Mi folyik itt, Gyöngyösön? – kérdezhetnénk mi is a celebbé vált cigány nyomán, akár úgy is feltéve a kérdést: mi folyik itt, Pannóniában? Tetszik érteni? A szerencsétlen pénzpiacok, meg úgy mindenki, még a hazai sajtó is félreértette a kormány szavát. A nemet igennek vélték és a bértollnokok máris siettek a hírrel: visszatér az IMF a magyar ugarra, gond egy szál sem. Azok a rejtélyes és arctalan „pénzpiacok” is gyors menetbe kapcsoltak, hogy nehogy lemaradjanak valamiről.

A hét eleji forintgyengülést helyre billentette a gazdasági tárca kedd esti Bloomberg hírügynökségnek adott nyilatkozata, miszerint ősszel valószínűleg folytatódnak a gazdaságpolitikai tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal, amely megbeszélések megállapodással zárulnak majd. Ebből a piac arra következtetett, hogy újabb kölcsönmegállapodást kötünk az IMF-fel. Így szerda hajnalban már 282-es, majd délelőtt a 281-es szintre állt vissza a forint/euró árfolyam.

A Nemzetgazdasági Minisztérium szerdán viszont már azt közölte, az IMF-fel ősszel várható tárgyalások kizárólag az IMF Alapokmánya szerinti szokásos, minden országgal megtörténő gazdaságpolitikai konzultáció keretében történnek majd. Azaz nem a nyári kudarcos tárgyalások folytatásának, illetve helyesbítésének tekinti a tárca az őszi tárgyalásokat.

A tárca továbbá közölte azt is, hogy „a jövőben sincs szükség új hitelmegállapodásra, tehát az őszre tervezett tárgyalásoknak nem célja egy újabb kölcsönmegállapodás megkötése”. Az indok az, hogy a piaci alapú finanszírozás megoldott, és az ország a következő időszakban is a piaci források igénybevételével számol.

A közlemény kiadása után nem sokkal az eurót fél egykor 283,53 forinton jegyezték a bankközi kereskedelemben, de azóta már 284 felett is kereskedtek vele.

És adódnak a kérdések: miért fogalmazott úgy a Bloombergnek a gazdasági tárca, hogy „megállapodással zárulnak” a megbeszélések. Ha csak a szokásos ősz eleji mélabús és a kánikulák által kellően lezsibbasztott aggyal folyatott eszmecseréről volt szó, akkor miben kellett volna megállapodni. Egyáltalán hogy kerül a csizma az asztalra, azaz, hogy miként került be a „megállapodás” fogalma a közbeszédbe. Nem kicsit érthetetlen, főleg annak a tükrében, hogy a tárca mai nyilatkozata szerint nincs szükség újabb hitelmegállapodásra. Akkor tárgyalás sem volt, így a megállapodás szónak a használata is mellőzhető lett volna, hogy a probléma e kevésbé lényeges elemére visszatérjünk még egy keveset.

Ennél azonban lényegesebb a piac viselkedése. Miután megtudták, pontosabban úgy értelmezték, hogy lesz újabb IMF-hitel, máris erősödésnek indult a forint. Majd amikor kiderült, hogy mégsem, a magyar valuta ismét zuhanni kezdett. Fura logikát követnek a pénzpiacok, mert a magyarországi gazdasági tárca szerint hazánk finanszírozása megoldott, ráadásul az „piaci alapú”, ami gondolom az eddigieknél is nagyobb kamatnyereséget hoz a hitelezőknek. Mindazonáltal a hiánycélt tartani szeretné a gazdasági miniszterünk, így fennáll a kérdés: a forint árfolyamával szórakozó pénzpiaci szereplőknek miért nem jó az, ha Magyarország némiképp függetleníti magát az IMF nehezen kiszámítható kénye-kedvétől és stabil, saját gazdasági eredményeire támaszkodva biztosítja azt a nyereséget ezeknek az arctalan pénzpiaci szereplőknek, amit amúgy az IMF-hitel kapcsán vártak volna. Tehát: egy stabil, hosszú távon is jól jövedelmező üzlet helyett az IMF-et választották. Vajh’ miért?

Továbbá: mit jelent „a piaci alapú finanszírozás”? Mely piacok finanszíroznak minket és mennyiért? Miért kell erőltetni azt a fránya hiánycélt, mikor annak némi megemelésével milliárdokat szabadíthatnak fel, amit olyan tevékenységekre fordítana az állam, melynek lényege: egy forintból kettőt csinálni. Azaz, ha már nekimegyünk a globalizációs sereg egyik legerősebb bástyájának, – amiben egyébként minden eszközzel támogatjuk a kormányt, épp csak kevésnek tartjuk ezt – akkor miért nem lépjük meg azt a lépést, ami pénzt is eredményezne, méghozzá most azonnal?

Ezeken kívül: jó-e nekünk egy olyan gazdasági miniszter, aki láthatóan nem tanul kollégái (Szíjjártó, Kósa) kommunikációs bakijaiból és buta elszólásával egy kisebb devizaválságot okoz hazánknak? Persze, hogy nem jó. Azonban a szakértelem és Orbán Viktor évtizedes cimborájának lenni nem feltétlenül jár kéz a kézben.

Persze van a fentieknél jóval idegesítőbb jelenség is. Az MSZP, és az, amit ez a banditaalakulat művelt. Úgy hibáztatják a kormányt a forint lejtmenete miatt, mintha nem is ők kormányoztak volna az elmúlt nyolc évben. Azaz, tényleg nem kormányoztak, pusztán csak a hatalmat birtokolták, ez igaz, azonban reménytelennek tűnő helyzetünk, gyarmati függőségünk megerősítése az ő nevükhöz köthető elsősorban. Sajnos ezt mi hiába tudjuk, tízmillió magyar már kevésbé, a memória is rövid és félek, könnyen előállhat az, amit a választások utáni elemzésemben már megírtam. Kihasználva a nehéz gazdasági helyzetet, a médiában meglévő erőfölényüket és az összeharácsolt vagyonból akadó lehetőségeket, az MSZP négy év múlva visszajöhet.

A Jobbik felelőssége most óriási: rá kell kényszeríteni Orbán Viktort és annak csapatát, hogy semmiféle kompromisszumot ne kössön a globalista szervezetekkel és minden szabad fillért a magyar vállalkozásokba forgasson bele. Ellenkező esetben még az a reményünk is elvész, hogy lesz még magyar kézen ez az ország.

Összegezve: bár ez a kommunikációs bakiból megszületett „devizaválság” inkább tűnik egy jól megkomponált biliben zajló viharhoz, maga az eset és annak kommunikálása megmutatta (ismét és vajon hányadszorra), hogy első- és utolsósorban csak magunkra számíthatunk. Amennyiben a Fidesz valamilyen megfelelési szándéktól vezérelve továbbra is a Jobbik és hozzá köthető csoportok felszámolásával lesz elfoglalva, míg a minisztériumokban a volt és jelenlegi kommunisták tovább lopják megszerezhető uniós pénzeket, akkor nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy belássuk mi lesz a vége.

(Hírszerző, MTI nyomán Florian Geyer, Kuruc.info)