Pár héttel ezelőtt megfogalmaztam néhány gyakori felvetést, majd megadtam rá válaszaimat, ami a kínai térnyerést illeti. Ezek a gyakran elhangzó, különböző felületeken sűrűn olvasható gondolatok általában abba az irányba mutatnak, hogy nem kell veszélyforrásként tekintenünk erre az expanziós tevékenységre, de vannak olyanok is, akik kifejezetten jónak látják. Mint korábban írtam, megosztó a téma, kapok érte sok kritikát, de legalább ugyanennyi, ha nem több egyetértő véleményt is, de vállaltam és vállalom, ha más nem, akkor én írok erről.
Nyilván önismétlésbe nem akarok átcsapni, az öncélúság elvetendő, de maradt még pár tipikus kifogás.
Lássuk akkor a következőket!
 |
Most azon túl, hogy ez az egyik legnépszerűbb kifogás, feltehetjük a kérdést, mennyire gondoljuk komolyan azokat a szólamokat, amelyek a magyar szabadságról, függetlenségről szólnak, ha már itt, egy ilyen szituációban be is hódolunk? Ezek elsősorban ruházati vagy elektronikai termékek, tehát nem a létfenntartásunkhoz kötődnek. Nem élelmiszer például. Akkor ennyi lemondást nem tudunk vállalni, hogy teszem azt, gyűjtünk egy kicsit tovább, és nem Kínából rendeljük? Közben pedig egy-egy koncerten kiabáljuk, hogy „mindent vissza”, „vesszen Trianon”? No, hát ott azért kicsit több áldozatot kell hozni, mint pár ezer forint. Ja, és cáfolni szeretném, hogy „ugyanazt ugyanannyiért”. Dehogyis. Olcsóbban a sokkal-sokkal gagyibbat. Ár/érték arányban sokszor borzalmas a végeredmény. Magyarul sokkal rosszabb minőségű is, mint amennyivel olcsóbb. Főleg a technikai termékek.
„De különben is, a kínai rokonnép, ott úgy tartják számon a magyarokat, mint testvérnép, mi rosszat tehetnének ellenünk? A nyugatiak pedig mindig elárultak minket.”
Ha valaki magyarként belenéz a tükörbe, és kínainak látja magát, sürgősen forduljon szemorvoshoz minimum. Egyébként erre a tézisre, mármint, hogy Kínában rokonnak tartanak minket, tud valaki értékelhető és hiteles forrást adni? Figyelem, egy saját készítésű mém nem az. De az interneten terjengő „ismeretlen szerzők” által elindított „megdöbbentő, nagyon titkos, nagyon „elhallgatott levél” sem az. Ami azt illeti, ismerem ezen elmélet hirdetőinek azt a szegmensét, ami hordoz magában némi igazságmagvat (bár e kifejezés lehet, túlzás volt).
A magyarság keleti eredetéhez nem fér kétség, ahhoz sem, hogy sztyeppei őseink voltak (egyébként ez csak életmódot takar, nem származást), így ahhoz sem, hogy a honfoglaló magyarság összetevői között döntő volt a turanoid elem. Ez a típus a Kárpát-medencében ma is gyakran előfordul, főként az Alföldön, Székelyföldön, és egyéb helyeken, de azért a germán és szláv behatások éreztették hatásukat. Azonban az csúsztatás, hogy a turanoid típus mongoloid volna. Az való igaz, hogy a turanoid az europid és a mongoloid határvonaláról indulhatott el, de a turanoid vitán felül europid származású, a kínai pedig mongoloid. Ha Ázsiában akarunk rokonokat keresni, akkor például sokkal több valóságalapja van az ujguroknál. Akiket kik is nyomnak el brutálisan? Bingó, a kínaiak. Erről ennyit.
„De hát Kínában már kapitalizmus van, nyoma sincs a kommunizmusnak!”
