![]() Florian Geyer |
Szóval: pesszimizmusom, és a cikk tanulságaként megfogalmazott „műveljünk kertjeinket” nem a sztoikus iskola bölcseletén nyugszik, bár könnyen lehetne oda sorolni, valójában a távol-keleti buddhista filozófiák híve vagyok – mint azt jó néhány írásomból már kivehette az olvasó. Ilyenformán szinte „vallási kötelességem” a befelé fordulás, a saját lelkünk, szellemünk ápolására fordított munka szükségességének hangoztatása. A sztoikusok persze a maguk korában rengeteg elvet emeltek át a keleti a filozófiai tanokból, de ismétlem: nem vagyok sztoikus – bár kétségkívül, egyik legszimpatikusabb filozófiai irányzat számomra – és nem vagyok Voltaire-rajongó. Továbbá: nem a sztoikusok, és nem Voltaire fedezte fel a „befelé fordulás” előnyeit, hanem az egyidős az emberrel. Erre alapoztam cikkemben azt a gondolatot is, hogy az utcai tüntetések alábbhagyása, a nemzeti radikális oldalon mára eluralkodott passzivitás az emberi lélek logikájából következik.
Mi tegyen az, akinek nincs kertje, háza, hogy csinosítgassa azt vagy szabad ideje, hogy nyelveket, szakmát tanuljon – kérdi tőlem Perge Ottó a metaforikusba hajló írási stílusom miatt némiképp félreértelmezve szavaim. Nos, nem a fizikai valóságban fennálló tatarozásra, a hálószoba átfestésére gondoltam, hanem a bennünk lakozó Kert, a bennünk lakozó Ház felfedezésére, ápolására. Más szóval: a lelkünkben meglevő szépérzék, otthonérzet stb., azaz a lelki értékeink felfedezésére, megélésére biztattam olvasóinkat. Ez nem mond ellent semmilyen politikai célnak, elvnek, ideológiának az én meglátásom szerint.
Erőszakos hatalommegdöntés, utca és forradalom
Perge Ottó elveti az erőszakos hatalommegdöntés lehetőségét. Ebben viszont egyetértünk: én a legcsekélyebb lehetőségét sem látom annak, hogy utcai megmozdulásokkal, „forradalommal”1 kormányt, esetleg rendszert döntsünk. Ráadásul, a világ eseményeit követve, arra is rá kellett jöjjek, hogy az esetlegesen bekövetkező utcai megmozdulásoknak itt már sem rendszerellenes, sem kormányellenes lényege nem lesz, egy nagy társadalmi megmozdulás az éhséglázadással lesz egyenlő, amely szükségszerűen káoszba, anarchiába fulladhat.
A magyar társadalom jelenlegi szellemi és lelki, valamint fizika állapota nem nyújtja azt a biztató jövőképet, amit egy „forradalommal” elérhetne, viszont nagy valószínűséggel képtelen lenne megfékezni a fosztogatásra induló cigányhordákat, ami egy polgárháború, és a gyors lesüllyedés rémképét vetíti előre. Magyarán, a radikális oldalon olyannyira óhajtott „végső harc” az ellennel témájában nem kerülhető meg a felelősség kérdése, az, hogy kik állnak majd az élére egy esetlegesen előforduló „forradalomnak”, kik gátolják meg az események logikájából fakadó anarchiabekövetkezés lehetőségét, és megvan-e az illetőknek minderre a képességük? Nos, ezen a téren én szkeptikus vagyok. Sőt, amint azt már írtam, de írom megint, nem látom azt, hogy a magyar társadalom képes lenne huzamosabb ideig kitartani egy ilyen harc során.
„A szívós építkezésnek mindig megterem a gyümölcse!”
Ezt írtam én, és ezzel kapcsolatban viszont Perge úr szkeptikus. Némiképp megértem, valóban nehéz ma az építkezésre pozitívumként gondolni, ám ettől függetlenül úgy hiszem, hogy az építkezés, mint filozófiai mélységekkel teli fogalom nem ürült ki, ennélfogva nem lehet azt állítani, hogy annak nem terem majd meg a gyümölcse. Az általam ajánlott befele fordulás is ezt a célt szolgálná: ahogy a zene, a festmény, vagy az építészből ismert remekművek is először a szellemben születnek meg, amelynek a lelki gazdagság az előfeltétele. Az építkezésnek tehát mindig megvan a maga gyümölcse, ha más nem, akkor az Út során szerzett tapasztalatok formájában. A lelkünk felé fordulás is egy építkezés tehát, és kötve hiszem, hogy Perge úr komolyan gondolta volna, hogy az építkezés eme értelmezésének nem lenne meg a gyümölcse.
A kiút
Perge Ottó maga is elismeri, hogy elveti az erőszakos megoldásokat, de az önépítkezést sem tartja célszerűnek. Szerinte a kettő közötti utat jelenti a Jobbik 2014-es győzelméért való küzdelem. Talán ez az a pont, ahol a legfájóbban kimutatkozik az, hogy mennyire nem értette meg Perge, hogy miről írok, és mennyire másként gondolkodunk a világról, noha azonosságból ilyen téren azért talán több van.
Lényegét tekintve: a Jobbik győzelméért való küzdés – mint politikai út – már a helymeghatározás szempontjából sem a legtökéletesebb: A politikai út nem a „kettő között”, azaz nem az erőszakos megoldások és a befelé fordulással elért önépítkezés között helyezkedik el, hanem ezek dimenzióján kívül. Más szféra, legalábbis, ami a lelki építkezést illeti, abban mindenképp, de a „forradalom” szempontjából sem tartozik egy dimenzióba a politikai úttal.
Mielőtt azonban belevágnék egy másik gondolatba, szeretném tisztázni olvasóim előtt: nem vagyok Jobbik-tag, sőt, semmilyen pártnak nem vagyok a tagja. Tény, hogy sokat tettem a Jobbikért, a jövőben is szándékozom segíteni nekik, de soraimat, kérem, ne úgy olvassák, mint egy „jobbikosét”, vagy akármilyen „pártkatonáét”. Magyarán: gondolatvilágomat igyekszem a lehető legtávolabb tartani a pártpolitika világától, úgy gondolom, hogy ez csakis az elemzőkészségem előnyére, és saját szellemi szabadságom megőrzésére irányul.
Én úgy gondolom, hogy a Jobbik 2014-es esetleges győzelme még önmagában nem megoldás hazánk problémáira. Továbbmegyek: az, hogy Perge Ottó a Jobbik 2014-es győzelméért való küzdelmet ajánlja, mint lehetséges utat, nem jelent mást, mint a húsz éve tartó párt menti érzelem- és gondolatvilág további konzerválását. A választásokig még hátravan majd’ három esztendő, a Jobbiknak pedig, ha Magyarország megmentését akarja elkezdeni kormányra kerülése után, akkor teljes értékű, világos erkölcsű és gondolkodású, szellemiekben, lelkiekben gazdag magyarokra van szüksége és nem a birkák plebszére, akiket csak akkor lehet megszerezni, ha a húsz éve folyamatosan működő ígéretspirálba beszállva 66. havi nyugdíjat vagy hasonló baromságokat ígérünk nekik. