De vannak ennél súlyosabb problémák is a kampány során. Az ellenünk irányuló, tevékenységünket gátló sablonos sztereotípiákat már nem csupán ellenségeink sugallják a médián át; egy másik fajtájuk a nemzeti radikális oldalon is már önálló életet él, és „jobbról” vádol. Míg a hivatalos szajkózó gépezet szerint fasiszták, nácik, antiszemiták, rasszisták, kirekesztők, gyűlöletkeltők stb. vagyunk; egyre gyakrabban hallani jobbról, hogy elpuhultunk, elmerültünk a parlamentáris demokrácia langyos lábvizébe, megélhetési politikusokká lettünk, hovatovább lefékeztek bennünket megbízóink, a cionisták.

Az állítólagos elpuhulásról már sokat beszéltünk. A nehéztüzérség szerint ők döntik el a csata sorsát, a tábori szakács szerint viszont elsősorban ő. Ahogyan azt prédikátor Salamon mondja az Ószövetségben: „Ideje van a hadakozásnak és ideje a békességnek!” /Préd. 3,8/ De bármilyen abszurdnak is tűnnek az ellenünk felhozott vádak, tény, hogy egyre gyakrabban kell velük szembesülnünk. Ami megfizetettségünket illeti, szilárd meggyőződésem, hogy a régóta háttérből irányító cionista világuralmi maffia legfontosabb eszköze korunkban a tömegek szuggesztív pszichózisa. Mit jelent ez?

Milliárdnyi embertömeget csak úgy lehet irányítani, s engedelmes rabszolgamunkára fogni, ha az atomizálásukon túl tudatukat különböző téveszmékkel és kényszerképzetekkel zavarjuk össze. A cél, hogy ne tudják a valóságot többé megkülönböztetni az illúzióktól. Ez a dezinformációs és manipulatív médiatechnikával érhető el. Ha elegendő hamis hírt tudnak bedobni a köztudatba, mely később kacsának bizonyul, és hazug mivolta lelepleződik, az emberek lassan elkezdenek kételkedni a valós információk megbízhatóságában is. Mivel azonban ösztönös igazságvágyuk önálló gondolkodásra készteti őket, megkísérlik a hírekből önkényesen szelektálva kialakítani valóságképüket.

Elkerülhetetlen, hogy eközben ne jussanak szellemi tévutakra és zsákutcákba. Például nem képesek többé megkülönböztetni a valós összeesküvéseket a pusztán virtuális fenyegetettségtől. Paranoiás kényszerképzetek terjednek el, és már senki sem tudja, melyik igaz, s melyik nem az. Így lesz lassanként a cionista veszély és az ufóveszély egyenértékű és felcserélhető. Az egyes összeesküvés-elméletek hívei végül képesek hitük védelmében akár egymás torkának is ugrani, megfeledkezve az égető társadalmi problémák megoldásáról!

Persze mindazoknak, akik Isten vezetésével még nem tévedtek el, a cionista világhatalmi összeesküvés régóta gyakorolt, valós folyamata nem lehet kérdéses. Ennek egyik legszembetűnőbb bizonyítéka, hogy e világuralmi maffia éppen legveszedelmesebb ellenfeleiről igyekszik bizonyítani, hogy saját kémje és kreálmánya. Így „lepleződik le”, hogy a Jobbik a magyarság végromlására létrehozott, zsidók vezette, cionista szervezet. Mely lázít, levezetve a felesleges gőzt, majd elpuhul. Még logikusnak tűnő érvekkel is megpróbálják mindezt megindokolni. Kinek jó, hogy terjed az antiszemitizmus? Természetesen a zsidóságnak, hiszen új törvények segítségével, önvédelemre tudják használni ezt, hogy gazemberségeik ellen ne lehessen többé fellépni. Tehát ahol egyébként nem lenne antiszemitizmus, ott pénzelni kell egy olyan pártot, mint a Jobbik!

Tetszetős érvelés, kár, hogy a történelem ismerete alapvetően cáfolja. Mit tapasztalhattunk ugyanis az elmúlt 200-300 év zsidó emancipációja idején? Azt, hogy a hatalmi kulcspozíciók lassú, de biztos elfoglalása mindenkor kiváltotta a befogadó népek jogos ellenszenvét és önvédelmét. Vagyis nem lehet tyúk-tojás kérdésként kezelni az antiszemitizmust. Nem az ismeretlentől való félelem, és az egyéb problémák miatti, spontán bűnbak-képzés történt – ahogyan azt ők állítják –, hanem egy alapvetően jó szándékú befogadó magatartás megváltozása a zsidóságról szerzett negatív tapasztalatok alapján. Az már egészen más lapra tartozik, hogy a zsidóság idővel képes volt ezt az ellenszenvet is a maga javára fordítani. Ez azonban semmiképpen nem jelenti, hogy az ellene irányuló haragot saját maga hozta létre, érdekből. Hanem pontosan arra jött rá, hogy ha sikerül a befogadó néppel a rágalmat elhitetnie, hogy fő ideológusai maguk is zsidók, akkor megrendítheti a bizalmukat irántuk! Ezért küldött másrészt maga is mindenkor beépített kémeket közéjük.

Így terjesztették el Hitlerről, Wagnerről és sok híres antiszemitáról, hogy zsidók és cionista ügynökök voltak. Csanád sorainkból történt kiválásának nem az volt a legnagyobb kára, hogy elvesztettünk egy valóban munkáskezű alelnököt, hanem az, hogy ma már sokak szemében addigi tagsága a bizonyíték Csurka István nyilvánvaló féltékenységből ránk köpött rágalmára, hogy cionista párt vagyunk. Emlékszünk még Bacsó Péter A tanú című filmjéből az ÁVO-s zsidó szlogenre: „Aki gyanús, az nem gyanús, aki nem gyanús, az gyanús…” (Érdekes módon senki nem állítja, hogy a Jobbikot a cigány szervezetek fizetik.)

Előző kampánygondolataim szükségszerű keresztény hitünkről újra kiprovokálták sok hitetlen nemzeti radikális testvérünk értetlen felháborodását: miért ne lehetne harcos, jó magyar hazafinak lenni annak is, aki nem vallásos? Nos, épp most értünk újra egy fontos érvhez és szemponthoz. Ki bízhat meg saját emberismeretében ebben a mai, kémekkel és csalódásokkal teli világban? Senki! De mi, hívő keresztények nem csak hisszük, hanem tapasztalatainkból tudjuk is, hogy aki azért imádkozik Istenhez, hogy természetfeletti „lélekbe látással” áldja meg őt, az meg fogja tapasztalni, hogy sokkal kevesebbet fog csalódni az emberekben!