Arról azonban nem tudok, hogy ezek a „jó magyarok”, az úgynevezett „elit”, felháborodva Kertész beteges gyűlölködésén, most nyilvánosan elhatárolódna tőle (ahogy azt fordított esetben mindenkitől mindig megkövetelik), és a zsidóság nevében bocsánatot kérne a magyarságtól ezért az ámokfutásért. Éppen ellenkezőleg. Szinte már sorban állnak, hogy kifejezzék szolidaritásukat az antiszemita és fasiszta magyarok által most galádul üldözött, szegény íróval.

De értelmezzük egy kicsit másképpen ezt az egészet. Mert mi van akkor, ha Kertésznek bizonyos dolgokban igaza van, csak nem úgy, ahogy azt ő gondolja?

Lehet, hogy a magyar genetikusan valóban alattvaló? Szereti, ha uralkodnak fölötte? Ha nem így lenne, akkor az ilyen Kertész-féléket már rég ki kellett volna rúgni az országból, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. A zsidók legalább 1945 óta egyfolytában uralkodnak fölöttünk, és mi boldogan dagonyázunk a zsidó diktatúra pocsolyájában, röfögünk és zabáljuk a zsidó moslékot, és nem akarunk tudni róla, hogy le fognak szúrni. Így már kicsit életszerűbben hangzik minden.

Aztán nem ártana végre kőkeményen emlékeztetni az éjjel-nappal holokausztozókat és a magyar közvéleményt is a magyar-zsidó viszony néhány tisztázatlan vonatkozására a 20. század történelmének tükrében:

1. A Károlyi Mihály nevével jelzett 1918. október 31-i forradalom előkészítésében igen jelentős szerepet játszott a csaknem 100%-ig zsidó Galilei-kör. Károlyi kormányának 20 tagjából 13 zsidó. A csúfos kudarcú november 16-i belgrádi tárgyalásokon Károlyi kivételével valamennyi zsidó. A Károlyi-kormány az, amely lefegyverzi a még valamennyire ép katonaságot akkor, amikor arra égetően szükség volna. A legendás Mackensen tábornokot (Erdélyben sohasem vesztett csatát) internálják. Eredmény: az ország testét tépő dögkeselyűk mohósága megnő, a határokat ott húzzák meg, ahol ma ismerjük őket. Hol lennének ma a határok, ha egy erélyes nemzeti kormány van hatalmon ezekben a zavaros időkben? És ha már (mindig) a kárpótlásoknál tartunk, vajon hány ezer milliárd dollárt ér Erdély, Felvidék, Délvidék? Ki sem lehet az ő mértékegységükben fejezni.

2. A zsidó Kun Béla és hasonszőrű bandája (Szamuely, Korvin-Klein stb. stb.) a 133 napos rémuralom alatt hány milliárd dollár kárt okoztak Magyarországnak? Kaptak-e Szamuely magyar áldozatainak hozzátartozói jóvátételt a zsidóságtól? Visszafizette-e a zsidóság a 200 millió aranykorona értéket, amit Kun Béláék Bécs felé menekülve magukkal vittek?

3. A második világháború utáni években a zsidóság bábszínházaként működő „népbíróságok” futószalagon küldték a magyarok százait akasztófákra, százezreit börtönökbe vagy Szibériába, arról nem is beszélve, hogy nekik köszönhetően további százezreknek csak az emigráció keserű kenyere jutott. A szó szoros értelmében lefejezték az egész magyar szellemi elitet, amit az ország a mai napig nem tudott kiheverni. Ezért az égbekiáltó bűnért vajon mikor kapunk kártérítést a zsidóságtól és mennyit? „Ami jár, az ugye jár”?

4. Rákosi, Gerő, Vas Zoltán, Révai, Farkas Mihály és fia, Vlagyimir, Péter Gábor és társaik 11 évig tartó rémuralmáért mikor kap a magyarság kártérítést a zsidóságtól? És mennyit? Mennyit ér az élet, ha magyar?

