“Curka” (semmi köze Csurka Istvánhoz) “Cigányok vs. Magyarok - Bedurrant az agyam a Szíven szúrt ország című film láttán” blogjának első (és sajnos mindezidáig egyetlen) cikke következik, jó "szaftos" mokkasztorikkal.
A címben idézettekkel kapcsolatban ajánljuk még EZT (“Tudja, hányszor hallottam [a cigányoktól], hogy kiirtanak minket [fehéreket]?”) – csak hogy lássuk, még csak véletlenül sem egyedi, elszigetelt, általánosításra alkalmatlan eset a magyarok teljes kiirtásával való fenyegetőzés. És, persze, azt se felejtsük el, hogy a mi áldott jó Balogh Artúrunk, a Fidesz és a Fidelitas oszlopos, eltávolíthatatlan tagja, is ugyanezzel fenyegetőzött.
Cigányok vs. Magyarok
Ott kezdem, hogy láttam egy filmet a tv-ben, egy „fikciós dokumentumfilmet”. A szíven szúrt ország címűt, melyet bárki DVD-n is beszerezhet, vagy akár az internetről is letölthet, és amelyet 2009. 09. 08-án 22:50-kor adott le az m1 TV-adó. A film a veszprémi kézilabdás, Marian Cozma meggyilkolásának körülményeit boncolgatja. Ebben a filmben megszólal az eset minden érintettje (a roma származású gyanúsítottakon kívül): csapattársak, barátok, edzők, ügyvédek, a megyei főügyész, az országos rendőrfőkapitány, a cigányok képviselői és az apa is.
Miközben a film több oldalról megvilágítva, részletesen elemzi a gyilkosság körülményeit, egy korábbi bűncselekményre, az olaszliszkai tanárgyilkosságra utalva elhangzik egy megdöbbentő mondat: Mohácsi Viktória, Európai Parlamenti képviselő azt mondja, hogy ha Olaszliszkán a kislányt elsodró gépkocsivezető történetesen szintén roma lett volna, akkor és ott az összesereglő cigányok őt is megölték volna. Ezzel a képviselőasszony azt akarta kifejezni, hogy az említett bűncselekmények nem etnikai indíttatásúak voltak, és hogy csak bűnözők vannak, de cigánybűnözés nincs.
Ezzel szemben tulajdonképpen mit is mondott ezzel a mondatával a maga is roma származású Mohácsi Viktória? Azt, hogy nem kell csodálkozni, a cigányoktól ez várható el, hogy a romák egy ilyen erős emocionális sokk hatására így viselkednek, és akár ölni is képesek, és hogy ezért magára a roma közösségre nem is haragudhatunk, mert ez szinte így természetes. Ugyanebben a filmben néhány perccel korábban azt fejtegette, hogy a cigánybűnözésnek, mint kifejezésnek tiltott fogalommá kellene válnia Magyarországon. Azzal érvelt, hogy a nem cigányok és a cigányok között is vannak rendes emberek, mint ahogy bűnözők is. Azt már csak zárójelben említem meg, hogy ebben a fejtegetésében egy félmondatával egyszerűen lefasisztázta a többségi társadalmat. Nem volt szép, de lelke rajta.
