Waszlavik László

Waszlavik László zeneművész most már a hatvanon túl is magányosan él a Szentendrei-szigeten, ahogyan ő mondja, egy „lakásnak nem is nevezthető ökobunkerben”. Azt mondja, sosem igyekezett rendezett körülmények között élni, komoly egzisztenciát kialakítani magának. Tartja magát a XX. századi magyar szellemiség egyik nagy egyéniségének, Hamvas Bélának a mondásához, miszerint bizonyos embereknél nem számíthat az egzisztencia. A Pilis-hegység, Budakalász, a Holdvilág-árok közelsége és a művészeti életéről nevezetes Szentendre az igazi otthona, ezen a tájon érzi magát jól és otthon. Végvári Tamás kortárs grafikus, festőművész, szentendrei lakos ilyen megelégedettnek, egyszerűségében is figyelemre méltónak örökítette meg az egy szál harmonikáján ősvilágokat elénk varázsoló Waszlavik Lászlót.

Temesvári Broniszláv hadvezér, a dédnagyapa

- Anyámék sokáig titkolták felmenőim egy részének a nemzeti hovatartozását. Voltak köztük ugyanis csehek és lengyelek egyaránt. Erős lengyel szál van bennem. A leghíresebb elődöm a dédnagyapám, Nosek Broniszláv lengyel származású hadvezér volt, aki végül is Lemberg városán keresztül került Magyarország belsejébe, pontosabban Temesvárra, ahol Nosekről Temesvárira magyarosította a nevét. A dédnagyapám Horthy Miklós különleges megbízatását teljesítette a Bánságban, amiért a román megszállók halálra ítélték, ám később életfogytig tartó sóbányára változtatták az ítéletet. A rabságból megszökik, de elfogják és ismét elítélik. Horthy Miklós 1922-ben tíz magasrangú román katonatisztet kicserélt magyar hadifoglyokra, akik között ott volt a dédnagyapám is.

- Életem bizonyos szakaszában nagy hatással voltak rám Hamvas művei. Azért is szeretem, mert ő is sokáig Szentendrén élt, ismerem az ottani lakóhelyeit, s ebben a városban van eltemetve. Hiányolom, hogy Hamvas Béla nem folytatta a megkezdett Az öt géniusz című művét, amelyben megismerteti az olvasóval a történelmi Magyarország részeit, égtájakra osztva az ott élők szellemiségét, kulturális örökségét. Az abai Hamvas-konferencián az özvegyén és a kiadóján túl még Belgrádból és Svájcból is érkeztek vendégek. A nemrégen megjelent könyvem Mi a magyar a zenében? című fejezetében beidéztem a hamvasi látásmódot is.

- Nem könnyű megválaszolni ezt a kérdést. Elsőként Kodály Zoltán és Bartók Béla kezdett ezzel komolyan foglalkozni a zenében. Bartók inkább a ritmikai alapokat vizsgálta, míg Kodály érdeklődésének középpontjában a dallamvonal állt. Kodály után Járdányi Pál, míg napjainkban Juhász Zoltán már számítógépes módszerekkel vizsgálja a dallamvonalat. Paksa Katalin a díszítésrendszert kutatja. Ökrös Csaba elmélete szerint a kottával le sem jegyezhető kis hangeltérések rajzolatából is lehet azonosítani magyar dialektusokat.

- Igen. Ökrös Csabi például kiadott egy hegedűjátszási segédletet, amelyben pontosan ezek a mikrointonációk vannak leírva. Személyes beszélgetés során nekem elmondta: bizonyos átmeneti kultúrák kivételével majdnem mindenhol fölfelé intonál a hegedűjáték és az ének. Lükő Gábor és az előbb már említett Hamvas Béla pedig a lélek tudománya, a magyar lelkiség felől közelítette meg a kérdést. A zene magyar mivoltát lehet még vizsgálni az elsősorban Pap Gábor, Molnár V. József és Szántai Lajos nevéhez kapcsolódó, úgynevezett csillagmítosz iskola módszerével. Pap Gábor művészettörténész például faragásokon, képi ábrázolásokon már jól kidolgozta a csillagmítoszi módszert.

- Nem nagyon találtam megfelelő előadót, ám végül Varga Tibor vállalta, hogy a csillagmítoszi szellemben világítsa meg a kérdést. Úgy gondolom, a fentebb fölvázolt három módszert együtt kell alkalmazni annak meghátározásához, hogy mi a magyar a zenében. A magyar zene függetlenségi harcai Szent István korától kezdve az Oszmán Török Birodalmon át egészen a mai médiabirodalmak kialakulásának koráig folynak, tehát napjainkban is.

