A szóban forgó írás persze mellékvágányon jelent meg, semmi komoly visszhangja nem volt, mintha nem is olvasta volna senki, amely nyilvánvalóan nem így van. Az ingatlanpiac már évek óta nem az "átlagmagyar" pénztárcájához igazodik, s dacára a mostani viszonylagos stagnálásnak, vagy legalábbis lassabb ütemű emelkedésnek, a gazdasági recesszió, a rezsiköltségek növekedése és a mindennapokat érintő általános árdrágulás sokakat még messzebb sodort a saját ingatlan álmától. Persze vannak olyan kiváltságos rétegek, akik valahogy sosem érzik meg a gazdasági recessziót sem, és ugyanúgy élnek, mintha semmi probléma nem is létezne, így történhet meg az, hogy egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen fővárosi árakon kelnek el az ingatlanok, akár az üres telkek, bárminemű építmény nélkül.

Bodrogkeresztúrral idestova közel három éve foglalkozunk, kollégámmal többször helyszíni szemlét tartottunk, és riportot is készítettünk. Így ami a liberális sajtónak újdonság volt, mi már régóta tisztában voltunk vele, hiszen portálunk volt az első, amely felhívta a figyelmet a zsidó térhódításra. Persze sem a HVG, sem a 24.hu nem állt bele a problémába, megoldási javaslatot sem tett, következtetéseket pedig végképp nem vont le, hozta a jelenkor színtelen-szagtalan sajtójának színvonalát. Mást nem is vártunk tőlük, sőt, már önmagában az csoda, hogy a cikket megjelentették, anélkül hogy a zsidóságot egy percig is dicsérték volna benne (mert ugye szigorúbban nézve az is "antiszemita", aki semleges módon viszonyul a "kiválasztottakhoz").

A vallási hagyományokra épülő modern honfoglalás felett mindenki átsiklik, a mindenkit pedig ezúttal szó szerint kell érteni, a nagypolitika egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel. Ez különösen furcsa annak fényében, hogy a harmadik világból érkező „új honfoglalókról” azért sokszor olvashatunk, sőt, nem teljes erőbedobással ugyan, de tessék-lássék módon még védekezni is próbálunk ellenük. Az érinthetetlenek azonban minden probléma nélkül építgethetik a franchise-rendszerüket egy kelet-magyarországi kistelepülésen a kormányzat cinkos összekacsintásával.

Hibáztatható az, aki bodrogkeresztúri lakosként budapesti áron értékesíti a Kádár-kockáját, amiből a környéken úgy vehet majd szebbet-jobbat, hogy még bőven marad pénze is? Egyrészről igen, másrészről nem, hiszen a jelenség olyan, mint egy fertőzés. Ha elviselhetetlen az élettér az új jövevények miatt (tucatnyi anyagunk közül itt egy példa), az szükségszerűen minél nagyobb elvándorlást eredményez majd az őslakosság részéről, főleg úgy, hogy a cigányok által elhódított területekkel ellentétben itt nem veszítenek az ingatlan értékéből, hanem nyernek vele. Ha pedig nem látnak számottevő ellenállást, fogják magukat, és odébbállnak. Másik oldalról pedig, ha mindenki a könnyebb utat választja, és hagyja az életterét elhódítani, egy idő után már nem lesz hova mennie, ahogy a dualizmus idején is szó nélkül hagytuk (tisztelet a kivételnek) a Galíciából érkező zsidó bevándorlást, sőt, az állam még támogatta is azt.

Eljön az idő, amikor majd nem csak Bodrogkeresztúrnak, de az egész országnak választani kell majd a béke és a kényelmesebb útnak tűnő, de békétlenséget hozó struccpolitika között.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info