Itt három problémával állunk szemben. Egyrészt ki kell jelenteni, hogy dacára a sok tiltakozásnak, cigánybűnözés mégis csak van. Ugyanis az ellenzők következetesen elsiklanak az arányok megvizsgálása felett. Osszuk fel Magyarország lakosságát három csoportra gazdasági fejlettségük, életszínvonaluk szerint. Szegényekre, középosztálybeliekre és gazdagokra. Vizsgáljuk meg, hogy az egyes csoportokban hány bűnelkövetőt találunk. Nézzük meg a bűnözők etnikai hovatartozását, és vessük össze a csoportok összlétszámával. Azt fogjuk találni, hogy minden egyes gazdasági fejlettségi szinten a roma származású bűnelkövetők számaránya magasabb, mint a nem romákéi. Ez a megállapítás főleg a két végletre, a szegényekre és a gazdagokra igaz. A középosztálybeliekre is igaz, csak nem annyira szembeötlő mértékben. Mivel a roma társadalom egészében arányában jóval több szegény embert találunk, mint a nem romáknál, ezért a cigányság még fokozottabban terhelt a bűnözéstől. E mellé hozzá tehetjük, hogy az egyes bűncselekmény típusok szinte kizárólag egyes jól körülhatárolható társadalmi csoportra jellemzőek. A romákra, mint társadalmi csoportra is jellemző néhány bűncselekmény típus. Ez alapján kijelenthetjük, hogy ahogyan van például „fehér galléros bűnözés”, úgy létezik a „cigánybűnözés” is. Amivel persze nem állítom, hogy minden magas beosztású gazdasági vezető bűnöző. Mint ahogyan azt sem állítom, hogy minden roma bűnöző lenne. Viszont mind a két csoportnak vannak bűnöző elemei. Nos, ők képviselik a társadalmi csoportjukra jellemző bűnözést. A vezetők, mert mindig fehér ingben és öltönyben járnak, a fehér galléros bűnözést. Jellemzően a sikkasztás és a hűtlen kezelés tartozik hozzájuk. A romák fő bűncselekmény típusai közé pedig a kábellopás és a csoportos garázdaság tartozik. Senki sem feltételezné például, hogy egy gyárigazgató elmenjen rezet lopni, ahogyan egy csóró romáról sem, hogy lenyúlta volna egy vállalat pályázati pénzét. Tehát jónéhány bűncselekmény típusnak meg van a tipikus elkövetői köre, és fordítva, ezen csoportokra csak bizonyos bűncselekmény típusok jellemzőek. Ezért különböztet meg a kriminalisztika eltérő bűnözési fajtákat, mások mellett a cigánybűnözést is. Végül is ez csak elnevezés kérdése. Ha pedig valaki továbbra is fel van háborodva ezen, akkor menjen és tegyen ellene. Érje el, hogy a cigányok kevesebbszer lopjanak és verekedjenek.
Következzen egy történet, amely jó pár évvel ezelőtt egy autóbuszon történt. Zalaegerszegről Zalaszentgrótra utaztam dolgozni, amikor is arra lettem figyelmes, hogy egy erősen színes, tarka ruhákba öltözött, barna bőrű, tipikusan falusi cigányasszony nagy hangon, szinte mindenkit irritáló módon, amúgy cigányosan arról beszélt, hogy őt már nehogy bárki is dolgozni küldje, nem dolgozott ő sose, el tudja tartani ő magát és a gyerekeit lopásból is, és a gyerekeit is meg fogja tanítani lopni, mert a munka csak a magyaroknak való, hát csak dolgozzanak azok, ő majd meglopja magának amire szüksége van. Mondta ezt olyan természetességgel, olyan lehengerlő meggyőződéssel, hogy majd’ leültem, pedig nem volt hely a buszon.
Ebből, a veszprémi és az olaszliszkai esetből, meg más hasonló esetekből leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy a cigányok alkalmatlanok a civilizált, európai normák szerinti életre. Nem is törekednek a beilleszkedésre, sőt büszkék rá, hogy így kilógnak a társadalomból. Életfilozófiájukból következően az állam törvényein felül állónak hiszik magukat, ezáltal az államot, mint szervezetet sem tisztelik, csak a segélyosztó szerepét fogadják el. A folytonos állami, önkormányzati segítséget persze elfogadják, de megváltozni nem akarnak, talán nem is tudnak, ezáltal folyamatosan, szaporodásukkal arányosan egyre nagyobb mértékben termelik újra a problémákat. Ez a második megoldandó kérdés. Például hiába kap egy cigány család új, megfelelő méretű lakást akár ingyen is, azt a család életstílusától függően néhány hónap, vagy néhány év alatt a használhatatlanságig lelakják. Persze hozzá kell tenni minden ilyen általánosító példálózás után, hogy tisztelet a kivételnek. A romafóbia vádjától rettegő hivatalnokok pedig már észre sem merik venni a gondokat, sőt sokszor a többségi szomszédság tiltakozását is csak sokára hallják meg. Pedig mindnyájunknak látnunk kell, hogyha a romák 550 évig nem tudtak beilleszkedni Európába, akkor néhány tíz év alatt sem fog menni nekik. Pláne, ha nem is akarják. Sőt, még ők vannak felháborodva, ha ezért megszólják őket.
Megoldási javaslataim előtt még egyszer vissza kell térnem a filmre, illetve a benne elhangzott további mondatokra. Kállai Csaba, az országos cigányvajda mondta: „A cigány tűr, ameddig tűr. A cigányok mindig is összefogtak, össze is fognak ma is, és össze is fognak fogni mindig. Nem fogják megvárni azt, hogy egyenként kinyírják őket, a családjaikat. De egyelőre tartózkodik mindenki éppen ettől, a polgárháborútól. Beszéltem a vajdákkal, a kisebbségi önkormányzat vezetőivel, és egyelőre mindenki azt mondja, hogy nem szabad elindulni.”
