Talán sokakat megbotránkoztat, amikor a Jobbik párhuzamot von Gyurcsány és Orbán között. Különösen fájó ez a Fidesz szimpatizánsai, aktivistái vagy éppen „hívői” számára. Pedig a párhuzamnak komoly létjogosultsága van. Nem tagadva, hogy ha mérlegre tesszük a két embert, akkor Gyurcsány sokkalta súlyosabb figura, de egyúttal ki kell mondanunk: mindkét vezető ugyanabban a mocsárban dagonyázik. A mocsárban pedig nem csak a nagy kő süpped el, de a kis kavics is. Gyurcsány és Orbán között van tehát mennyiségi különbség, előbbi egy utolsó csirkefogó, míg utóbbinak vannak pozitív elképzelései, de mégis azt kell mondani, hogy minőségi különbség nincs.
Javaslom kedves fideszes barátainknak, hogy ha képesek még független gondolkodásra, akkor képzeljék el a következő szituációt. Képzeljék el, hogy mindazt, amit az elmúlt másfél évben Orbán tett, azt mondjuk egy szocialista kormány tette volna. Képzeljék el, hogy egy szocialista kormány bevezeti az egykulcsos adót, majd amikor erre az a kritika érkezik, hogy ez a gazdagoknak kedvez, a szegényeket pedig bünteti, arra azt a pimasz választ kapnák, hogy az adópolitika nem szociálpolitika, és abban ezért szociális szempontokat nem fognak érvényesíteni. Ugye fel lennének háborodva?
(...)
Meg azt is nehéz lenne lenyelni, hogy ha ez a szocialista kormány, amely korábban a megszorítások ellen kampányolt, egy évben immáron a negyedik megszorító csomagját jelentené be. Eltörölné az adójóváírást, megemelné az áfakulcsokat, nem mérlegelve, hogy az a legtöbb élelmiszerre és megélhetési cikkre is érvényes lesz, ezáltal ismét a szegényebb rétegeket hozza rosszabb helyzetbe. És ha mindezt még meg is spékelné néhány kiszivárgott diplomáciai távirat, ahol a kormányfő azt mondja, hogy ne figyeljék, mit mond, mert csak a választási győzelemért ígér fűt-fát, meg hogy az ellenségeit, ha teheti, akkor meggyilkolja, és nem gondolkozik az ilyenen? Na, ez már tényleg mindennek a legalja lenne, jól gondolom?
(...)
Vona Gábor teljes írását a Barikád e heti számában olvashatja. Vásárolja meg, támogassa a nemzeti sajtót!