Amikor a lágert felszabadító amerikai katonák meglátták a gyermekeket, sírva fakadtak, nem hittek a szemüknek, hisz amerre néztek, csak halál vette körül őket, a pusztulás közepén mégis ott feküdt hét csecsemő, hét új élet, amelyek a csodával határos módon álltak ellen a gonoszságnak. – Isten keze volt a dologban – véli Leslie Rosenthal, aki egyike a hét dachaui újszülöttnek. Róla és édesanyjáról, a 93 éves Mirjamról szól az On The Spot különkiadása, amelyet a holokauszt nemzetközi emléknapja előtt két nappal, tegnap este tűzött műsorára a Jordán Duna Televízió.

Mirjam Rosenthal Komáromból került Dachauba, jelenleg Torontóban él, egy idősek otthonában. Ő az utolsó, aki még elmesélheti, milyen volt a hét magyar nőnek gyermeket világra hozni a München közelében felállított koncentrációs táborban. Története így nem a pusztulásról, hanem az életről, az élet szeretetéről szól - írja a holopropaganda-iparban a helyét szépen megtaláló lap, mely fényképet is mellékel az Akik a pokolban születtek címet viselő cikkéhez.

Képzelheti a kedves olvasó, milyen lehet az élet a pokolban.

Csontsoványra fogyott anyák, hiszen a nácik mindenkit éheztettek, csoda, hogy nem vetéltek el.

Leírhatatlan szenvedést tükröző, rettegő arcok, kilátástalan tekintetek, hiszen, mint fentebb is olvashattuk, "csak a halál vette körül őket".

Szakadt ruhákban szégyenkező koszos, kopasz kismamák, rongyokba csomagolt kisdedek, hiszen tudjuk, milyen körülmények uralkodtak e szörnyű táborokban.

Épp ezért nem is soroljuk tovább, közismertek az ottani és akkori szörnyű állapotok... (Elsőre már az is érthetetlen, miért nem ölték meg a várandós zsidó nőket vagy a csecsemőket a náci vadállatok, hiszen nem szaporítani, hanem kiirtani akarták őket, ráadásul sem a terhes nő, sem az újszülött nem tud dolgozni. De szerencsénk van, erre is elhangzott a magyarázat: Jahve keze volt a dologban - bizonyára leszólt a németeknek.)

Jöjjön hát a horrorfénykép!

Csak erős idegzetűeknek!

Csak felnőtteknek!

Csak azoknak, akik túl vannak pár holofilmen (a Saul fia alap), a 25 kilós, haldokló, megvert, megkínzott, éhen halt, elgázosított, elégetett, majd agyonvert, és végül halálra dolgoztatott zsidók látványán!

45+!

Hát nem szörnyű?...

(Az eredeti cikk itt, a fénykép a United States Holocaust Memorial Museumban található, és 1945 májusában készült, amikor már semmi értelme nem lett volna annak, hogy például propagandacélból készüljön.)

Érdemes lenne összevetni néhány történettel és/vagy fényképpel, amelyek például a Budapest ostroma alatt szülő (vagy egyáltalán: élő, s valószínűleg nemi erőszak előtt álló) magyar nőkről készültek... De az már antiszemitizmus, holokauszttagadás és üldözendő kurucinfóizmus. A TEV pedig alig várja, hogy ezt szóvá is tegyük.