Na, hát szépen vagyunk. Ez a harmadik gond. Most már nyílt, fegyveres harccal vagyunk megfenyegetve. Az ország vezetői mit szólnak hozzá, és egyáltalán tudják-e, hogy polgárháború szélére sodródott az ország? Mert ugye most még nem akarnak „elindulni”, de mi lesz, ha majd egyszer úgy érzik, hogy menniük kell? A polgárháborúba. A magyarok ellen. Mi ellenünk. Kis túlzással az is előfordulhat, hogy egy búcsúi, szurkálással egybekötött verekedés után kiirtanak egy falut, majd a bosszútól való félelmükben összefogva, tényleg az ország ellen indulnak, és városról városra haladva irtani kezdik a magyarokat.
Egyszer, még a nyolcvanas évek legelején, egy utcai gyerekbunyó után távozóban azt kiáltotta vissza egy kilenc éves forma cigánygyerek: „Figyeljétek meg magyarok, ha eggyel többen leszünk, mint ti, megdöglötök mind!”
Szerintem ne várjuk meg, míg a kiskölyöknek igaza lesz! Annál is inkább ne, mert az a kiskölyök ma már bőven elmúlt 35 éves. Ha még él, akkor ereje teljében levő kancigány. A fentiekből láthatjuk, hogy a gond a cigányokkal már olyan súlyos, hogy itt már nem elegendőek a szokásos „magyaros”, lagymatag látszatmegoldások. Ide most már határozott, radikális lépések kellenek. Persze az államnak is fel kell ismernie, hogy bőven van teendője az ügyben. A kormánynak és az önkormányzatoknak is. Egyszerűen el kell távolítani az országból cigányok döntő többségét, és az még a lagymatag megoldások közé tartozik, hogy hagyjuk kivándorolni őket. Én el tudnék fogadni bármilyen, radikális megoldást az állam részvételével, vagy a nélkül, a kitelepítéstől kezdve, a sterilizáláson át, a még durvább módszerekig.
Konkrét lépésekre mégse bíztatnék senkit, mert még elő találnának venni uszításért, vagy felbujtásért. Másrészt a helyzet sem érett meg még a tényleges cselekvésre, harmadrészt az állami szerveknek és vezetőknek is fel kell ismerniük, hogy ideje van a cselekvésnek, és erről tanúbizonyságot is kell tenniük.
2009. november 4.
Curka
Ott kezdem, hogy láttam egy filmet a tv-ben, egy „fikciós dokumentumfilmet”. A szíven szúrt ország címűt, melyet bárki DVD-n is beszerezhet, vagy akár az internetről is letölthet, és amelyet 2009. 09. 08-án 22:50-kor adott le az m1 TV-adó. A film a veszprémi kézilabdás, Marian Cozma meggyilkolásának körülményeit boncolgatja. Ebben a filmben megszólal az eset minden érintettje (a roma származású gyanúsítottakon kívül): csapattársak, barátok, edzők, ügyvédek, a megyei főügyész, az országos rendőrfőkapitány, a cigányok képviselői és az apa is.
Miközben a film több oldalról megvilágítva, részletesen elemzi a gyilkosság körülményeit, egy korábbi bűncselekményre, az olaszliszkai tanárgyilkosságra utalva elhangzik egy megdöbbentő mondat: Mohácsi Viktória, Európai Parlamenti képviselő azt mondja, hogy ha Olaszliszkán a kislányt elsodró gépkocsivezető történetesen szintén roma lett volna, akkor és ott az összesereglő cigányok őt is megölték volna. Ezzel a képviselőasszony azt akarta kifejezni, hogy az említett bűncselekmények nem etnikai indíttatásúak voltak, és hogy csak bűnözők vannak, de cigánybűnözés nincs.
