Mint arról olvasni lehetett több helyen is, s mi is beszámoltunk róla, vasárnap játszotta utolsó meccsét a magyar válogatott tagjaként Dzsudzsák Balázs. A görögök ellen vívott barátságos mérkőzés 2-1-es magyar győzelmet hozott, amit a fotók alapján meg is ünnepelt a válogatott, néhány tagja pedig Kis Grófóval pózolt, de aminek igazán üzenete is súlya van, hogy ezt tette Szijjártó Péter külügyminiszter is, ahogyan a cigány mulatós zenész nevezi, "Miniszter úr".

De ez már a sokadik eset, Szijjártó már korábban is tudtára adta a nagyvilágnak, hogy "No roxa áj, Grófo a király!" E magasröptű gondolatot az alábbi fotóval illusztrálta akkor:

Egyébként az elhíresült, magyar ember számára természetesen érthetetlen szavak mögött az áll, hogy az alábbi, jellegzetesen (vágyott) cigány életmódot bemutatni hivatott klip címe ez:

De ennél magasabb szintről is kapott már elismerést a "művész", nem kisebb személyiség, mint Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor közölte: Grófo, te vagy a király! Íme:

Kis Grófó természetesen nem maradhatott el a Fidesz eredményvárójáról sem áprilisban az országgyűlési választások után. Egyébként a hasonló szintet megütő Győzike személyében még az is lehet, konkurenciája akad Grófónak? Aligha, sőt, vélhetően minél több ilyen "magaskultúra" zászlóvivőjét tudja bevonzani a Fidesz, annál jobb - gondolhatják.

De fordítsuk komolyra a szót. Látszólag távolról indítva, azzal kezdem, hogy annak több alkalommal hangot adtam már, hogy a hagyományos jobb- és baloldali felosztásnak napjainkban közpolitikai szinten nincs létjogosultsága. Nem látni ugyanis a különbséget a két oldal között. A fő határvonal a népi erők, és a néppel szembehelyezkedő erők között van, utóbbiakat nevezhetjük globalistának, és sok más egyéb jelzővel is illethetők. Mint ahogyan például dolgozói érdekképviselet szempontjából is értelmetlen azt baloldalinak bekategorizálni, ugyanis egy valódi nemzeti irányultságú erő és irányzat, ideológia, ezeket magától értetődően felkarolja és beépíti politikai programjába. Ebből következően ez a nézőpont igaz gazdasági kérdésekre is.

Más azonban a helyzet, ha mélyebbre megyünk, ha a jobb- és baloldaliságot létszemléletként gondoljuk el. Mert itt viszont van létjogosultsága a felosztásnak. Azért kell így megközelíteni, és jó sok lépésre eltávolodni az aktuálpolitikától, hogy fentről úgymond egész képet kapjunk, ne vesszünk el a részletekben. Mert így tökéletesen ki tudjuk mutatni, egy jobboldali ember számára elfogadhatatlan ez az ösztönszerű ripacskodás, amit jobb híján cigány mulatós zenének hívnak.

Ugyanis minél szellemibb valaki, annál jobboldalibb - ha maradunk a felosztás létszemléleti értelmezésénél. Ebből következik tehát, hogy minél kevésbé szellemi minőségek megragadására törekszik valaki, annál baloldalibb. Jobboldali szellemi értékek alatt értjük természetesen a törekvést, hogy az ember kutassa, mi végre van a világon, viszonyba helyezze magát Istennel, örökérvényű értékek megértésére és befogadására szánja életét, szóval igyekezzen megteremteni lelkében a hidat föld és ég között. Mert az ember nem érthető meg pusztán az emberből kiindulva.

A létszemléletileg baloldali típusú ember számára ezek a kérdések nem fontosak, nem is igazán tudja értelmezni azokat. A szellemi minőségek helyett pusztán a matériához köthető, igen alacsony fokon álló életcélok lebegnek szem előtt, így hát az, amit Kis Grófó előad, az nem "menő" vagy "laza", hanem egy olyan produktum, amelynek valójában semmi köze a három fő alapértékhez, a széphez, igazhoz és jóhoz.

Ha pedig visszatérünk az ideológiai és közpolitikai szférához, a jelenség, hogy ezt a cigány zenészt piedesztálra emeli az állítólagos nemzeti kormány, nos, tekintetbe véve a demográfiai mutatókat és a cigányság nagyrészében jellemző bűnözői életmódot, hogy ezt mutatja be pozitívumként, ez a jelenség kétségtelenül a magyar népi érdekekkel ellentétes oldalra kerül.

Lantos János - Kuruc.info