Először arra gondoltam, hogy az év legnagyobb hülyesége cím alatt idézem fel az óesztendő két kiemelten legostobább megjegyzését, mely szánalmasan műveletlen és fokozhatatlanul gerinctelen politikusaink szájából elhangzott. Némi töprengés után azonban arra a következtetésre jutottam, hogy a megtévesztően „politikai elitnek” nevezett bűnszövetkezet tagjainak gonoszsága felülmúlja butaságukat.
Azt feltételezem tehát - noha nem vagyok benne teljesen bizonyos -, hogy amikor Káder János és Szarházy Attila szájából az alább ismertetendő két kijelentés elhangzott, mindketten tisztában voltak azzal, hogy hülyeséget mondanak. Azonban úgy ítélték meg, hogy pozícióik – valamint az azzal járó hatalmas anyagi előnyök és luxuséletmódjuk – megőrzése és esetleges további karrierjük egyengetése érdekében muszáj csontig benyalniuk főnökeiknek. Persze lehetséges, hogy tévedek, és túlértékelem a két politikus szellemi képességeit, mert esetleg fel sem ötlött bennük a saját böszmeségük.
Íme tehát álljon itt az utókornak örök mementóul Szarházy Attila MSZP-elnök felejthetetlen közleményének részlete, melyet a háború idején (rengeteg pénzért) zsidókat mentő Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulója alkalmából adott ki: „A 100 éve született Raoul Wallenbergre emlékezünk ma. Arra a svéd diplomatára, aki a bevagonírozott zsidóknak is 'életmentő papírokat' osztogatott élete kockáztatásával. Aki felmászott a vagonok tetejére, s onnan -, miközben golyózápor zúdult rá - próbálta bejuttatni a dokumentumokat a vagonba a halálra szánt embereknek.” Miután hírportálunk cikke rámutatott Szarházy mérhetetlen ostobaságára, a közleményt órákon belül módosították, kihúzva belőle a „vagonok tetején golyózáporban a zsidóknak életmentő dokumentumokat bedobáló Wallenbergre” vonatkozó részt.
A másik, vad megfelelési kényszerből fakadó mondat a köztársasági székbe ültetett Káder János szájából hangzott el nyári izraeli látogatása során. Áder a következőképpen alázkodott az izraeli parlament, a Knesszet képviselői előtt: „A holokauszt semmi máshoz nem fogható szenvedéstörténet, a teremtett világ fokozhatatlan tragédiája.” Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy ha mondjuk a földi élet egy atomháború, vagy valamilyen természeti katasztrófa következtében elpusztulna, Káder szerint az sem érne fel a zsidók úgynevezett holokausztjával.
Azzal kívánok boldog új esztendőt az olvasóknak, hogy nehéz év elé nézünk ugyan, de - ugyan meglehetősen sovány vigasz, ám - a jövő esztendőben is lesz alkalmunk nevetni a kenyéradó gazdik előtt csúszó-mászó közéleti személyiségeken.
Perge Ottó
