Miközben naponta érkeznek a hírek, hogy a fideszes vezetésű önkormányzatok hány helyen nem hajlandók területfoglalási engedélyt adni az adventi keresztnek, van, ahol ezzel sem érik be, és ószövetségi gyűlölettel rontanak a törvényes keretek között felállított keresztre, mint Pomázon történt a december 2-áról 3-ára virradó éjszaka. December 8-án Budakeszin döntötték ki teherautóval a Jobbik Hegedűs Loránt püspök által felszentelt keresztjét.

Az advent első vasárnapjára ünnepi műsor keretében felállított keresztünket, amelyet Tibor atya, az izbégi katolikus plébános megáldott, az éjszakai sötétség leple alatt ismeretlen fundamentalista magyar- és kereszténygyűlölők fűrésszel darabokra szaggatták, és rituálisan szétszórták a helyszínen, amely a pomázi HÉV- és autóbuszállomás, a város legforgalmasabb területe. A kiszolgáltatott és meggyalázott kereszt, amely a megváltást hirdeti, így lett most egy szélsőséges kisebbség beteges gyűlöletének mementója. Tudtuk eddig is, hogy egyesek, akik a balliberális pártokban és holdudvarukban tömörültek, milyen fanatikusan gyűlölnek mindent, ami a kétezer éves kereszténységre és Jézus urunkra emlékeztet. Megnyilvánulásaik nem hagytak erről szemernyi kétséget sem bennünk, ahogyan a magyar nép iránt érzett ellenszenvüket is állandóan kifejezésre juttatták. Gondoljunk csak a pár héttel ezelőtt megint magyarságának felháborodott visszautasításával címlapokra kerülő Imre Kertészre, a már érettségi tétellé magasztosult fűzfapoétára, Spiró Györgyre, az őszödi beszéd morális tartalmáról ódákat zengő Nádas Péterre, vagy Kornis Mihályra, aki lakonikus tömörséggel foglalta össze a lényeget: „Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.”

Tudjuk, látjuk és érezzük naponta. A balliberális politikusok állandó fröcsögéséből, a fizetett lakájsajtójukból, a kereskedelmi tévékből, ahol „Fajkasházyék” talán már csak a tapsgép előtt, de állandó magyarellenes megvetéssel beszélnek, vagy a rendkívül örvendetes módon megszűnt Sláger Rádió Bumeráng című műsorából, amely gyalázatos nívótlanságával is százezreket állíthatott maga mellé. Legalábbis még mindig több kocsit látni piros szalaggal, mint Nagy-Magyarország matricával. Sajnos rengetegen élnek közöttünk magyar útlevéllel, akiknek nem magyar szív dobog a mellkasában. Sokuknak kettős állampolgársága van, és mégis ők uszították leginkább a szerencsétlen és tudatlan népet öt éve testvéreik megtagadására. Zavarja őket, hogy Magyarország keresztény, és ennek minden lehetséges fórumon hangot is adnak. A legbátrabbak egyenesen karácsony ünnepén üvöltik bele az éterbe, hogy kiirtanának minden keresztényt, és „természetesen” semmiféle következménnyel nem kell számolniuk. Krisztus urunkkal és rengeteg hívével már megtették ezt, de ők már a történelmi tények kimondásáért is antiszemitizmust kiáltanak, miközben Máté evangéliumából (27, 25) világos a tényállás: „Az ő vére rajtunk és gyermekeinken”. Tehát Krisztus vére a zsidóságon szárad, ugyanis ők követelték Pilátustól – feltüzelve farizeus rabbijaik által – Jézus megfeszítését Jeruzsálemben. És sokan vannak, akik ma is a „fattyú” méltó büntetését látják a keresztben, és Jézus nevének említésére is ökölbe szorul a kezük.

Nem tudhatjuk, hogy a mostani esetben kik voltak a tettesek, de gyanús körülmények azért voltak az eset kapcsán. Horváthné Dióssi Viktória, a Pomázon sajnos még – de remélhetőleg nem sokáig – működő, konzekvensen magyarellenes SZDSZ helyi elnöke már a keresztállítás során is adott hírt magáról, amikor gépkocsijával többször elhaladva az ünnepély mellett dudálva és átkozódva próbálta azt megzavarni. A nagy számban jelen lévő rendőri erők ezért igazoltatták is az önkormányzati képviselő asszonyt. A megbecstelenített kereszt fölötti bűnügyi helyszínelés során, amikor a Jobbik megtette a feljelentését ismeretlen tettes ellen, a Gárda- és Jobbik-fóbiás hölgy ismét a tett helyszínén cirkált gépkocsijával. Ugye a kriminalisztika számon tartja azt a jelenséget, hogy a tettes gyakran visszatér a bűncselekmény helyszínére. Nem állítom, hogy ő lett volna az elkövető, de az biztos, hogy egy ilyen cselekmény abból a hosszú évek óta parázsló gyűlöletből lobban fel, amelyet pártja és személyesen ő is érez a magyarsággal és szimbólumaival szemben.