5. 1956 októberének végén a New York-i rabbik tiltakoztak Eisenhower elnöknél, hogy ne támogassa a magyar fölkelést, mert Budapesten antiszemita pogrom van, akasztják a zsidókat. Azt persze elfelejtették mondani, hogy az illető urakat ÁVO-s minőségükben akasztották fel, mert hogy melyik felekezethez tartoznak, az a forró napokban senkit sem érdekelt. Erre föl Eisenhower megüzente Titón keresztül az oroszoknak, hogy nem fognak közbeavatkozni. Minekután az oroszok, meggondolva magukat, mégis úgy döntöttek, hogy eltapossák a magyar forradalmat. Hol lennénk ma, ha 1956-ban másképp alakul a sorsunk? Megint 100 milliárd dolláros nagyságrendek! Lenne mondjuk egy Belgiumnak megfelelő életszínvonalunk? Mikor kapunk ezek elmaradása miatt kártérítést a zsidóságtól?

6. Az már csak hab a tortán, hogy a zsidó Fekete János kommunista Nemzeti Bank-vezérigazgató (később banktulajdonos Izraelben) húzta be az adósságcsapdába Magyarországot, ő jelentette ki ellentmondást nem tűrve, hogy Magyarországnak jó a kölcsönök fölvétele, ami a valóságban kb. így működött: Fölvettünk 20 milliárd dollár kölcsönt, visszafizettünk 50 milliárdot, külföldi kézbe adtunk 20 milliárd dollár értékű nemzeti vagyont, és maradt 20 milliárd dollár adósságunk. Ezért jár nekünk kártérítés?

7. Ezek után szinte említésre sem méltó, amit a zsidó Suchmann Tamás egykori miniszter és zsidó hitközségi elöljáró csinált az energiaszolgáltatás elkótyavetyélésével. Vagy amit a mai magyarországi zsidó közgazdászok szinte mániákusan hajtogatnak, hogy Magyarországnak nem szabad az adósság átütemezését kérni (miután ezt Horvátországtól Lengyelországig, Oroszországtól Nicaraguáig mindenki megkapta, és ennek jól kimutatható élénkítő hatása volt a gazdaságra).

Ennyit most hirtelen. A listát a végtelenségig lehetne folytatni.

Végül szögezzük le: a zsidóság ezekért a történelmi bűnökért soha nem érzett egy szikrányi lelkiismeret-furdalást, mindent másra hárít („azok tulajdonképpen nem is voltak zsidók, hisz hitehagyott ateistaként követték el tetteiket, blabla…”) és mindig másokra mutogat (mint legutóbb Kertész Ákos). Ezeket a zsidók által a magyarság kárára elkövetett bűnöket a zsidóság soha be nem vallotta, meg nem gyónta, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé és bűnbocsánatért pedig főleg nem esdekelt.

Így aztán nem is kap soha föloldozást a magyarságtól.

Baranyai Attila - Kuruc info

Ui.: Csak úgy ráadásul, a leírtak alátámasztására itt van egy további csemege a zsidó lélek szárnyalásáról. Az alábbi „hazafias vers" a Glück Andor által szerkesztett és a dél-amerikai magyar ajkú zsidóság lapjának titulált HATIKVA nevű újságban jelent meg az ötvenes évek elején, bizonyítva, hogy Kertész Ákoson kívül éltek még hasonló „jó magyarok” szerte a világban, akik egyre csak öregbítették hazánk jó hírnevét.

 

Hol bölcsőm ringott és életem javát leéltem,

Magyar föld legyél átkozott!

Szégyentől égjen egykor tiszta arcod,

Mert miattad vagyok komor, kárhozott.

Ki eladtad testem, eladtad lelkem,

A sors hasonló szörnyű sorssal verjen!

Bűnödre nincs és ne is legyen bocsánat!

Úri hordádat vad vihar verje szét!

Megértem mostmár, hogy századokon át

Miért szenvedett itt oly sokat a nép.

Hétszilvafás betyárjaid vad járma

Nehezült ott minden szép álmodásra.

Maradt zsidózó, úrhatnám naplopók

Ostoba gonosz hordája. És a nép

Fekete nyomorban züllött csőcselékké,

Rabtartónak gyalázva a keresztet,

Szélnek bennünket kajánul eresztett.

Ha viszontláthatom még egyszer földedet,

Mély megvetésemet szemedbe vágom én

Az anyám kínját, jó asszonyom keservét

Egyre sírom, hogy haljon el a fény

Rónáid és vak városaid felett

S legyek kergetőd én, a megkergetett!

Mert földed sötétebb lett Szodománál.

Mert árulók és barbárok földje lett,

Honfiúba öltözött rajt a gazság.

És sátánbogyóvá ért a szeretet.

Takard el, süsd le szégyenteljes orcád

Ki hazám voltál: Magyarország!