- A világzene a múlt kincseivel operál, de a megszólaltatott számokat egyáltalán nem egyezteti a magyar nemzeti karakterrel. Ebben a világban a saját tövéről lemetszve mindent össze lehet zagyválni. Ami nagyon furcsa számomra, hogy sok népzenész éppen Kodályra hivatkozva fölvállalja ezt a világzenei stílust, miközben elfelejtik a Mester 1962-ben tett híres kijelentését, miszerint a magyar zene hajóját háromfűrészes hal fúrja: a dszessz, a rádió és az oktatásügy. Manapság mintha szándékosan kutyulnák össze a dzsessznek a magyar népzenéhez nem illő vonulatait a népzenével.

- Az, ami a magyar karakterrel összeegyeztethető.

- Elég megnézni ezzel kapcsolatban a már említett csillagmítoszi megközelítést. A magyar karakter egyik legfontosabb ismérve a kreativitás, alkotókészség. A csillagmitikusok azt mondják, hogy a nyilas vagy a ló jegye a teremtő erők földi megnyilatkozásának a helye. Fontos összetevője még ennek a karakternek a nyitottság, kis felületesség, nagyvonalúság és a játékosság. A zenében is át lehet venni bizonyos idegen vívmányokat, de csak akkor, ha azok összeegyeztethetőek a magyar nemzeti karakterrel.

- A mai moldvai csángó népzene legtöbb, ma megismerhető eleme a török szultáni udvarból került Moldvába.

- A román zenekultúra még ennél is későbben karakterizálódott. Nem a román elem a meghatározó, mert a moldvai csándóknál a hangszeres, tehát a kobzos, a fúvószene a törököktől származik, s a román zenészek is onnan vették át a zenei elemeket a XV- XVI. században. Az isztambuli szultáni udvarban mindenféle jövevényekkel, így a moldvaiakkal és románokkal játszattak bizonyos zenéket. Török földről kerül vissza ez a zenei kultúra Moldvába is. A moldvai zenei kultúra ezenkívül igen vegyes. A Bákó városához közeli Lujzikalagorban például a vokális éneklés földközi-tengeri, mediterrán és az ortodox szláv énekléshez hasonlít. Moldvában nagyon sok jövevény elem van, ezért én óvnék attól, hogy az ottani zenét magyar gyökerűnek nevezzük. Másrészt viszont az ottani hangszerek elég ősik, a népvándorlási útvonalakon megfigyelhető hangszerekkel megvan a kapcsolatuk.

- Csurka Istvánéknál voltunk mindketten, amikor fömerült annak igénye, hogy Igazságot Magyarországnak! címmel a trianoni dalokból állítsunk össze egy csokrot. Elsőként kazetta hanghordozón adtuk ki. A dalok összeállításákor két forrásból merítettünk. Az egyik előttünk járó gyűjteményt a Szegedi József Attila Tudományegyetem jelentette meg A történelem hangjai című sorozatban. Ez a gyűjtemény beszédeket és zenéket tartalmaz. A másik forrásunkat egy Budapesten tanuló diák némi zsebpénz reményében adta ki, és amelyet Gondos Béla könyves terjesztett a budapesti standjain. Az Igazságot Magyarországnak! címadó dalt egy kicsit átértelmezve akkoriban természetesen Demszky Gáborra és a hozzá hasonlókra is lehetett vonatkoztatni.

- Sok van, de ezúttal csat egyet mesélek el. A legutóbbi délszláv háború idején a délvidéki Oromhegyesen is játszottunk. Megérkeztünk a településre, bemutatkozott egy magyar fiatalember, aki azt mondta magáról, hogy ő a polgármester és a köztársasági elnök. Elhűlve kérdeztem tőle, hogy melyik köztársaság elnöke? Hát a Ziccer Köztársaságé, mondta. Lement a koncert, utána még egy kis mulatozás is volt harmonikával, majd mondom a köztársasági elnöknek, hogy nem látom biztosnak a gyors hazajutást, mert odafelé is sokat várakoztattak bennünket útközben és a határon. Fölvette a telefonkagylót és magyarul mondta valakinek: a Ziccer Köztársaság elnöke vagyok, kérek két rendőrautót. Láss csodát, jött két szerb rendőrautó és szirénázva áttoltak bennünket a határon. Húsz év múltán jött a délvidéki meghívó, hogy Oromhegyesen tartsunk jubileumi koncertet. Hevesi Tamás, Dinnyés József, Kalapács József és én kaptuk a meghívót, tehát ugyanazok, akik a két évtizeddel ezelőtti koncertet is adták Oromhegyesen.

