Bill Gatesről számos legenda kering, amit a laikusok biztos értesülésként kezelnek. Sokan azt hiszik, azért szokás kritizálni, mert irigyeljük a vagyonát. Nem, erről szó sincs. Ha így lenne, ugyanígy kritizálnánk mondjuk Sheldon Adelsont, akiről azt se tudjuk, kicsoda, pedig a harmadik leggazdagabb amerikai állampolgár, vagy Lawrence Joseph Ellisont, akiről szintén csak a szakmabeliek tudják, hogy az Oracle elnöke. Érdekes módon Ellisont nem is dobálta meg soha senki se tortával, se tojással. Bill Gates viszont azóta szálka a számítástechnikusok szemében, amióta világra böfögte első BASIC-sorait.

Gyakran elhangzó állítás, hogy William Henry Gates egy garázsban kezdte a cégét, és csakis a tehetségével kapaszkodott fel a csúcsra. Ez egyáltalán nem igaz. Gatesék kőgazdag zsidók voltak már a kis Billy születése idején is, és a kölyöknek már tizenévesen bármit megvettek, ami megtetszett neki, ide értve akár teljes cégeket. Tehették, hiszen az apja, William Henry Gates Sr. bankelnök volt, drága édesanyja, Mary Maxwell Gates pedig, akit oly sokan emlegetünk évtizedek óta, a First Interstate BancSystem elnökségi tagja volt. Az, aki egy garázsból indult, Steve Jobs és Steve Wozniak, az Apple alapítói voltak, akik a lakásukra vettek fel jelzálogot, és Wozniak VW Bogarát adták el, hogy az első Apple gépeik gyártósorát felállítsák. Jobs és Wozniak tehetségek, Bill Gates nem. Lássuk, hogyan lett a kis Billyből nagy komputerkirály.

Ha ránézünk Billy bácsi mai fejére, és visszainterpolálunk a ráncaiból úgy harminc évet, az itt látható tenyérbemászó okostojást kapjuk. Ezt a testnevelésből felmentett fejet már a középiskolában is meg akarták rugdosni páran, mert a gazdája mindig is egy nagypofájú stréber volt. Annyira kiutálták mindenhonnan, hogy 18 éves korára teljesen magába fordult, és nyugtatókon élt, illetve rendszeres pszichiátriai kezelésre szorult. Szerencsére apukája vett neki egy számítógépet. Ez manapság nem okozna meglepetést, de 1975-ben ez olyan volt, mintha egy űrrepülővel vagy tengeralattjáróval lepte volna meg unatkozó csemetéjét. Az a számítógép, a világ első személyi számítógépe - természetesen semmi köze a mai, Intel x86 architektúrára alapuló PC-khez - egy Altair 8800 volt, egy villogó LED-ekkel kiagyusztált doboz, amire terminált lehetett kötni, ha az ember nem hozta el a gyárból a mérnöki pultot hozzá, de használni kívánta. A dologról annyit, hogy nagyobb számítógépes kluboknak volt esetleg egy ilyen gépük, amit közösen vettek a tagok, de ennek a pelyhedző állú pulykatojásnak máris a segge alá volt tolva. Ennyit a szerény kezdetekről.

A következő legenda, hogy Bill Gates találta fel a programozást. Szegény Neumann János, ha ezt tudná... Kicsivel, de nem sokkal tájékozottabbak azok, akik azt állítják, hogy Bill Gates találta fel a BASIC programozási nyelvet, ami forradalmasította a... Nagy tököt, kérem szépen. Bill Gates nem talált fel semmit, legfeljebb a hücpe intézményét gyarapította újabb érdemekkel.