Ezzel szemben tulajdonképpen mit is mondott ezzel a mondatával a maga is roma származású Mohácsi Viktória? Azt, hogy nem kell csodálkozni, a cigányoktól ez várható el, hogy a romák egy ilyen erős emocionális sokk hatására így viselkednek, és akár ölni is képesek, és hogy ezért magára a roma közösségre nem is haragudhatunk, mert ez szinte így természetes. Ugyanebben a filmben néhány perccel korábban azt fejtegette, hogy a cigánybűnözésnek, mint kifejezésnek tiltott fogalommá kellene válnia Magyarországon. Azzal érvelt, hogy a nem cigányok és a cigányok között is vannak rendes emberek, mint ahogy bűnözők is. Azt már csak zárójelben említem meg, hogy ebben a fejtegetésében egy félmondatával egyszerűen lefasisztázta a többségi társadalmat. Nem volt szép, de lelke rajta.
Itt három problémával állunk szemben. Egyrészt ki kell jelenteni, hogy dacára a sok tiltakozásnak, cigánybűnözés mégis csak van. Ugyanis az ellenzők következetesen elsiklanak az arányok megvizsgálása felett. Osszuk fel Magyarország lakosságát három csoportra gazdasági fejlettségük, életszínvonaluk szerint. Szegényekre, középosztálybeliekre és gazdagokra. Vizsgáljuk meg, hogy az egyes csoportokban hány bűnelkövetőt találunk. Nézzük meg a bűnözők etnikai hovatartozását, és vessük össze a csoportok összlétszámával. Azt fogjuk találni, hogy minden egyes gazdasági fejlettségi szinten a roma származású bűnelkövetők számaránya magasabb, mint a nem romákéi. Ez a megállapítás főleg a két végletre, a szegényekre és a gazdagokra igaz. A középosztálybeliekre is igaz, csak nem annyira szembeötlő mértékben. Mivel a roma társadalom egészében arányában jóval több szegény embert találunk, mint a nem romáknál, ezért a cigányság még fokozottabban terhelt a bűnözéstől. E mellé hozzá tehetjük, hogy az egyes bűncselekmény típusok szinte kizárólag egyes jól körülhatárolható társadalmi csoportra jellemzőek. A romákra, mint társadalmi csoportra is jellemző néhány bűncselekmény típus. Ez alapján kijelenthetjük, hogy ahogyan van például „fehér galléros bűnözés”, úgy létezik a „cigánybűnözés” is. Amivel persze nem állítom, hogy minden magas beosztású gazdasági vezető bűnöző. Mint ahogyan azt sem állítom, hogy minden roma bűnöző lenne. Viszont mind a két csoportnak vannak bűnöző elemei. Nos, ők képviselik a társadalmi csoportjukra jellemző bűnözést. A vezetők, mert mindig fehér ingben és öltönyben járnak, a fehér galléros bűnözést. Jellemzően a sikkasztás és a hűtlen kezelés tartozik hozzájuk. A romák fő bűncselekmény típusai közé pedig a kábellopás és a csoportos garázdaság tartozik. Senki sem feltételezné például, hogy egy gyárigazgató elmenjen rezet lopni, ahogyan egy csóró romáról sem, hogy lenyúlta volna egy vállalat pályázati pénzét. Tehát jónéhány bűncselekmény típusnak meg van a tipikus elkövetői köre, és fordítva, ezen csoportokra csak bizonyos bűncselekmény típusok jellemzőek. Ezért különböztet meg a kriminalisztika eltérő bűnözési fajtákat, mások mellett a cigánybűnözést is. Végül is ez csak elnevezés kérdése. Ha pedig valaki továbbra is fel van háborodva ezen, akkor menjen és tegyen ellene. Érje el, hogy a cigányok kevesebbszer lopjanak és verekedjenek.
Következzen egy történet, amely jó pár évvel ezelőtt egy autóbuszon történt. Zalaegerszegről Zalaszentgrótra utaztam dolgozni, amikor is arra lettem figyelmes, hogy egy erősen színes, tarka ruhákba öltözött, barna bőrű, tipikusan falusi cigányasszony nagy hangon, szinte mindenkit irritáló módon, amúgy cigányosan arról beszélt, hogy őt már nehogy bárki is dolgozni küldje, nem dolgozott ő sose, el tudja tartani ő magát és a gyerekeit lopásból is, és a gyerekeit is meg fogja tanítani lopni, mert a munka csak a magyaroknak való, hát csak dolgozzanak azok, ő majd meglopja magának amire szüksége van. Mondta ezt olyan természetességgel, olyan lehengerlő meggyőződéssel, hogy majd’ leültem, pedig nem volt hely a buszon.