- Igen. Húsz évvel ezelőtt volt odalenn egy katonai szolgálatot megtagadó mozgalom, amelynek elindítója az volt, hogy nagyobb számban kezdték behívni a délvidéki magyar fiatalokat, majd Baranyába vitték őket a horvátok ellen. A nők lázadtak föl a tömeges behívások ellen, tüntetéshullám söpört végig a délvidéki nagyobb településeken. Oromhegyesen is engedélyt kértek a tüntetés megrendezésére kétórai időtartamra, amihez a nők hozzáírták: két óra és még egy nap, egy hónap és egy esztendő. Másnap a behívott férfiak nem vonultak be, hanem elbarikádozták magukat egy barakban. A szerb hadsereg hamarosan tankokkal is körbevette őket, de nem támadtak, mert ekkor már a nemzetközi közvélemény figyelme is rájuk irányult. Megkezdődtek a tárgyalások a magyarok és a szerbek között. A huzakodás jó félévig eltartott, s a végén a szolgálatot megtagadók megalapították a Ziccer Klub - Szellemi Köztársaságot. A zenészkollégákkal én már az események vége felé érkeztem Oromhegyesre, ahol kétezer ember volt a koncerten. Később elmondták, hogy a koncert annyira földobta őket, hogy elhatározták a köztársaság föloszlatását, és mindenki szépen hazament az otthonába.

- A magyar népzenében magas a katonadalok száma. Sőt talán egész Közép-Európában ez a helyzet.

- Igen, ez így van. Közép-Európa, s benne Magyarország mindig is átjáróház volt. A tudást nálunk, magyaroknál leginkább a népkultúrában őrzik. A nemzet fogalmáról gondolkodva Bíbó Lajos leírja, hogy a nyugatiak számára egyszerű kérdés a nemzet fogalma, mert náluk nagyjából egy nyelvi területen, egy közgazgatási határon belül egybeesnek az identitási rétegek. Nálunk viszont azt mondják, hogy nyelvében él a nemzet. Azért, mert nemzetünk egyik része a Habsburgok, a másik a török, míg a harmadik része itt, középen élt. Nálunk ezért jóval rafináltabbul kell meghatározni a nemzet fogalmát. Amikor a török fölégeti a könyvtárakat és a templomokat, megszűnik az udvari kultúra és tudás, de a továbbélést valahol mégiscsak őrizni kell. A nagy megőrző réteg ekkortól kezdve a népi kultúra.

- Az őszödi beszédet követő tüntetések első vagy második napján én is kimentem a Kossuth Lajos térre. Korábban, például 2002-ben, a szavazatok újraszámlálását követelő Erzsébet hídi blokád idején is ott muzsikáltam a Parlament előtt. Az őszödi beszéd tartalma engem is mellbevágott, megdöbbentett, hogy egy mai király, Gyurcsány Ferenc ilyen hangon és stílusban mer beszélni a népéről és a hazájáról. Az ilyen beszédet soha, egyetlen uralkodó sem engedte meg magának. Aznap éjszaka le sem hunytam a szememet, semmit nem aludtam, hanem faragtam a rímeket, kerestem a megfelelő zenéket. Egy 1849-es erdélyi huszárnóta dallamát találtam a legalkalmasabbnak. Mint a legtöbb ilyen jellegű népdalt, ezt is különböző versszakokkal énekelték. Komponálás közben erre a dallamra jól jöttek a gondolatok. Negyvennyolc órán keresztül, alvás nélkül dolgoztam ezen a zenén, amíg elkészültem vele.

- Leginkább népzenével, mert ez a kedvenc területem. Tangóharmonikázom, mert a mai válságos időkben, a nehéz közlekedési viszonyok között elég, ha az ember a nyakába akasztja és húsz-harminc emberrel, hangosítás nélkül is lehet mulatni. A Kárpátia zenekarral nagyobb helyszínekre is szoktam járni, de megyek én borkóstolókra, disznótorokra, esküvőkre. A hagyományőrző huszárokkal évente fölidézzük az 1848-49-es szabadságharc fontosabb ütközeteit, s ilyenkor én természetesen korabeli katonadalokat játszom.

Hering József – Kuruc.info

Waszlavik László 60. születésnapjára nemrégiben megjelent, a művész életrajzát, pályafutását és küzdelmeit is leíró Waszlavik 60 című könyv a Püski-Masszi Könyvesház kiadásában. Waszlavik László könyve a 12 dalt tartalmazó CD-melléklettel megvásárolható a Püski Könyvesházban (Budapest, I. ker. Krisztina körút 26.)