1975-ben az Altair 8800 gyártója, a Micro Instrumentation Telemetry Systems pályázatot írt ki több magazinban, amelyben ezer dolláros díjat kínáltak annak, aki az addig csak gépi kódban - assembly utasításokkal - programozható Altair 8800 géphez BASIC fordítót fejleszt. A különbség laikusok számára is érthető: míg assemblyben az ember regiszterértékeket tologat, és rejtélyes, hárombetűs mnemonikokkal bombázza a vasat, és estére kettes számrendszerben köszönti a feleségét is, addig BASIC-ben egy tíz éves kis hülye is tud programozni, olyan parancsokkal, mint például:

10 PRINT "HÜLYE VAGYOK"
20 GOTO 10

Erre való ugyanis a Beginners' All-Symbolic Interpreter Code, azaz Kezdők Számára Készült Szimbolikus Fordítókód, ami a BASIC betűszó feloldása. A BASIC nagy hátránya, hogy mivel egy interpreter program fordítja az utasításokat a gép számára érthető gépi kódra, a BASIC-ben írt program nagyságrendekkel lassabb, mint az assembly. Programozni tanulni viszont kiváló, arra is találták ki.

Nos, Billy fiú kiokoskodta, hogy neki kell ez az ezer dolcsi, és majd ő csinál BASIC-fordítót. Az az apróság persze kissé megnehezítette a dolgát, hogy nemigen tudott programozni. Tudogatott, de csak úgy-ahogy. Mi több, amikor felhívta az Altair gyártóját, és felajánlotta a terméket, még nem is volt ilyen gépe. Ezen ötlete után vette neki a papája. De azt tudta, hogy mások már írtak BASIC-fordítókat, és a forráskódokat össze lehetett ollózni a Popular Mechanics és a Byte magazinok mellékleteiből. Haverjával, Paul Allennel nekiálltak e nehéz munkának, és pár nap múlva fel is keresték a MITS-t a kész "termékkel". A MITS vezetői szkeptikusak voltak, mert korábban már több Gates korú jelentkező akadt, akiknek programjai sorra elakadtak a tesztelés során. Aznap, amikor a két vigyorgó zsidógyerek beállított a céghez, történetesen péntek délután volt, már mindenki hazament, csak pár unott fejlesztő lézengett még az irodában. Egyikük elindította a programot, s beírta: "PRINT 2+2". Amikor a BASIC fordító helyesen azt írta ki, hogy 4, átvette a szoftvert, és későbbi tesztelés után ígérte a végleges elfogadást. Bill Gates ezt ma természetesen úgy adja elő, hogy elsőre elfogadták, de ez nem igaz. A tesztelés során kiderült, hogy a fiúk munkája igen gyenge, számos hiba van benne, és köszönettel visszaadták. A programozáshoz sokkal jobban konyító Paul Allennek azonban munkát kínáltak a cégnél. Gates ebbe nem tudott belenyugodni, és pénzt kért apukájától, hogy szoftvercéget alapíthasson. Ez lett a Micro-Soft nevű cég. Gates felfüggesztette egyetemi tanulmányait, Albuquerque-be ment, és a MITS székhelye mellett nyitott saját irodát, ahol tovább toldozgatta-foldozgatta BASIC fordítóját. Végül több mint egy év alatt sikerült használhatóvá tennie, és a MITS átvette azt Altair 8800 BASIC néven. Azt persze ne képzeljük, hogy Gates maga gányolta helyre a BASIC fordítót. A munkát egy bizonyos Monte Davidoff végezte, aki rövidesen el is húzott a komolytalan cégecskétől, és ma elismert informatikai szakember. Gates cégének nevéből 1976-ban kikerült a kötőjel, s így maradt Microsoft.