A képviselő asszony nem hagyott ki lehetőséget, amikor korábban szót emelhetett a Pilis kapujában örvendetes módon szaporodó nemzeti rendezvények, felállításra kerülő magyar emlékmű, a Jobbik és a Magyar Gárda jelenléte ellen. De olyan eset is előfordult, hogy testületi ülésen követelte a polgármestertől, hogy távolíttassa el a közlekedési jelzőtáblára valaki által felragasztott Nagy-Magyarország matricát! Nyilván nagyon frusztráló lehet megélni, hogy míg az általa képviselt szélsőséges eszméknek lassan a mérhető támogatása is megszűnik, addig egyre több magyar embernek nyílik fel a szeme, és veszi észre, hogy mit tettek a balliberális pártok hazánkkal.

Van még egy tényező, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, mégpedig a keresztény egyházak, és legfőképpen a katolikus bíboros reakciói. Az elsőt hamar le tudhatjuk, ugyanis nem voltak ilyenek, sajnos ugyanolyan néma csönd volt a reakció, mint a keresztényölés vágyának nyilvános bejelentésekor. Erdő Péter azonban - aki az Új Ember legfrissebb számának címlapjáról Schweitzer főrabbival karöltve mosolyog ránk - nem volt rest, és megszólalt. Bárcsak ne tette volna! A sokak által csak magyar Lustigernek (a pár éve meghalt párizsi érsek nem titkolta zsidó származását, sőt, azzal kérkedett, hogy nagyapja volt a krakkói csodarabbi) vagy Grünwald rabbinak nevezett esztergomi hercegprímás elhatárolódott a Jobbikos keresztállításától, megmutatva, hogy mennyire tökéletesen nem értette meg a kereszt szentségét és üzenetét. Mert nem az a lényeg, hogy ki állította, hanem hogy milyen célból, ami pontosan a karácsony eredeti értelmének visszaállítása lenne, és a hazug kufárok kiűzése a közéletből, akik most a fogyasztás templomába ráncigálják el az embereket. Pedig az ősi, szakrális üzenet a reményről szól, amely fényt hoz az éjszakába. Szomorú, hogy az egyházak nem tudják ezt ma már eljuttatni a hétköznapok emberéhez, helyette lapítanak vagy elhatárolódnak attól, aki helyettük is cselekszik. A reményt most a Jobbik hozza el, és mindnyájunknak nagy szüksége van rá, végigélve az elmúlt 8 év kormányzati ámokfutását és a hozzákapcsolódó álellenzéki asszisztálást. S képzeljük el azt is, hogy Erdő páter és elvbarátai hogy sietnének elítélni, ha valaki csak feldöntené a sokszoros csaló, Traubi-hamisító Salamon Berkowitz valamelyik óriásmenóráját a fővárosban, amely egy idegen kultúra és szellemiség térfoglalását hirdeti! Nem lehet kétségünk, hogy New Yorktól Tel-Avivig ájvékolnák tele a világot sérelmükkel. Persze Magyarországon csak az idegen szép, és a meggyalázott kereszt nem fáj senkinek, csak nekünk, „szélsőségeseknek”.

Így hát, magyarok és keresztények, nekigyürkőzünk nap-nap után, évről évre, hogy megéljük Krisztus hitét és megpróbáljuk szeretni azokat is, akik ennyire gyűlölnek bennünket. Sajnos ez hatalmas feladat, és sokszor elbukunk a harcban, hogy újra erőt merítsünk az Újszövetség tisztaságából, felülemelkedve az ószövetségi törzsi gyűlöleten. Kérem minden barátunktól és szimpatizánsunktól, hogy a Megváltó eljövetelét várva ne érezzen haragot ellenségei iránt, hanem imádkozzon a lelki üdvükért, de azt nem várhatják el, hogy odatartsuk a másik orcánkat is!

A kereszt pedig állni fog újra, hirdetve Isten hatalmát és ismételt eljövetelét. Megígérem a tetteseknek, hogy ha tízszer is döntik le, akkor tizedszer is fel fogjuk állítani, mert gyűlöletüknél nagyobb és állhatatosabb a keresztényi szeretet!

Lenhardt Balázs,
a Jobbik pomázi alapszervezetének tagja

Kapcsolódó: "Nem felszentelt keresztet döntöttek le Pomázon, hanem köztisztasági problémát is okozó fatákolmányt"