- Mit szól hozzá, hogy egyre több önkormányzat nyilvánítja nem kívánatossá a Magyar Gárdát?

- Már semmi sem lep meg. Inkább csak nevetek rajta. A Magyar Gárdától való elhatárolódás lenne a nemzeti minimum a parlamenti pártoknak? Melyik nemzetnek a minimuma ez? Ráadásul ezek csupán politikai nyilatkozatok, nincs semmilyen valódi következményük. Akik ismernek, tudják, hogy szeretem a kihívásokat, így jövõre biztos, hogy az országjárásunk során mindenhová elmegyünk, ahol most ezek a szánalmas döntések megszülettek. Szerencsétlen képviselõk pedig majd az íróasztal sarkába harapnak, amikor látni fogják, hogy százak tolonganak egy-egy Gárda elõadásra várva.

- Nem fél attól, hogy addigra már nem lesz Magyar Gárda? Az ügyészség állítólag 18 oldalas keresetet állított össze…

- Igen? Ez érdekes. És az egész ügy. Semmilyen értesítést nem kaptam, a médiából tudtam meg, hogy mi történik éppen. Mint ahogy azt is most olvastam, hogy már megvan a tárgyalás napja és a bíró is. Talán nekem is szólni kellett volna, nem? Vagy ki fogja ott képviselni a Magyar Gárdát? Tom Lantos?

- Az a 18 oldal azért beszédes.

- Beszédes bizony, nekem például azt mondja, hogy a tisztelt ügyészség izzadt, mint vegetáriánus a csabai kolbászfesztiválon, amikor megírta a vádpontokat. Nem vagyok jogász, de úgy gondolom, amit 18 oldalon kell bizonygatni, az már régen rossz.

- Nem fél tehát a feloszlatástól?

- Nincs mitõl félni. Nincs titkolni valónk. Számítottunk rá, amikor elkezdtük a munkánkat, hogy elõbb-utóbb eljön az a nap, amikor az igazságszolgáltatás elé kell állnunk. Na, nem azért, mert törvényt sértettünk, hanem azért, mert ma itthon nincs valódi jogállam. Ha lenne, akkor nem csupán Zuschlag ülne.

- De azzal, hogy nincs jogállam, pont azt mondja, hogy feloszlathatják az egyesületet?

- Persze. Ha fel akarják oszlatni, fel is fogják. Mi viszont nem adjuk olcsón. A végsõkig elmegyünk, küzdeni fogunk az igazunkért. Egy közösség akkor egészséges, ha gyarapodni tud a sikerekbõl és a nehézségekbõl is. A Gárdát születése óta meghurcolják, mégis egyre erõsebb. Egy ilyen jogi procedúrából mi ismét csak nyertesen jöhetünk ki. Ráadásul az egyesületet fel lehet ugyan oszlatni, de a Magyar Gárdát nem. Történjék bármi, a Gárda élni és erõsödni fog. Ezek az emberek esküt tettek a Szent Koronára, hogy életük végéig gárdisták lesznek. Majd pont Dávid Ibolyától, Gusztos Pétertõl és Ujhelyi Istvántól remeg meg a térdük? Hahaha!

- Így utólag, nem lett volna szerencsésebb kihagyni ezt a tatárszentgyörgyi balhét?

- De, minden bizonnyal könnyebb lett volna. Csakhogy a Gárda nem aszerint méri a teendõit, hogy mi a veszélytelenebb, mi a szerencsésebb, hanem aszerint, hogy mi a magyarság számára üdvös.

- Miért lenne üdvös a magyarság számára lemenni egy faluba megrémíteni a cigányokat?

- A rendezvényen egy cigány személy is felszólalt, a közelben ácsorgott az egész OCÖ vezérkar, ott senkinek nem volt oka a félelemre. A média gyártott ebbõl egy nagy, cigányellenes lufit. Mert az olyan jó nekik, olyan nézõcsalogató. „Ülj le a fotelbe, Géza, aztán mutatunk neked egy kis háborút, amíg böfögsz a söröddel.”

- Miért mentek egyáltalán oda?

- A vidék közbiztonságának megromlására akartuk felhívni a figyelmet, arra, hogy a magyar-cigány együttélés a kis falvakban elviselhetetlenné vált. Egy létezõ problémára, amelyrõl mindenki tud, de amelyrõl senki sem beszél. A célunk az volt, hogy végre beszéljünk errõl.

- És, elérték a céljukat?