A BASIC fordítót rövidesen minden eladott Altair 8800-hoz ajándékba adták. Azok, akik régebben vették gépüket, hamarosan lemásolták maguknak a klubokban. De be is indult erre a Bill gyerek zsidó vénája! Először a MITS-nél tiltakozott, amiért szerinte ő "komoly bevételtől esik el" a szoftverek másolása miatt, majd 1976 január 31-én dühödt hangvételű nyílt levelet tett közzé a MITS hírlevelében, Open Letter to Hobbists címmel. Később ezt számos komputermagazinnak is elküldte. A levélben a tejfelesszájú kis hülye kioktatta a számítástechnikai szakmát arról, hogy szoftvert másolni lopás, és kiszámolta, hogy őt mennyi kár érte azzal, hogy egyesek "ellopták" a programját. Mondani sem kell, rajta röhögött mindenki. A levél végén választ kért, hát meg is kapta. Glosszák és karikatúrák tucatjai élcelődtek a dollárlázban égő tinédzseren. Billy erre bepipult, és a kilencvenes évekre kifejlődő vállalatbirodalma erejével bosszút is állt a hobbistákon. Magyarországon is emlékezhetünk a BSA törvény- és alkotmányellenes, Microsoft által pénzelt őrjöngésére, amikor a rendőrség "független" szakértőjeként közreműködve tucatszám foglalták le magánemberek számítógépeit, tettek tönkre egész cégeket, mert "lopott" szoftvert sejtettek a winchestereken. Mindeközben az Amiga, Atari számítógépek felhasználói, vagy a Linux közösség bebizonyította, hogy Gates elmélete hülyeség, egyáltalán nem kell, hogy a programok pénzbe kerüljenek, pláne nem ennyi pénzbe. De a Microsoft elkötelezte magát a profitmaximalizálás mellett, a frusztrált pulykatojás szellemiségében. 2000-ben még azt is el akarták érni, hogy a hobbiprogramozás legyen bűncselekmény az Egyesült Államokban, mert veszélyezteti a cégek (értsd: az ő cége) érdekeit. Szerencsére ilyen ökörséget még bődületesen sok pénzzel sem lehetett keresztülverni a törvényhozáson.

De 1976-ban még Gates csak egy kis hülye volt, aki nem értett semmihez. Ezek a tulajdonságai máig változatlanok. Lássuk, hogyan alakult tovább a sorsa, hogyan lopott össze magának egy vállalatbirodalmat, ami napjainkra teljesen megnyomorította a nemzetközi számítástechnikai kultúrát. Több más céget is elindított a hetvenes években, amelyek egytől egyig befürödtek. Tehetségtelenségének iskolapéldája volt a Traf-O-Data nevű, forgalomszámláló mérőberendezéseket gyártó cég. Saját tervezésű készülékének működési elve egyszerű volt: az úton egy rugalmas gumicsövet fektettek keresztül, amin az elhaladó autók áthaladtak, kinyomták belőle a levegőt, és ezt egy szenzor érzékelte. A gépet egy autópálya-kezelő cégnek próbálta eladni, de azok a hasukat fogták a nevetéstől, amikor a csodagépre ráment egy nyolctengelyes teherautó, és azt négy kocsinak számolta. Arról nem is beszélve, hogy az útra fektetett gumicső balesetveszélyes volt, és pár tucat autó után el is szakadt. Ma a Wikipedián azt olvashatjuk, hogy a megrendeléseket azért mondták vissza, mert a partnereknek tudomására jutott a cégvezető fölöttébb zsenge kora. Igen, tudomásukra jutott, de nem ezért röhögték ki. Gates egyszerűen egy komolytalan kókler volt.

Talán nem is ismernénk sem Bill Gates, sem a Microsoft nevét, ha 1980-ban nem ismétlődik meg kísértetiesen a történet a BASIC-fordítóval, de ezúttal az operációs rendszerek piacán. Az Intel és az IBM ebben az évben dobta piacra az első PC-t. Borzalmas gép volt. Nem is önálló számítógépnek tervezték, hanem intelligens terminálnak. Ha a kedves Olvasó csodálkozik, hogy miért rohad össze a keze alatt naponta harmincszor a digitális hurkatöltő, mindjárt megtudhatja. Az első PC-ben egy Intel 8008-as processzor volt, amit eredetileg közlekedési lámpák irányítására terveztek. Hogy milyen elcseszett tervezési hiányosságokkal küszködött, le se írom, hiszen a szakmabelieken kívül kevesen értenék. Olyan volt, mintha egy autóban két külön volán lenne a jobb- és baloldali kerekek kormányzására. Az IBM nem vette túl komolyan a saját projektjét, hiszen dollármilliárdos üzleteket bonyolítottak mainframe gépeikkel, ez a kis termékecske annyira volt fontos, mintha egy autógyárban újfajta ajtókilincset fejlesztene valamelyik részleg. Ám amikor kész lett, mégiscsak óperenciás rendszer kellett hozzá. S itt bukkant fel ismét William Henry Gates.

