Már elöljáróban jelezzük, hogy amennyiben a kedves olvasónak bizonyos etnokulturális vonatkozású képzettársításai és bizsergető háttérsejtelmei támadnának a cím láttán, abban az esetben bizony nem téved, mert valóban, a cigánybűnözés problémájáról lesz most itten szó.
A múlt héten, szent karácsony második napján történt a tragikus eset. A szabolcsi Kemecsén egy cigány férfi a rendőrségi intézkedést követően elhalálozott. Témánk szempontjából most közömbös, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az illető, 46 esztendős személyt azért kereste a hatóság, mert az 1 év 4 hónapra szóló szívélyes BV-invitálásnak - finoman szólva is - késedelmesen szándékozott eleget tenni. Nos, történetünk főhőse bebújt az ágy alá, így a rendőröknek onnan kellett elhurcolniuk őt, s a cigány szemtanúk egybehangzó állításának "tanúsága" alapján a kényszerintézkedés közben a hatósági emberek sokkolót alkalmaztak. Ne firtassuk, mennyire tekinthetők hiteleseknek az efféle "vallomások", hiszen a millió hasonló példa közül egyetlen egyet emeljünk csupán ki: az olaszliszkai tragédia kapcsán először azt hazudták a putrisor lakói, hogy "megölte a magyar a gyereket", noha, mint utóbb kiderült még csak Szögi tanár úr autójának visszapillantója sem érintette annak testét.
A kemecsei eset azért is figyelemre méltó, mert azt hallván, az ember először nem akart hinni a fülének, esetleg olybá gondolta, az általános iskolában hajdanán meg kellett volna őt buktatnia tanárának a matematika tantárgyból. Tehát, nem elírás, netán tévedés, hanem rideg statisztikai tény, hogy főhősünk eddigi életéből csekélyke 28 évet ült már börtönben. Erre szokták amúgy póriasan-közönségesen mondani: ez aztán nem semmi! 46-ból 28 a sitten! Ehhez képest igazán bagatell dolog, ha valaki elmondhatja magáról azt, hogy fél életét a börtönben töltötte. Maradjunk még néhány röpke pillanatig a számtan egzakt világának birodalmában. Ha a tragikus véget ért áldozat életkorának számából kivonjuk a BV-vendéglátó intézményeinek jótékony oltalmában eltöltött évek végösszegét, mit ad Isten, épp 18-at kapunk. Ergo: a kemecsei sztori főszereplője egész eddigi felnőttkorát a börtön rácsai közötti világban élte le. Erre aztán már hirtelenjében nem is tud az ember valami szalonképes szófordulattal előhozakodni. No meg aztán eme tény kapcsán számos, kapcsolódó kérdés is felmerül, melyeknek pusztán csokorba gyűjtése is szétfeszítené ezen írás kereteit, ezért most a problémakör továbbgondolását, s az alternatív - politikailag akár nem korrekt - megoldási javaslatok programjainak kidolgozását kedves olvasóink termékeny és kreatív fantáziájára bízzuk...
Ami viszont ezen írásunk témáját illeti, a különböző hírcsatornák tudósításainak képsorait figyelve, feltűnhetett a figyelmes nézőnek egy filmkocka. Röviden leírva, azt láthattuk rajta, hogy az egyik helybéli cigány porta házának a falából ki volt szerelve a villanyóra, s a közvilágítást adó villanyoszlopról egy kábel kígyózott be a szegény romák hajlékába. Nemes egyszerűséggel mondva: a hírműsorok által bemutatott porta cigány lakói lopják az áramot. S ezen a ponton válik történetünk - hogy úgy mondjam - tágabb, általános szociológiai problémát érintő jelentőségűvé. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy az E-ON emberei vajon hány darab felszólító levelet küldtek már ki az érintetteknek tartozásuk rendezése céljából? Amennyiben a sorscsapások árja által sújtott, halmozottan hátrányos helyzetű etnikai kisebbségi kedvenceink nem rendezték a szolgáltatóval a sorozatos felszólítások ellenére sem a fennálló adósságukat, vajha átadta-e az E-ON a Díjbeszedő Faktorháznak a követelés behajtásának a jogát? S amennyiben igen, miként vasalták be a faktorházasok az érintetteken a vélhetően nem csekély összeget? S ha nem szedték ezt be, miféle további intézkedéseket tettek a számla kiegyenlítésének rendezése céljából? S minthogy az áramlopás mégiscsak lopás, azaz bűncselekmény, megtörtént-e már ez ügyben is az ilyen esetekben szükséges és elmaradhatatlan hatósági intézkedés, illetve a büntetőeljárás lefolytatása a gyanúsítottakkal szemben?
Ezen kérdések felvetését azért is tartjuk maradéktalanul és hiánypótlóan fontosaknak és szükségeseknek, mert amennyiben egy magyar embernek (a már felhangzó polkorrekt jajveszékelést megelőzendő, maga az érintett etnikum is - egyébként magától értetődően - magyarként határozza meg a magyart és cigányként a cigányt, nincs ezzel semmi baj) néhány száz forintos áramszámla-tartozása van, úgy az E-ON késedelmi kamatostól, postaköltségestől, szőröstől-bőröstől, mindenestől sem rest azt behajtani a szerencsétlen fehér halandón. Ami ugye, teljes jogi nonszensz. Amennyiben nem fizet, a magyar tulajdonos ellen eljárást indítanak, bíróság elé kerül az ügy, végső soron jelzálogjogot jegyeznek be az ingatlanra az áramszolgáltató javára. Ellenben a cigány tartozást jogi értelemben nagyvonalúan elejtik. Most akkor van állampolgári jogegyenlőség Magyarországon, vagy nincs? Végezetül már csak egy nagyon is költői kérdésünk maradt: az áramlopások okozta bevételkiesést az E-ON elkönyveli egyfajta üzemeltetésből következő üzleti veszteségként, s nagyvonalúan, mellényzsebbe nyúlva kiegyenlíti a kontót, netán a tisztességes magyar fogyasztókkal fizetteti ki a tolvaj gazemberek által lopott áram árát is?
Lipusz Zsolt - Kuruc.info