Kapcsolódó: Milliárdos ingatlanmutyi a végrehajtói kamara, a szocionisták, zsidók és cigányok összefogásával

A hivatkozott ingatlan esetében - a közhiteles ingatlan - nyilvántartás adatai alapján, 233.AV.238/2006. számon Radics Csaba - több büntető eljárásban vádlott - bírósági végrehajtó előtt folyt végrehajtási eljárás. A tulajdoni lap adatai alapján a végrehajtási jog bejegyzésének időpontja: 2007.01.24-e. A végrehajtási jog törlésének időpontja: 2007.01.29-e!

Valószínűnek látszik, hogy 5 nap alatt lehetetlen lefolytatni egy végrehajtási eljárást árveréssel, annak jogerőre emelkedésével együtt, és az eljárást jogerősen lezárni, hiszen még az akkor hatályos végrehajtási törvény szerint is több hónap kellett hogy legyen az ingatlan lefoglalása, meghirdetése és értékesítése (már ha a törvényes határidők és jogorvoslati határidők betartatnak, akkor is, ha az ügyben egyetlen fél sem terjeszt elő semmilyen intézkedés ellen (pl. becsérték nagysága, árverés kitűzése stb.) kifogást, pert vagy más jogorvoslatot. Az esetlejes jelzálogjog jogosultak megnyilatkoztatására sor került-e?

Vht. 139. § (1) A végrehajtó a lefoglalt ingatlan értékesítése iránt akkor intézkedhet, ha a 7. § (2) bekezdése szerint a követelés viszonylag rövidebb időn belüli behajtása másképpen nem lehetséges, és a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 45 nap eltelt.

(2) Ha a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 8 napon belül igénypert indítottak, az igényelt ingatlan értékesítése iránt az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni.

(3) A végrehajtó az ingatlant a becsérték megállapításától, végrehajtási kifogás előterjesztése esetén a becsérték tárgyában hozott jogerős bírósági határozat kézhezvételétől számított 3 hónapon belül olyan időpontban köteles értékesíteni, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb . (2007.1.1-2077.4.11-ig hatályos szöveg.)

Ez a tény maga kriminális cselekmény lehet, amennyiben bebizonyosodik, hogy hivatali visszaélésszerű cselekmények útján kerülhetett sor a végrehajtási jog törlésére, és az árverés tárgyát képező ingatlan árverés útján történő értékesítésére, holott arra az árverés jogerőre emelkedését követően kerülhetett volna csak sor. Megjegyzés: a vevő a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara 1000/0-os tulajdonú cége volt.

Probléma lépett fel azonban a vevő személyével kapcsolatban, amikor kiderült, hogy az MBVK-nak nincsen úgymond fővárosi bírósági (most: Törvényszék) bejegyző végzése, ami alapján a Földhivatal a tulajdonjog-bejegyzést elvégezheti. A "vevői " oldalon jelentkező fenti szervezeti bejegyzési problémát és a - várhatóan magasan, azaz mintegy 460 millió forintban (!) megállapított - vételár után fizetendő áfa és más adó fizetésének problémamegoldását egy új, 100%-ban kamarai tulajdonú cég alapítása, és az adásvételnek ezen cég (Városliget 13 Kft.) nevére történő teljesítése jelentette.

A bejegyzési eljárásba azonban adataink alapján hiba csúszott, és a dr. Mihály Róbert által intézett cégalapítás illetve adásvételi szerződés aláírás közben olyan "exlex" állapot állt be, hogy a Városliget 13 Kft. úgy kötött adásvételi szerződést, hogy arra sem cégjogilag, sem polgári jogilag még nem volt jogosult.

Emiatt felmerülhet az ügyben magán- illetve közokirat-hamisítás, valamint különösen nagy értékre elkövetett csalás alapos gyanúja.

A történet szépséghibája továbbá, hogy a rendelkezésre álló információk szerint az akkori kamarai vezetés a Kamara Közgyűlésének tudtán kívül és előzetes avagy utólagos jóváhagyása nélkül bonyolította a jogügyletet. Az a tény is minimum etikai kérdéseket vethet fel, hogy egy kamarai végrehajtó (Radics Csaba) a saját Kamarájának játszik át egy ingatlant, amely jogügylet után körülbelül 30 milliós munkadíjat számol el... A rendelkezésre álló adatok alapján az ingatlan 230 millió forint összegért volt ingatlanforgalmazónál meghirdetve, akkor egy "nyomott" áras kényszer-értékesítés során hogyan lehetett az ingatlan vételára majd' 460 millió forint?

Mindenesetre bármelyik "megoldás" volt a nyerő, a végrehajtási eljárás befejezésére (árverés lebonyolítására avagy árverés hatályával történő megvételére) és ennek a jogügyletnek a vevő Kamara - illetve az általa tulajdonolt gazdasági társaság - törvényes döntési mechanizmusain történő keresztülvitelére, mindezen jogügyleteknek az ingatlan-nyilvántartáson történő gyakorlati és joghatályos átvezetésére a "rendelkezésre álló" időtartam (5 nap, ebből 2 nap hétvégére esik) - figyelemmel a földhivatali ügyintézési időkre és jogorvoslati időtartamokra - törvényes úton lehetetlennek tűnik. Esetünkben úgy látszik, megoldották, kérdéses azonban, hogy kik és hogyan?

Az is kétségesen törvényes, hogy hogyan jegyezhet be a Kamara a "saját javára" egy 397 milliós jelzálogjogot? Milyen felhatalmazás, számviteli jogszabály vagy döntési mechanizmus alapján helyezhető ki egy 500 ezres törzstőkéjű cégnek 397 millió forint? Az az összeg mire fordítódott? Ki hagyta jóvá a tranzakciót? Volt-e rá felhatalmazása? Hogy lett egy 230 milliós ingatlanból 460 milliós vételárú ingatlan? (Ha a vétel árverésen kívül, de árverés hatályával történt, akkor a 230 millió és a 460 millió forint közötti végrehajtói munkadíj illetve jutalék különbözete több tízmilliós nagyságrendű - ami Radics Csaba zsebébe kellett, hogy vándoroljon...)

Annak tükrében még érdekesebb a kérdés, hogy az árverési (?) vevő az ingatlan tulajdoni lapján jelenleg, a mai napon is feltüntetett VÁROSLIGET-HÁZ 13. Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (1132 Budapest, Xlll.ker. Váci út 201.) amely cég a cégnyilvántartás adatai alapján 2010. október 7-i hatállyal nem létezik, megszűnt, azonban az ingatlan tulajdonosaként a mai napig szerepel az ingatlan tulajdoni lapján. Valakinek a cég illetve a tulajdonos Kamara képviseletében nem lett volna a feladata, hogy a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba valódi adatok kerüljenek feltüntetésre?

A fentiek alapján - figyelemmel a Btk.138/A.§ d.) pontjának, illetve a 137. § 5. pontja rendelkezésére - az okozott kár nagysága minimum 160-170 millió forint körül lehet, így a hűtlen kezelés megállapításához elengedhetetlenül szükséges vagyoni hátrány megállapíthatónak látszik. A rendelkezésre álló adatok alapján közgyűlési felhatalmazások hiányában történő vagyonkezelési kötelességszegés az illetékes kamarai vezetők irányában megállapíthatónak látszik, azonban az esetlegesen érintett személyi kör tisztázása, és az egyéniesített cselekvőségüknek megfelelő bűnügyi vonzata további nyomozati feladatokat igényel, azonban az ügy iratainak megvizsgálását (Kamara, végrehajtó, adós, ingatlan-nyilvántartás) követően tisztázhatónak tűnik, így adott esetben mely büntető törvényi tényállás keretei közé illeszthető.

A szándékosság (célzat) kérdésében álláspontom szerint az esetlegesen megállapítható elkövetés esetén nem merülhet fel kétség, hiszen a Közgyűlés tudta és jóváhagyása nélkül ez a cselekmény - az ismert "eredmény" (ingatlan megvásárlása, jelzálogjog bejegyzése, cégváltozás bejegyzésének, feltüntetésének elmaradása) tükrében nem lehet kérdéses. Álláspontom szerint elképzelhetetlen, hogy egy felelős kamarai vezető illetve végrehajtó (aki saját bevallása szerint a revizorok főnöke) "gondatlanul" közreműködjön egy ilyen formátumú jogügylet lebonyolításában.

Nyilvánvalóan az ügyészség a körültekintő és alapos nyomozása alapján tudja a tényállást tisztázni, az esetleges elkövetői körre, az általuk elkövetett cselekmények minősítésére és azok a törvényes vonzataira, valamint tényállásszerűségére okszerűen következtetni.

Az itt részletezett tényeken túlmenően álláspontom szerint az ügy kérdéseket vet fel maga a Kamara bevételei, költségvetése és a Kamarának állami kényszer útján, törvény alapján biztosított, kötelezően fizetendő kamarai illeték összegével való gazdálkodás ellenőrzése körében.

Az ismertetett adatok alapján a tényállás alkalmas lehet ismeretlen tettes ellen a Btk. 319.§ (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés c.) pontja szerint minősülő és büntetendő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és esetleg más bűncselekmények (Btk. 317. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (6) bekezdés a.) pontja szerint minősülő és büntetendő különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás, 318. § (6) bekezdés a.) pontja szerint vagy a (7) bekezdés b.) pontja szerint különösen nagy értékre elkövetett csalás, illetve a Btk. 274-275. §-aiba ütköző közokirat-hamisítás alapos gyanújának megállapítására.

Előzmények: Milliárdos ingatlanmutyi a végrehajtói kamara, a szocionisták, zsidók és cigányok összefogásával