A Microsoft időközben egy nagyobbacska szerelőműhely méreteire növekedett. Felvettek néhány ifjú programozót, akik máshová nem kellettek. Az AT&T-től licenszelt UNIX operációs rendszert portolgatták mindenféle gépekre, s fejlesztettek hozzá egyszerű alkalmazásokat, mint például a Microsoft Word névre keresztelt szövegszerkesztő. Ehhez se kellett egyébként sok ész. A Microsoft egy volt a százezer apró szoftverműhely közül. Gates végre kiélvezhette, hogy igazgató úrnak szólítják, és mindenbe beleugathat. Ez olyannyira szokásává vált, hogy például minden egyes programsort átnézett, amit a munkatársai készítettek, és kedve szerint át is írogatta azokat. Kollégái ennek nem örültek annyira, hiszen aki programozott már csapatban, tudhatja, milyen öröm, amikor egy balfasz lépten-nyomon belekotnyeleskedik az ember kódjába, de hát ő volt a főnök. Szokása volt, és mindmáig szokása is tahó stílusban ordibálni beosztottaival. Ahogy George Grayson, a Micrografx alapítója megjegyezte: "Csak félig mondom viccből, hogy egyetlen ember akad, akinek kevesebb barátja van, mint Szaddám Huszeinnek. Ez pedig Bill Gates." Bill mindmáig nem tudta feldolgozni saját műveletlensége és kiállhatatlansága tényét sem. Állítólag minden nap más könyvet vesz elő, és olvas bele olyan, egymástól messze álló akadémikus témákban, mint a genetikai tervezés, az atomfizika, az ókori történelem vagy a festészet.

De menjünk vissza 1980-ba. Adott volt tehát az IBM, amely sok pénzt adna egy új operációs rendszerért, és Bill Gates, aki nagyon szeretett volna sok pénzt kapni egy új operációs rendszerért. Érteni viszont nem értett hozzá. Mit tesz ilyenkor a zsidó? Megszerzi valaki másnak a termékét, és eladja sajátjaként. Így is történt.


Miután az IBM tárgyalásai kudarcba fulladtak a Digital Research céggel - akkoriban a szerény Intergalactic Digital Research nevet viselte, és annyira nem vették komolyan az IBM-et, hogy el se mentek a tárgyalásra, csak a Wikipediából ez is valahogy kimaradt - Bill Gates megvásárolta egy bizonyos Tim Pattersonnak a Seattle Computer Products számára készített CP/M operációs rendszerét. Ezt adták át az IBM-nek saját termék gyanánt. Az IBM ezután kijavított benne pár ezer hibát - hja, a tesztelés nem volt a Microsoft erénye - és PC DOS vagy IBM DOS néven hozta forgalomba. Néhány év múlva a Microsoft megszerezte a termék teljes licenszjogát, és Microsoft-DOS, azaz MS-DOS néven maga is a piacra lépett. De hogy micsoda gányolt szar volt ez? Aki látott már operációs rendszert (mármint igazit), és volt még DOS-os gépe, az tudhatja. Aki nem, az emlékezzen például a 640 kilobyte-os memóriakorlátra. Az MS-DOS ugyanis, ha a fene fenét evett is, nem kezelt 640K-nál több memóriát. Hiába vett az ember megabyte-okat bele, szentírásként virított a szakma fölött Bill Gates 1981-ben személyesen kijelentett bölcsessége: "640 kilobyte mindenkinek elég!" Egészen 1995-ig nem is lehetett több memóriát használni, csak mindenféle "dirty hack"-ekkel, mint az XMS és az EMS memóriakiterjesztések. Ezek azonban alaposan le is lassították a számítógépet.