Antikommunistaként én természetesen ellenzem ennek az ideológiának minden megnyilvánulási formáját, de sok energiát nem fektetnénk ennek kifejtésébe, ha Kínában az van, mert minden népnek joga van úgy tönkretenni saját életét, ahogy akarja, viszont, sokszor hallom ezt az „érvet” is, ezért reagálnom kell rá. Azért azon lehet vitatkozni, mennyiben nincs kommunizmus, valódi szabad verseny sincs a gazdasági életben, az biztos. No de ki az, aki szerint a keresztényellenesség, az egyházüldözés ne volna kommunista alapvetés? Elválaszthatatlan lényege! Igen, Kínában is az. Kínában a valódi, hívő egyháznak a föld alá kellett vonulnia, papokat tartóztatnak le mise közben, és az egyház azon részét, amelyik megpróbál hű lenni a kommunista hatalomhoz, őket is kőkemény ellenőrzés alatt tartják. Legyen elég annyi, hogy az elmúlt években a kormány által elismert püspököknek többhetes politikai továbbképzéseken kellett elmélyíteniük a Kommunista Párt valláspolitikájával kapcsolatos ismereteiket. Egyes főpásztorokat, például a pekingi püspököt arra kényszerítették, hogy nyilatkozatban dicsérjék a Kínai Hazafias Katolikus Szövetséget, és bírálják a Kína belügyeibe történő „vatikáni beavatkozást”. Szégyen volna, ha nekünk, magyaroknak kellene magyarázni, mit jelent az egyházakra nézve a kommunizmus. Nekünk, akiknek van egy Mindszenty bíborosunk?
„Kis porszemek vagyunk, teljes mértékben felesleges is beszélnünk a témáról, nem oszt, nem szoroz.”
Erre valójában csak annyit tudok felelni, hogy ezzel a hozzáállással zárkózzunk be a konyhába, nyissuk ki magunkra a gázcsapot – hátha becsönget valaki. Ez semmire nem érv, se pro, se kontra. Ez rabszolgalelkűség. A realitásokkal én is tisztában vagyok, de mire fel ez az öncenzúra, hogy ne is beszéljünk róla?
„Aki Kínát támadja, a Nyugatot támogatja, az pedig zsidó szolgaság alatt nyög, tehát egy közönséges, filoszemita áruló vagy!”
Bevallom, tulajdonképpen ez a kedvencem. Nagyon tetszetős, de csak addig, amíg nem kezd el gondolkodni az ember. Logikailag abból, hogy a kínai térnyerésről írok, nem következik csak az, hogy nem tetszik, amit e téren látok. Se többet, se kevesebbet. Nem válok tőle se antiszemitává, se filoszemitává, az eszkimók hókunyhóit sem akarom szétrombolni. E kérdés tengelyében viszont az áll, alapvetően téves, hosszú távon káros, destruktív, valódi, pozitív cselekvést lelohasztó, ha csak ellenségképekben tudunk gondolkodni. Ha van egy értékrendem, amiben hiszek, akkor nem azon a vonalon képzelem el az életemet, hogy antiszemita/filoszemita, cigánypárti/cigányellenes, iszlámbarát/antiiszlám, Kína-barát/Kína-ellenes (igen, igen, erre is illik, attól még, hogy most erről írok) ellentétpárokon lovagolok.
A helyén kell kezelni az összest, de ne ez legyen gondolkodásmódunk centrumában, mert egy idő után oda lyukadunk ki, hogy szinte természetfeletti tulajdonságokkal ruházzuk fel az adott csoportot, „akik ellen úgy sem lehet mit tenni”, mert „minden a kezükben van”, mert akkor nincs is értelme semminek. Majd eljutunk odáig, hogy minden nap azzal kelünk és fekszünk, hogy feltűnik a szemünk előtt a sötét, pókhálós szobában üldögélő szakállas rabbi, aki kezében egy földgömböt szorongat, majd jönnek a gyíkemberek, és így tovább. Minden eszmeiség, ami alapvetően „anti”, nem pozitív.
Alkotni pozitív értékek mentén lehet, és ebből kiindulva vehető fel az „anti” viselkedésforma a sajátunk védelmének érdekében azok ellen, akik éppen erre rászolgáltak. Igen, létezik a világban, Európában izraeli/zsidó lobbi, nem is gyenge, ahogyan létezik sok más lobbicsoport. A kínai térnyerés veszélyeiről meg éppen azért írok, mert erről alig ejt szót valaki, és igen nagy homály uralkodik e tekintetben. Ha valaki ebből az egészből azt szűri le, hogy filoszemita vagyok, azon csak mosolyogni tudok, nem értett meg semmit az egész gondolatmenetből.
Lantos János – Kuruc.info
Korábban írtuk: Kínai kérdezz-felelek (I. rész)
Kapcsolódó:
