 |
Kondor egész pályafutását – ahogy kedvenc pártjáét is – a beszéd, valamint a látszat és tettek közötti mélységes szakadék kísérte végig. A Rádió élére a Fidesz embereként került, mégsem takarította ki a komcsikat, zsidókat (szép is lett volna, ha a saját fajtája ellen fordul, ugyebár...) és más antimagyarokat. Úgy „oldotta meg” a kérdést, hogy a munkáltatói jogokat átadta az adófőszerkesztőknek – tisztogassanak ők, ha akarnak, majd, miután természetesen nem tették, volt képe neki mutogatni rájuk, miközben kellemesen kvaterkázott Rangostól kezdve mindegyik gazemberrel.
De még ha lett volna benne jó szándék, akkor sem tehetett, amit akart, lévén hogy a „jobboldali”, „nemzeti” Katika is rendelkezik egy csinos kis hatos kartonnal, amit az előzetes nagy bejelentések ellenére végül valahogy mégsem akart bíróságon tisztázni.
Orbánnal eleinte jó viszonyban volt, eljárt hozzá interjúkat készíteni – azzal a Hollós Jánossal, akit helyettesének nevezett ki, és aki kb. tegnapig Dávid Ibolya táskahordozójaként működött. Aztán amikor neki adta át a helyét, Viktorunk kissé megorrolt rá (nem mintha a még pusztítóbb Such elnöki székbe való segítése után bármiféle erkölcsi alapja is lenne Orbánnak e kérdéshez hozzászólni).
Kollégái általi megítélése is enyhén szólva felemás volt: míg páran, nemzetmentő munkát tulajdonítva neki, áldozatként sajnáltatták, munkatársai megvetették, amiért úgy távozott, hogy nem módosította a szerződéseiket annak érdekében, hogy ne rúghassák ki őket, vagy, ha mégis megteszik az új, még liberálisabb vezetők, az legalább valamiféle végkielégítéssel járjon.
Az Echónál – annak ellenére, hogy az utóbbi időben volt egy-két eretnekebb nyilatkozata is, sőt, a kettősség és a megfelelési kényszer jegyében mostanában azt terjeszti, hogy a Jobbikra szavazott, vigyázat tehát – mindent megtett, hogy elnyerje a legsztahanovistább Fidesz-propagandista címet, készségesen beállt a Jobbikot és portálunkat aljasul mocskoló Bayer-szerű okádékok sorába.
Nos, itt a köszönet.
Kuruc.info