Ne menjünk bele a PC ipar évekig tartó nyűglődéseibe, míg 1995-ig eljutott. Akit érdekel, olvassa el Freax című könyvemet, és megtudhatja, mi a különbség egy számítógép és a PC között. Szigorúan szakmai elvekről beszélek, nem pedig felhasználói sértődöttségről. A PC mindig is évekkel, ha nem évtizedekkel kullogott a fejlesztések mögött, és az ipar "sikereit" sosem a mérnökök, hanem a marketing-osztályok, a jogászok és a pénzügyi háttér révén érték el. Ha úgy tetszik, Bill Gates, Andy Grove és számos más, kevéssé ismert nevű zsidó milliárdos felvásárolta magának a világ számítástechnikai iparát, ahogy filmiparbeli hitsorosaik Hollywoodot. Az 1982-ben megjelent Commodore 64 például architekturális szempontból sokkal fejlettebb, mint a ma használt PC-k. Hasonló ez, mint a legalább ötven éve elavult robbanómotoros autók. Ugyan tudnánk jobbat, olcsóbbat, hatékonyabbat, mint a benzinmotor, de akkora pénzek vannak az autóiparba fektetve, hogy komoly érdekeket sértene, ha ezeket a technológiákat alkalmaznánk. Ahogy az autóiparnak nem számít a környezet tönkretétele, úgy a Microsoft-féle cégeknek sem számít, hogy agresszív piaci hadműveleteikkel tönkretették azokat a lehetőségeket, amerre a számítástechnika fejlődhetett volna.

Amikor 1995-ben, a Windows 95 piacra dobásakor a Microsoft megkezdte sok milliárd dolláros reklámkampányát, nem csak az informatika fölött húzták meg a lélekharangot. A Windows sikere a nyugati világ teljes ipari struktúráját átalakította, mert minden iparágban felfigyeltek a marketing sikerére. 1995 előtt nemigen voltak fél év alatt tönkremenő mosógépek, egy hét alatt képhibássá váló televíziók vagy két év alatt elszlömösödő lakóparkok. Bill Gates azonban bebizonyította, hogy egy termék lehet akármilyen silány, ha kellő hangerővel reklámozzák, és végső soron elfogadtatják a fogyasztókkal, hogy "hja, kérem, ezek a dolgok ilyenek, és mindig is ilyenek voltak." Amíg valami színes, szagos, cuki figurák vannak hozzá, és lehet hozzá saját háttérképet és hangokat megadni, addig a paraszt venni fogja, mint a cukrot, akkor is, ha nincs rá szüksége. Sőt, nem is kell terméket előállítani, elég csupán a használati jogát átadni. De ki figyelt oda, hogy a Windows 98 az első bemutatásakor élő adásban dobott kék halált a CNN adásában? Hát arra, hogy a világ informatikai biztonsági ipara immár egy évtizede szinte kizárólag a Microsoft termékeinek biztonsági hibáinak befoltozásával foglalkozik? Hogy a Microsoft Outlook megjelenése előtt ismeretlen fogalom volt az e-mail vírus, és más levelezőszoftverek használói számára a mai napig is az? Hogy ugyanez már az MS-DOS időkben is így volt, a PC-ken csak úgy tomboltak a vírusok? Hogy a Microsoft termékei egyre használhatatlanabbak, de egyre érdekesebb grafikus megoldásokkal csalogatják magukhoz a számítástechnikai analfabétákat?

Ne képzeljük Bill Gatest valami zseniális csodaembernek. Egyszerűen egy gazdag zsidó, aki a pénzéből még több pénzt csinált, miközben átverte az egész világot. Ez csodálandó teljesítmény lenne? Akkor tisztelet illeti például az Enron cég menedzsereit is, akik ugyanezt tették, és közben hatalmas környezeti károkat is okoztak. Mi, hogy a Microsoft ilyet nem csinált? Drága Olvasóm, tudod, hogy a te gépedben zúgó, minimum 300 wattos táp csakis azért van ott, hogy árammal lásson el egy rakás bazi nagy processzort, ami pedig csak azért van, hogy a Microsoft Windows elfogadható sebességgel fusson? Azt tudod, mennyit füstölnek az erőművek, mire ezt produkálják?

És azt tudtad, hogy az egész Apollo programot két Commodore 64-es teljesítményének megfelelő számítógép-rendszerrel hajtották végre? Ma ennek a több ezerszeresére van szükség egy bootoláshoz. A végén pedig ugyanazt csináljuk a géppel, amit egy 10W fogyasztású Amigán vagy Macintoshon is lehetne.

Köszönjük, Bill Gates.

Kapcsolódó