Az alábbi Facebook-bejegyzést jelentette meg ma délután a Jobbik alelnöke:
 |
Egykori alelnöktársam a Jobbik talán legjobb szónokaként és a pártvezetésben bölcs, racionális meglátásaival segítette mozgalmunkat az elmúlt években, amiért megbecsülést érdemelt, ezért is lett pl. EP-képviselő, pontosabban azért, mert aki ilyen tehetséges politikusunk, azt az elnökség befutó helyre teszi a választási listán, az egész nemzet(i oldal) érdekében.
Csanádot anyai ági zsidó származásának kiderülésekor is bajtársunknak-barátunknak neveztük, de egyre kevesebben hitték el azt az életszerűtlen állítását, hogy erről korábban nem tudott ő, akinek oly fontos volt mindig az ősök tisztelete, hogy pl. – azóta általa visszavont – önéletrajzi könyvében sok száz évre felmenően, még oldalági leszármazottakról is büszkélkedett, borsodi lokálpatriotizmusát pedig ezzel is alátámasztotta: „Az én családomban mindenki, minden ágról több száz évre visszamenőleg ebből a tájegységből, környékbeli településekről származik.” A mostani hangfelvétel után azonban alkalmatlan struccpolitikus, aki nem akarja észrevenni: Csanád végighazudta az elmúlt másfél-két évet. Legalább 2010 óta tudja származását, ekkor ugyanis konkrétumokkal szembesítette őt Ambrus Zoltán a hangfelvétel szerint. Csanád nem lepődött meg, nem utasította vissza a „rágalmat”, ahogy az egy magunkfajta, radikális politikustól elvárható volna. Akinek füle van, hallja meg! A fegyvercsempész fenyegetésére (s nem zsarolására, amint azt Csanád félreértette) azzal kellett volna reagáljon, hogy utána sajtótájékoztatón áll elő – legyünk jóindulatúak: akár csak akkor megtudott, vagy utána saját maga által felkutatott – származásával, s úgy nem lett volna ez az egész botránysorozat.
Hazánkhoz, elveinkhez hűséget fogadtunk, de vakságot nem. Engem sem azért választottak a Jobbik alelnökének, hogy az efféle simlisségekhez csendben asszisztáljak (bár most is kényelmesebb volna hallgatnom), hanem hogy megőrizzem mozgalmunk tisztaságát, s hitelesen küzdhessünk tovább pl. a politikusbűnözés ellen. Mert a Fidesz-bértollnok Bayer Zsolt máris gúnyosan megkérdőjelezte, hogy ezután folytathatjuk-e…
Vona Gábor belerángatása az ügybe teljesen igaztalan, bár ez is a baj Csanád hazugságspiráljával, hogy mások hitelessége is kockán forog. Pedig Szegedi Csanád nem egyenlő a Jobbikkal, ahogy persze Novák Előd sem, így csak remélni tudom, hogy az Országos Elnökség álláspontja hasonló lesz, s nem nekem kell etikai vizsgálatot kezdeményeznem az ügyben. Ahogy Vona Gábor „undorító, szégyenletes dolognak” nevezte egy (rendőr)kutya fejberúgását Facebook-bejegyzésében, úgy most én is testületi döntés nélkül bátorkodom hasonló módon állást foglalni egy közéleti kérdésben saját Facebook-oldalamon.
Meggyőződésem, hogy nem lehetünk következmények nélküli párt, s ezzel még nem hirdettem zéró toleranciát az erkölcsi kérdésekben. Emberekből áll a mi mozgalmunk is, így emberi gyarlóságaink is vannak, de Pongrátz Gergely akkor lesz büszke ránk, ha megmutatjuk: nem hazudjuk bajtársiasságnak a sajátjaink bűneinek elsikálását célzó javaslatokat, hanem álszentség helyett őszintén szembenézünk azzal, amin változtatni kell, még ha fájó is a beavatkozás. (Bár a bajtársi kapcsolatot épp Csanád számolta fel a nekünk is címzett hazugságaival.) Semmiképp sem intézheti el a Jobbik annyival a dolgot, hogy Csanád szerint a felvétel „nem eredeti”, ilyet még Kubatov Gábor vagy Gyurcsány Ferenc sem mert állítani a maga esetében. Ha Csanádnak a saját karrierjénél fontosabb a nemzet sorsa, akkor le kellene mondania, bocsánatot kellene kérnie, s úgy még később adott lehet számára a visszatérés lehetősége is, hiszen csak 30 éves, elégtétel esetén pedig hiszek a bűnbocsánatban. Addig a Jobbik egyszerű tagjaként is folytathatja munkáját, ahogy pl. magam is szórom a Hazai Pályát, és még sorolhatnám a lehetőségeket.
Ha Szegedi Csanád nem lép, akkor az Országos Elnökségen lesz a sor, hogy megmutassuk, különbek vagyunk-e ilyen téren a többi pártnál. Ugyanis jórészt ezért alakultunk.
