Nyugodtan ki merem jelenteni: az egykor világszerte csodált és irigyelt országból az utálat és a megvetés tárgya lett. A „szabadság világítótornya” a legfőbb terjeszkedő, hódító hatalom a világban, mely nemzetek sokaságát fosztotta meg szabadságától. Napjainkban az USA az egyik leginkább gyűlölt állam a földgolyón. Képmutatásban is verhetetlen: az Amerikai Egyesült Államok létrejötte óta a „szabadságról”, az „egyenlőségről”, „függetlenségről”, az „emberi méltóságról”, „demokráciáról” oktatja ki a világot, miközben a hirdetett nemes elvekkel homlokegyenest ellentétesen cselekszik.

Két eset lehetséges: korábban a kommunizmus veszélye elhomályosította az USA alapvetően ragadozó, vérszomjas és hazug természetét, vagy pedig az eredetileg tiszta és szabadságszerető nemzet valamikor, valamilyen okból kifolyólag kifordult önmagából, és egy őrjöngő fenevaddá változott. Nos, véleményem szerint az igazság valahol középen van. Hiszen egyfelől a képmutatás, a kiválasztottság-tudatból fakadó hódítás iránti vágy és kegyetlenség már a kontinens őslakói elleni irtó hadjárat során megmutatkozott. Lehetne azzal érvelni, hogy az USA már eleve „bűnben fogant”, mivel a szabadság gyönyörű eszméit az őslakosoktól és az Afrikából az Újvilágba hurcolt rabszolgáktól már eleve megtagadta. Másfelől viszont Amerika nem volt mindig ilyen szemforgató, rettenetes és könyörtelen, mint amilyenek ma látjuk. Amerikának igenis volt valamikor egy vonzó, érdekes, szerethető és rokonszenves arca. De mikor következett be a fordulat? 2001. szeptember 11-én, 1990 táján, 1945-ben, vagy még annál is régebben?

Az Egyesült Államok igazi „bűnbe esése” a 20. század elején következett be, amikor a hatalmas állam uralkodó elitje elszánta magát a világbirodalom kiépítésére. Nagyhatalommá, sőt szuperhatalommá válni pedig csakis a szabadságuktól brutális eszközökkel megfosztott népek átkai kíséretében lehet. Hogy az USA oly hosszú időn keresztül mégis képes volt megőrizni oly sok millió ember szemében a hitelességét és tekintélyét, azért történhetett, mert voltak más, veszedelmesebbnek látszó (nemzetiszocialista Németország, Japán) vagy ténylegesen is veszedelmesebb nagyhatalmak (Szovjetunió), melyekkel szemben az Egyesült Államok továbbra is a „szabadság világítótornyának” maszkírozhatta magát.

Amikor azonban a Szovjetunió összeomlását követően az Egyesült Államok maradt a földgolyón az egyedüli szuperhatalom, egyszeriben lehullott a tetszetős lepel. Annál is inkább, mivel az USA 1990 óta gőzerővel, „vassal és vérrel” igyekszik szuperhatalmi státuszát örök időkre biztosítani a kisebb-nagyobb rivális hatalmak térdre kényszerítése révén. Az eredmény nem is lehet más, mint tengernyi vér és szenvedés.

Az USA-t irányító cionista elit pontosan érzékelte, hogy az USA addig volt képes kedvező színekben feltűnni a világ népeinek legalábbis egy része előtt, amíg léteztek nála is félelmetesebbnek tűnő „gonosz birodalmak”. Mivel azonban a nemzetiszocialista Németország, majd sok évtizeddel később a kommunista világrendszer is összeomlott, a félelmetes, gyűlölt, ördögi ellenséget meg kellett teremteni. A 2001. szeptember 11-i merényletek legfőbb célja éppen az volt, hogy létrehozzák a kommunizmus helyére lépő, a „szabadságot elpusztítani” szándékozó, „ördögi gonoszságú” ellenséget: az al-Kaidát, illetve általánosságban az iszlám fundamentalizmust. A megtévesztés eleinte eredményesnek tűnt. Napról napra növekszik azonban azoknak a száma, akiket nem lehetséges többé az orruknál fogva vezetni.

Perge Ottó - Kuruc.info

Kapcsolódó: "A megtévesztés eszközével háborúzz": az al-Kaida immár nyíltan a Nyugat oldalán?