Stillert, meg kőkeményen rühellik a nemzetiek, mivel az ürge, talán mondanunk sem kell, liberális nézeteket vall). Talán nem csoda, hogy az ország azon nagyon kevés államok egyike, ahol nemhogy sorkötelezettség van, hanem a társadalom túlnyomó többsége azt nem is akarja megszüntetni. A hazafiasságról, a NATO-ellenességről és az euroszkepticizmusról nem is beszélve. Hiába próbálják az amerikaiak behúzni a finneket a NATO-ba, egyáltalán nem megy: megtörik a nép konok ellenállásán.
A Népszabadság teljes cikke:
Fukusimai dominó
Ezt a játékot kizárólag nagy tétekben játsszák, és egyre kevesebben – mostantól a Siemens nélkül. A német energetikai óriáscég kiszáll az atomenergiából. A váratlan lépés oka az a dominóhatás, amit a fukusimai atomerőmű-baleset indított el.
Pár hónapja még új atomerőmű-építési hullámról szőtték az álmokat az iparágban, de a csendes-óceáni cunami gyorsan ébresztőt fújt. A katasztrófa után – a növekvő társadalmi ellenállás és a szigorúbb biztonsági követelmények miatt – 20-25 százalékkal nőttek a projektköltségek, néhány nagybank pedig egyszerűen törölte a választékból a nukleáris fejlesztések hitelezését.
A legnagyobb csapás azonban az eddig biztosnak hitt állami oldal felől érte az ágazatot. Jelenleg sehol a világon nem épül atomerőmű meghatározó állami részvétel nélkül, és az atomipar életben tartásához is mindig szükség van egy-egy erősen elkötelezett, a nukleáris energiatermelést stratégiai célnak tekintő államra. Ebből a sorból először Japán dőlt ki (ahol a földrengés után azonnal lefújták a reaktorépítési programot), most pedig Németország, ahol pillanatnyilag egyetlen nagy párt sem meri felvállalni nyilvánosan a politikai öngyilkossággal felérő atompárti hozzáállást.
A saját nukleáris technológiával rendelkező országok klubjában egy orosz, egy amerikai és egy francia játékos maradt. És – bár a mezőny szűkebb már alig lehetne – a nyerésre egyre kisebb az esély. A „biztonságos és olcsó atomenergia” mítosza Fukusimában a romok alatt rekedt.
