Azt hiszem, a Betyársereg vezetőjének a Magyar Szigeten elhangzott nyilatkozata után eljött az ideje annak, hogy a nemzeti radikális tábor, és azon belül a Jobbik vezető személyiségei egyértelműen leszögezzék: céljaikat csak és kizárólag békés eszközökkel kívánják elérni.
Az erőszak jogos lehet egy háborúban, de jelenleg – hála Istennek – nincsen háború. Ezen kívül nem szabad elfelejteni, hogy a nemzeti radikálisok csakis abban az esetben tudják megvalósítani elképzeléseiket, ha a magyar nemzet többsége felsorakozik mögöttük. Erőszakkal, akarata ellenére nem lehet egyetlen népet sem boldogítani! Gondolni kell továbbá arra is, hogy a jelenlegi erőviszonyok között mindenfajta fegyveres fellépés borzalmas ellencsapást eredményezne, amelynek következtében elsőként a radikális magyar ellenállást számolnák fel, ami után a magyarság talpra állásának utolsó esélye is elveszne. És bármit tegyenek is ellenségeink, semmi esetre sem süllyedhetünk le az ő szintjükre.
Sőt, a mai médiavilágban azok, akik erőszakkal lépnek föl, roppant kedvezőtlen színben tűnnek föl, ezzel szemben az erőszakmentes ellenállás révén szimpatizánsok sokaságát lehet megnyerni szerte a nagyvilágban. Márpedig, ha valamire szüksége van az ellenségek sokaságától szorongatott magyarságnak, az éppen az, hogy barátokat és szövetségeseket találjon.
Végül, de korántsem utolsó sorban, pedig ne feledkezzünk el az erkölcsi megfontolásokról. Ha mi, jobboldaliak, nem tartjuk magunkat a kereszténység békességet hirdető és az erőszakot elvető tanításaihoz, akkor mennyiben vagyunk jobbak, mint ellenfeleink? Miféle hitele van akkor a kereszténységre történő gyakori hivatkozásainknak? Szeretném kérni a nemzeti radikális oldal vezetőit és híveit – beleértve az újságírókat, bloggereket és kommentelőket is –, hogy tartózkodjanak mindenfajta erőszakra buzdító felhívástól és megnyilvánulástól, sőt továbbmegyek: más népek kollektív megbélyegzésétől és szidalmazásától is. Érthető, ha haragszunk azokra a minket szorongató oligarchiára, akik között valóban sok a zsidó, és érthető, ha haragszunk a cigányság bűnöző rétegére is, meg a magyar testvéreinket elnyomó románokra, szlovákokra, szerbekre, a minket gyarmatosító nagyhatalmakra, azonban bármennyire is ellenszenves legyen valamely nemzet, sohase feledjük, hogy ártatlan gyermekek, asszonyok és békés, becsületes emberek is vannak közöttük. Ők pedig semmiről sem tehetnek.
Egészen biztos vagyok abban, hogy a Jobbiknak, és általában a nemzeti radikalizmusnak csak akkor van esélye elnyerni a magyar nép többségének szimpátiáját, ha mindenféle hátsó gondolat nélkül leteszi a voksát az erőszakmentesség eszméje mellett. Megjegyzem, hasonló felismerés érlelődik jó ideje a palesztinok soraiban, akik közül egyre többen vélik úgy: az iszonyatos túlerőben lévő Izraelt fegyveres úton nem lehetséges térdre kényszeríteni. Az erőszakmentesség révén azonban milliók rokonszenvét nyerheti el a palesztin ellenállás. Márpedig kis népek céljaikat barátok és szövetségesek nélkül sohasem érhetik el.
Dosztojevszkij nagyszerű hőse, Iván Karamazov egy alkalommal megjegyezte: ha a világot egy kisgyermek feláldozása árán lehetne csak megmenteni, a kisgyermeket akkor sem szabadna feláldozni. Igaz, racionális érvekkel meg lehetne cáfolni Iván Karamazov álláspontját.
De nem minden esetben szabad az észérvekre hallgatni.
Perge Ottó
Olvasóink figyelmébe! A Kuruc.info - lényegénél fogva - teret ad a nemzeti oldal szereplőinek, gondolkodóinak, közíróinak, hogy véleményüket, gondolataikat kifejtsék. Szerkesztőségünk nem feltétlenül ért mindenben egyet az írókkal. Itt olvasható ezen cikkre írott, friss reakciónk: Dilemma a nemzeti oldalon, avagy mit kell nekünk kibeszélni - válasz Perge Ottónak
Kapcsolódó cikkek:
