A második világháború után a győztes hatalmak propagandája azt harsogta, hogy a német koncentrációs táborokban elgázosították a zsidókat. Rengeteg képet tettek közzé, amelyeken hullahegyek voltak láthatók - amiből persze sem az nem derült ki, hogyan haltak meg, sem pedig az, kik is voltak valójában az áldozatok. 1975-ben azonban maga Simon Wiesenthal, a Los Angeles-i holomúzeum igazgatója ismerte be Könyvek és írók című művében: "A németországi koncentrációs táborokban nem volt elgázosítás".

Erről a beismerésről azonban elfelejtették tájékoztatni a közvéleményt. Ami pedig a számokat illeti: a nürnbergi perben kőbe vésték: 6 millió zsidót öltek meg a nácik a koncentrációs táborokban! A New York Times 1945-ben a szovjetek állításaira hivatkozva azt írta, hogy "Auschwitz gázkamráiban 4 millió zsidót gyilkoltak le". 1990 júliusában azonban a "hivatalos" holocaust-történészek és intézmények 1,1 millióra "módosították" az Auschwitzban megöltek számát. Még a táblát is kicserélték az auschwitzi múzeum bejáratánál, és azon is a 4 millió helyett az 1,1 milliós szám szerepel!

A közvéleményt persze megint csak nem tájékoztatták, az újságírók nem jelentek meg a helyszínen, és nem írtak vitriolos hangú cikkeket és tudósításokat az esetről. És ezek után továbbra is fenntartották: a háború alatt 6 millió zsidót gyilkoltak le! Aki pedig föl merte tenni a kérdést, miként lehet 6 millióból elvenni 3-at úgy, hogy továbbra is 6 millió maradjon, "holocaust-tagadónak" minősült. És ez számos országban bizony bűncselekmény.

Ha a németek valamiről híresek, akkor alapos bürokráciájukról mindenképpen. A második világháború után 1100 tonna iratanyagot koboztak el tőlük a győztesek. Ennek az irdatlan irathalomnak az átböngészése után sem akadtak egyetlen dokumentumra sem, amely a zsidók tömeges kivégzését rendelte volna el! Colin Cross "hivatalos" brit történész Hitler-életrajzában ki is mondja: "Nincs egyetlen Hitler által aláírt rendelet vagy parancs, amely az európai zsidók tömeges megsemmisítésére vonatkozna". A fennmaradt iratok között nagy számba vannak persze olyanok, amelyek a zsidókérdés végső megoldásának módjait boncolgatják: végső megoldás alatt azonban a zsidók kitelepítését értik! Különböző tervek születtek ezzel kapcsolatban , a legtöbb Madagaszkár szigetére helyezte volna a hébereket. Ez sem valami szép dolog, ismerjük el, de semmi esetre sem a legyilkolásukról szólnak ezek az iratok.

További kérdés még, miként történt az állítólagos elgázosítás. Auschwitzban nem találtak tömegsírokat. Ha négy millió áldozat tetemét égették el a krematóriumokban, akkor 15 ezer tonna hamunak kellett volna keletkeznie! Ehhez a művelethez hatalmas mennyiségű fűtőanyagra is szükség lett volna, de nincs nyoma annak, hogy ilyen mennyiségben érkezett volna szén vagy akár fa a táborba. Kezdetben egyébként arról beszéltek, hogy a nácik gőzzel gyilkolták le az áldozataikat. Később arról is szó volt, hogy teherautók kipufogócsövéből szén-monoxidot vezettek be az épületekbe, ahol a zsidók tartózkodtak. Majd ezután álltak elő a Zyklon-B-vel, amit eredetileg a tetvek kiirtására használtak. Persze itt is felmerül a kérdés, nem lett volna sokkal hatékonyabb a sarin vagy a tabun nevű ideggázok használata? Ezekből hatalmas készletei voltak a német hadseregnek.

Auschwitzi úszómedence. Bizony.

Közismert, habár a tömegtájékoztatás mélyen hallgat Fred Leuchter vizsgálatairól, aki 1988-ban Auschwitzban megvizsgálta azokat az épületeket, ahol az elgázosítások állítólag folytak. A falakban semmiféle nyomát nem találta a Zyklon B-nek. Holott amennyiben két éven át tényleg használták ezt a gázt, akkor annak maradványai évszázadokig kimutathatók kell hogy legyenek az épületek falaiban. Leuchter szerint egyébként ha a birkenaui gázkamra "teljes kapacitással üzemelt volna", akkor legfeljebb 105 688 embert lehetett volna ott a leírt módokon elgázosítani. Ezzel szemben a nürnbergi per határozatában ezt olvassuk: "1 765 000 zsidót gázosítottak el Birkenauban 1942 áprilisa és 1944 áprilisa között". Leuchter végő ítélete: "Egyértelmű bizonyítékokkal álltunk elő arra vonatkozólag, hogy a németek nem működtettek gázkamrákat kivégzés céljából a koncentrációs táborokban. Az igazság az, hogy a holocaust-story egész egyszerűen nem igaz."

Lehetne még sok-sok érdekes és különös tényre felhívni a figyelmet. Így például érdemes lenne elmélkedni azon, hogy mi történt az áldozatok teteméből előállított szappan, lámpaernyő, műtrágya meséjével? Hiszen évtizedeken át könyvek, filmek százaiban állították ezeket a képtelenségeket. Főleg a "szappanlegenda" tartotta magát hosszú ideig. 1990-ben azonban hivatalos holocaust-történészek is elismerték a szappanlegenda valótlanságát.


Egyikük azzal érvelt, hogy azért kell felhagyni a valótlan tények propagálásával, mert a "holocaust-tagadó" történészek ezekre a nyilvánvaló hazugságokra hivatkozva az egész holcaust-történetet megkérdőjelezik majd. Hogy mi az igazság, nem számít. Taktikai visszavonulásról van szó: beismernek egyes hazugságokat, hogy ezzel megóvják a többit. Szép kis játék ez.

"Kiirtott" gyerekek a belseni táborban. A BBC A táborokban c. dokumentumfilmjéből

De a holoépítmény nem omolhat össze: a zsidóság kivételes hatalma és pénze, továbbá Izrael léte múlik az építmény fennmaradásán. A falak azonban már repedeznek.

Tisztelt Szerkesztőség!

Eredetiben 1954 -ben adták ki először ezt a könyvet Londonban, majd itthon is megjelent 1957 után, aztán utánanyomta 1967-ben a Kossuth könyvkiadó, 1997-ben Black & White kiadó. Még lehet itt-ott az antikváriumokban.

Lord Russel: A horogkereszt rémtettei c. könyvből való. Annak is a 200. oldalán. Lord Russel származását nem tudtam tisztázni a Google-n.

Szóval 1954-től 1997-ig mindenkit hülyének néztek a mellékelt gázkamraképpel! Hiteles dokumentumnak nevezik! Az is!

Ha jól megnézzük az állítólagos gázkamraképet, érdekelne, hogy a jól látható két ablak minek ott??? (A rozoga, életét menteni akaró tömegnek ellenállni nem tudó faajtóról nem is beszélve – a szerk.)

A kép egy fürdőhelyiséget ábrázol, fent a zuhanyrózsák, mert kötelező volt tisztálkodni a tetvesség elkerülése végett! Bő féltucat ilyen könyvet olvastam a visszaemlékezőktől, bizony, fürödni kötelező volt a 10-12 órás kényszermunka után, melyet a német hadiüzemekben töltöttek el.

Be szeretnék számolni egy sajnálatos eseményről, ami a minap történt meg Pécs egy neves iskolájában.

Holokauszt-megemlékezés: 15 perces zsidó lobbi. Bőszen mutogatták az ünnepeiket, a böjtjeiket, a nevelési szokásaikat, zsidó vicceket, meg csúnya zsidó-kalapos pajeszos kisgyerekeket, majd egy perc néma csend a fent említett munkaterápiás fesztivál áldozataira emlékezve.

Elvették a kultúránkat, a vallásunkat, a történelmünket, most a keletkezett űrt megpróbálják kitölteni a néger gettóharcos nepper strici életfilozófiájával, a buzik "színességével", cigányhimnusszal, zsidó kultúrával.

A Mein Kampf és más tiltott könyvek - rendelje meg hírportálunkon!