- Részben. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a probléma létezik, hogy a falvak népe retteg. A helyi lakosok kijöttek az utcára, és tapssal fogadták a Gárdát. Másrészt viszont elszomorító, hogy a parlamenti pártok számára az egész csupán arra volt jó, hogy közösen újra elhatárolódjanak tõlünk, mintha ezt nem tették volna már meg elégszer. A cigányság kilátástalan helyzetérõl viszont a 17 év óta ismételgetett szlogeneken kívül semmi újat nem tudtak mondani. Megint a szõnyeg alá akarják söpörni. Innentõl kezdve az MSZP, a Fidesz, az MDF és az SZDSZ nem csak a cinkosságot, de közös felelõsséget is viselnek mindenkiért, aki a jövõben áldozata lesz a cigánybûnözésnek.

- Cigánybûnözés? Ezt hogy érti?

- Ezt a fogalmat a Jobbik használja. A médiában terjesztett verzióval szemben, nem azt értjük rajta, hogy minden cigány bûnözõ lenne, mint ahogy a fiatalkorú bûnözés kifejezése sem arra utal, hogy a 18 év alattiak mind rablók. A cigánybûnözés nem egy kollektív bélyeg, nem egy szociológiai fogalom, hanem egy kriminológiai kifejezés. Azt jelenti, hogy vannak olyan bûnelkövetési formák, amelyek kifejezetten jellemzõek a cigányságra, úgymint színesfémlopás, tömegverekedés…

- Bíber Józsefnek, a Jobbik alelnökének volt egy nagy visszhangot kiváltott nyilatkozata ez ügyben a „degenerált cigányokról”.

- Az egy szerencsétlen nyilatkozat volt, már levettük a honlapról. Rosszkor és rossz helyen íródott. Egy Baranya megyei vérfertõzéses botrányról szólt, amelyet a tatárszentgyörgyi eseményekkel kapcsolt össze a média, pedig a kettõnek semmi köze nem volt egymáshoz, csak idõben esett össze. Nagy tanulság volt ez a számunkra. A közlemény félremagyarázható volt, és félremagyarázva sértõ lehetett a cigányság számára. A jövõben az ilyen kényes kérdésekben jobban oda kell figyelnünk. Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.

- És milyen alternatívát tud nyújtani cigánykérdésben a Jobbik?

- Ha valaki ma azt mondja, hogy tudja a megoldást, szerintem vagy téved, vagy hazudik. Az viszont biztos, hogy addig nem is találunk, amíg rossz a diagnózis, amíg nem a valóságból indulunk ki.

- Mi a valóság?

- A valóság az, hogy a cigányság egy jelentõs része középkori viszonyok között, olyan szociokulturális környezetben nõ fel, amely mintaként adja számára a törvényen kívüliséget. Az így felnõtt gyermekek számára meglopni, megverni a másikat, pláne ha magyar, nem bûn. Természetes, hogy ez a több százezres réteg kriminalizálódik. A nyomorban tartásuk mögött pedig komoly politikai érdekek állnak. Az SZDSZ pajzsként tartja és tolja maga elõtt a cigányságot, mert ezáltal jókat tud fasisztázni, ha valaki felveti a problémát, illetve a kisebbségek megmentõjeként tud tetszelegni. Ahhoz pedig, hogy ezt a szerepet tudja játszani, kell egy nyomorgó kisebbség, amelynek rendszeresen ígérni lehet a rendszeresen elmaradó felemelkedést. A szövetségeseit pedig meg is kapja a cigányság jelenlegi, a cigányságot eláruló vezetõitõl.

- Név szerint?

- Kolompár Orbánt és Horváth Aladárt emelném ki. Vannak olyan cigányvezetõk ugyanis, akik számára az SZDSZ-hez hasonlóan nem cél a cigányság integrálódása, mert õk a jelenlegi, tragikus helyzet haszonélvezõi.

- Mit tudnak tenni Önök?

- Keressük azokat a cigány vezetõket, értelmiségieket, akik valóban tenni akarnak. Akikkel párbeszédet lehet folytatni, akikben megvan az önkritikai képesség is. Szerencsére több ilyen kapcsolatot sikerült már kiépítenünk, és nagyon bízom abban, hogy egyre többen lesznek olyan felelõs cigány honfitársaink, akik jó példát tudnak mutatni. Nem kell egyetlen népnek sem feladni a kultúráját, de minden itt élõ embernek, a magyarnak, de a cigánynak is be kell tartania a mindennapokat szabályozó normákat. Magyarországnak rendre van szüksége.

(Barikád)