A „jobboldali kurzus” ellenére Magyarországon – lakosságszámhoz mérten – magas a zsidóság számaránya (és ez még csak az a szám, akikről tudni lehet, hogy azok), politikát tekintve pedig szintén idehaza van az egyik legjobb soruk Európában (érdekes, de ez így volt a Horthy-korszakban is). A rendszerbe mélyen beágyazva, a Fidesz oltalma alatt élhetnek, miközben – természetesen – a mindenkori baloldal is verseng a kegyeikért. Persze marad a kóservágás is, miközben a valaha volt legfiloszemitább köztársasági elnök, Novák Katalin annyit udvarol a „kiválasztottaknak”, hogy az már fideszes szemüvegen keresztül is rendhagyó.

Persze a hazai zsidóság mindennapjai nem csak állatkínzással telnek, csinálnak ennél cifrább, politikai töltetű dolgokat is. Például konferenciázgatnak. 2022. november 7-én (érdekes módon egy napon a mi hazánkos kezdeményezéssel) ezúttal a Zsidó Világkongresszus tartott rendezvényt a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában – melyet egyébként, hogy, hogy nem, nemrég újíttatott fel nekik a kormányzat, a 2021 júniusára ütemezett átadón pedig vajon ki mondott beszédet, akkor még családokért felelős tárca nélküli miniszerként? Igen, Novák Katalin.

November 7-én felszólalt Heisler András, a Mazsihisz feje is, aki a főattrakciónak szánt vendéget, az USA Külügyminisztériumának holokauszt-ügyekért felelős különmegbízottját vezette fel, Ellen Germaint. A két beszéd minden cseppje arany, mármint abból a szempontból, ha képet akarunk kapni, mit gondol a zsidóság a saját maga küldetéséről, és hogyan is állnak az őket körülvevő világhoz, miközben a holokauszt ugyanazt a szerepet tölti be politikájukban, mint eddig, dacára az idő múlásának. Hazai szempontból nyilván Heisler beszéde a lényegesebb, így ebből fogunk most szemezgetni pár gondolatot. A videó egyébként mindenki számára elérhető a Zsidó Világkongresszus honlapján.

Annak dacára, hogy a Mazsihisz, élén Heisler Andrással nem az echte kormánypárti Köves Slomó-féle brigád, beszédét a kormány dicséretével nyitja. Akárcsak az EMIH, Heisler is Nyugat-Európát hozza példának, mondván, idehaza a zsidóság sokkal nagyobb biztonságban él, mint tőlünk nyugatra. Itt kitér a gyűlöletbeszéd jogi tiltására, a zsidótemető- és zsinagóga-felújítási programra, a zsidó kórház állami támogatására, a kóservágás engedélyezésére (hogy ezt a Mi Hazánk aznap délelőtti kezdeményezése miatt építette-e bele a beszédbe, rejtély), mindenesetre a lényeg, hogy a "növekvő antiszemita tendenciák" ellenére a zsidóságot biztonságban tudja Magyarországon, sorsát lényegesen jobbnak tartja nyugati társaiknál.

Mindenesetre azért megereszt "kritikákat" is, amely beszédes és némiképp reménykeltő számunkra. Mindamellett, hogy 2022-ben a valaha volt egyik legfiloszemitább kormány igája alatt nyűglődünk, maga Heisler ismeri el, hogy az olykor "láthatatlan" népi antiszemitizmus sokakból nem veszett ki (dacára minden agymosásnak, ezt persze csak én teszem hozzá utólag). Siránkozik, hogy Wass Albert tananyag (ami miatt nem mennek a zsidók állami iskolákba), vagy, hogy "antiszemita rigmusokat" hallani focimeccseken. Az antiszemitizmust pedig általában azért teszi felelőssé, hogy falat képez zsidók és nem zsidók között, előbbiek közül sokan külföldre mennek egyetemre (jaj, de kár), stb-stb.

Ezen a ponton Heisler narratívája egyébként rendkívüli módon hasonlít Márta Lujza norvég hercegnő érveire, miszerint a rasszizmus szó is többféleképpen értelmezhető, és a "megbúvó rasszizmus" ellen is harcolni kell. Ha a rasszizmus szót antiszemitizmusra cseréljük, Heisler is ugyanerről beszél. Ez az internacionális tendencia tehát arra enged következtetni, hogy az európai embert elnyomni igyekvő think tank tehet bármit, bizonyos zsigeri érzéseket hosszú évtizedek ármánykodása után sem sikerült kiölni az európai emberből. Utóbbiba persze nem fognak belenyugodni, így az északi civilizációra helyezett nyomás várhatóan minden fronton növekedni fog.

A Mazsihisz vezetője a Horthy-érát is negatív példaként hozza elő, mondván, ha a zsidóság látja a korszak visszatérő tendenciáit, maga köré emeli a már előbb említett "virtuális falat". Hogy, hogy nem, de Horthy Miklós rehabilitációjának kérdése Ellen Germain beszédében is előkerül, annyira, hogy az eseményről szóló Twitter-bejegyzését is erre építette fel. Ő már élesebben fogalmaz: "Látnak (mármint Germain és köre) Magyarországon törekvést arra, hogy Horthy Miklóst rehabilitálják, kicsinyítve antiszemitizmusát és a felelősségét a magyarországi zsidóság meggyilkolásában". Erről a témáról nyilván könyveket lehet teleírni, mindenesetre Germain vagy nem ismeri a magyar történelmet és az egykori kormányzó ambivalens, később pedig baráti hozzáállását a zsidósághoz, vagy szándékosan maszatol. Hovatovább Germain részéről ez nyilván kormánykritika is egyben, ami szintén gyenge lábakon áll, ahogy a Fidesz sem vállalja fel Horthy rehabilitációját.

Mindezek fényében leszögezhetjük, hogy a hazai zsidóság még a kormánnyal nem feltétlenül szimpatizáló Heisler szerint is biztonságban van, képzelhetjük, akkor mit gondolhat minderről Köves Slomó. Látva Novák Katalin tevékenységét, aki teljesen új szintre emelte a zsidók előtti esdeklést, ez a "biztonság" tovább fog javulni, a kormánypárt addig érzi a talajt biztosan a lába alatt, ameddig a zsidósággal jó viszonyt ápol.

Egyébként mind a mai napig beszélek olyanokkal, akik szerint a Fidesz részéről ez csak álca, nyilván ők bíznak abban, hogy a jobboldaliság ott pislákol bennük. Innen is üzenem nekik, hogy ez egy végzetes tévedés, egészen biztos vagyok benne, hogy nem színjátékról van szó (nem mellesleg, ha véletlenül az is lenne – nyilván nem – az mégis mire lenne jó?), ezzel pedig megválaszoltam azt is, miért (is) elveszett minden jobboldali szavazat, amit a Fideszre adnak.

Persze ez a politika – amíg a két nagy pólus folytat hegemóniát – nem fog érdemben változni, mivel ezen politikai pártok nem hivatottak arra, hogy lebontsák a keretet, minden "házon belül" dől el, ilyetén baloldali uralom esetén sem történne pozitív változás.

A Mi Hazánk által kezdeményezett kóservágás-betiltás pedig pontosan ezt az állóvizet kavarta meg, egyszersmind felfedve ezeket az első blikkre láthatatlan szálakat. Azonban itt nem szabad megállni, legyen ez csak a kezdet! Tovább kell harcolni a hazánkért, mielőtt teljesen és végleg elveszik tőlünk azt.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info