Ebből, a veszprémi és az olaszliszkai esetből, meg más hasonló esetekből leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy a cigányok alkalmatlanok a civilizált, európai normák szerinti életre. Nem is törekednek a beilleszkedésre, sőt büszkék rá, hogy így kilógnak a társadalomból. Életfilozófiájukból következően az állam törvényein felül állónak hiszik magukat, ezáltal az államot, mint szervezetet sem tisztelik, csak a segélyosztó szerepét fogadják el. A folytonos állami, önkormányzati segítséget persze elfogadják, de megváltozni nem akarnak, talán nem is tudnak, ezáltal folyamatosan, szaporodásukkal arányosan egyre nagyobb mértékben termelik újra a problémákat. Ez a második megoldandó kérdés. Például hiába kap egy cigány család új, megfelelő méretű lakást akár ingyen is, azt a család életstílusától függően néhány hónap, vagy néhány év alatt a használhatatlanságig lelakják. Persze hozzá kell tenni minden ilyen általánosító példálózás után, hogy tisztelet a kivételnek. A romafóbia vádjától rettegő hivatalnokok pedig már észre sem merik venni a gondokat, sőt sokszor a többségi szomszédság tiltakozását is csak sokára hallják meg. Pedig mindnyájunknak látnunk kell, hogyha a romák 550 évig nem tudtak beilleszkedni Európába, akkor néhány tíz év alatt sem fog menni nekik. Pláne, ha nem is akarják. Sőt, még ők vannak felháborodva, ha ezért megszólják őket.
Megoldási javaslataim előtt még egyszer vissza kell térnem a filmre, illetve a benne elhangzott további mondatokra. Kállai Csaba, az országos cigányvajda mondta: „A cigány tűr, ameddig tűr. A cigányok mindig is összefogtak, össze is fognak ma is, és össze is fognak fogni mindig. Nem fogják megvárni azt, hogy egyenként kinyírják őket, a családjaikat. De egyelőre tartózkodik mindenki éppen ettől, a polgárháborútól. Beszéltem a vajdákkal, a kisebbségi önkormányzat vezetőivel, és egyelőre mindenki azt mondja, hogy nem szabad elindulni.”
Na, hát szépen vagyunk. Ez a harmadik gond. Most már nyílt, fegyveres harccal vagyunk megfenyegetve. Az ország vezetői mit szólnak hozzá, és egyáltalán tudják-e, hogy polgárháború szélére sodródott az ország? Mert ugye most még nem akarnak „elindulni”, de mi lesz, ha majd egyszer úgy érzik, hogy menniük kell? A polgárháborúba. A magyarok ellen. Mi ellenünk. Kis túlzással az is előfordulhat, hogy egy búcsúi, szurkálással egybekötött verekedés után kiirtanak egy falut, majd a bosszútól való félelmükben összefogva, tényleg az ország ellen indulnak, és városról városra haladva irtani kezdik a magyarokat.
Egyszer, még a nyolcvanas évek legelején, egy utcai gyerekbunyó után távozóban azt kiáltotta vissza egy kilenc éves forma cigánygyerek: „Figyeljétek meg magyarok, ha eggyel többen leszünk, mint ti, megdöglötök mind!”
Szerintem ne várjuk meg, míg a kiskölyöknek igaza lesz! Annál is inkább ne, mert az a kiskölyök ma már bőven elmúlt 35 éves. Ha még él, akkor ereje teljében levő kancigány. A fentiekből láthatjuk, hogy a gond a cigányokkal már olyan súlyos, hogy itt már nem elegendőek a szokásos „magyaros”, lagymatag látszatmegoldások. Ide most már határozott, radikális lépések kellenek. Persze az államnak is fel kell ismernie, hogy bőven van teendője az ügyben. A kormánynak és az önkormányzatoknak is. Egyszerűen el kell távolítani az országból cigányok döntő többségét, és az még a lagymatag megoldások közé tartozik, hogy hagyjuk kivándorolni őket. Én el tudnék fogadni bármilyen, radikális megoldást az állam részvételével, vagy a nélkül, a kitelepítéstől kezdve, a sterilizáláson át, a még durvább módszerekig.
Konkrét lépésekre mégse bíztatnék senkit, mert még elő találnának venni uszításért, vagy felbujtásért. Másrészt a helyzet sem érett meg még a tényleges cselekvésre, harmadrészt az állami szerveknek és vezetőknek is fel kell ismerniük, hogy ideje van a cselekvésnek, és erről tanúbizonyságot is kell tenniük.
2009. november 4.
Curka
