A cikk azzal kezdődik, hogy a jelenlegi magyarországi kormányzat támogatói rendszeresen szidalmazzák szegény Schiffet, éspedig azért, mert felemeli a szavát az "erősödő fasizmussal szemben". Az írás szerzője, Jessica Duchen, emlékezteti olvasóit arra, hogy az év elején, amikor Magyarország átvette az EU-elnökséget, Andras Schiff, "napjaink legjelentősebb magyarországi születésű muzsikusa" levelet írt a Washington Post című lapnak. Schiff a következő épületes gondolatokat vetette papírra: "A legutóbbi hírek valóban ijesztők. A tolerancia szintje egészen alacsony. Rasszizmus, romák elleni diszkrimináció, antiszemitizmus, xenofóbia, sovinizmus és reakciós nacionalizmus a jellemző – mindez fölöttébb aggasztó. Olyan emlékek idéződnek föl, melyekről azt reméltük, végképp elfelejtettük."

A cikkben a továbbiakban szó esik arról, hogy Schiff csak egyike azoknak a neves magyar művészeknek, íróknak, akik felemelték a szavukat az országban zajló politikai eseményekkel kapcsolatban. Megkapja a magáét Bayer Zsolt is, aki a Magyar Hírlapban bírálni merészelte Schiffet a Washington Postban megjelent levelében kifejtett gondolatok miatt, mi több, Nick Cohent és Cohn-Benditet is kritikus megjegyzésekkel illette. Az izraeli weboldalon megjelent írás szerint Bayer azon sajnálkozott, hogy az említett személyek "nem lelték halálukat az orgoványi erdőben". ("Utalás az 1919-es tömeggyilkosságokra, melyeket jobboldali milíciák követtek el" – olvasható a cikkben.) De Schiffet állítólag a világhálón érkezett névtelen hozzászólásokban is megfenyegették.

"De nem ez az, amitől én félek – nyilatkozta Schiff a The Jews Chronicle Online-nak –, azonban nem akarok kockáztatni". Mint mondta, nem szándékozik visszatérni Magyarországra mindaddig, amíg a jelenlegi állapotok fennállnak. "Édesanyám tavaly halt meg, 95 éves korában. Ő volt az utolsó kötelék, ami az országhoz fűzött" – vallotta be Schiff keresetlen nyíltsággal a tényt, miszerint semmi a világon nem köti Magyarországhoz, annak ellenére sem, hogy itt nőtt föl, és magyar iskolákban tanult.

A zsidó zongoraművész a továbbiakban azon kesergett, hogy miután véget ért a féléves magyar EU-elnökség, az ország kikerül a nemzetközi figyelem fókuszából. Ami azért nagy baj szerinte, mert az Orbán Viktor vezette kormány egyre erőteljesebb befolyást gyakorol a különböző intézmények fölött. De a Fidesz hatalma a művészeti világban is érezhető, de másutt is. "A legfelsőbb bíróság, az alsóbb fokú bíróságok, a választási rendszer – egyszóval minden sorra kerül, mindent megváltoztatnak" – rettegett egy sort a zsidó, nem felejtve el megemlíteni "a politikai életben, a médiában, a kultúrában" zajló tisztogatásokat. "Aki nem közülük való, azt kirúgják. Nem szükséges immár indokolniuk sem az eltávolítás okát. Az embereket az egyik napról a másikra az utcára teszik, és ezért mindenki retteg a jövőtől. Van egy új médiatörvény – ha valamit leírsz, hatalmas összegű büntetést kaphatsz, és a testület, amely ítélkezik ilyen ügyekben, öt főből áll, akik mind a kormányzó párt tagjai. Ők ítélkeznek, ők a végrehajtók, minden hatalom a kezükben van" – siránkozott Andras Schiff, aki a zsidó médiaterrort nyilván teljesen helyénvalónak és természetesnek tartja.

Schiff szerint a Budapesti Fesztiválzenekar költségvetését is azért kurtították meg, mert Fischer Iván valamilyen kritikus megjegyzést tett a kormányra nézve. "Mindez ijesztő – Göbbels és Sztálin módszereinek a keveréke, de nagyon jól leplezve" – tette fel a náci lemezt a "nagy magyar zongoraművész", aki a "szegénységben élő romák elleni támadások" miatt is kesergett egy sort.

A cikk szerzője úgy véli, hogy Schiff aggodalmai "szüleinek fájdalmas történelmi tapasztalatai" miatt kiváltképpen érthetők. Apja is, anyja is Debrecenben látta meg a napvilágot, és mindkettőjük házasságban élt már a második világháborút megelőzően. Az elsők között deportálták őket. Apját azonban egy munkatáborba küldték, mert "orvos volt, és gyógyító munkát végeztettek vele, de feleségét és négy éves fiúkat Auschwitzba vitték, ahonnét sohasem tértek vissza". Édesanyja pedig "hozzáment egy fiatalemberhez, akit egy ukrajnai munkatáborba vittek, és a tífuszjárvány áldozata lett - felgyújtották a barakkot, ahol a tífuszos betegek tartózkodtak, és mindannyian élve elégtek" – osztotta meg a nyilvánossággal a családi legendáriumot Schiff.

De persze valamiféle csodának is kellett történnie, egyrészt, mert a holokauszt-vallás tele van fantasztikus megmenekülési történetekkel, másrészt pedig ha nem történt volna csoda, akkor Andras Schiff sem születhetett volna meg. Ugyanis édesanyját is Auschwitzba vitték, de életben maradt. De más érdekességet is elárult most a zongoraművész: "Feltették édesanyámat egy Auschwitzba tartó vonatra. 1944-ben vagyunk, a szövetségesek bombázták a vasútvonalakat, így az Auschwitzba vezető vonalakat is. Ezért a vonatot máshová, a Bécs melletti Magdalenhofba irányították. Az is munkatábor volt, de mégis abból a transzportból mindenki életben maradt." Schiff beszámolója különös érdekességgel bír, ugyanis a zsidók számtalan alkalommal kárhoztatták a szövetségesek vezetőit azért, mert nem bombázták az Auschwitzba vezető vasútvonalakat. Tévedtek volna a hivatalos holokauszt-történészek, és most Schiff új irányt szabott a történettudományi kutatásoknak?

Tény mindenesetre, hogy a szülők túlélték a "holokausztot", a háború után találkoztak, és összeházasodtak. 1953-ban pedig megszületett András nevű fiuk. "Noha apai ágon a nagyszüleim ortodox zsidók voltak, nem kaptam zsidó nevelést" – mondja Schiff, majd hozzáteszi: "A kommunizmus idején minden vallást elnyomtak, és a szüleim nem akarták annak az örökségnek a súlyát a vállaimra tenni, ami oly sok szenvedést okozott nekik maguknak is. De ahogy idősebb lettem, egyre inkább megerősödött bennem a zsidó identitás, és nagyon szeretnék még többet megtudni a zsidóságról."

Perge Ottó - Thejc.com nyomán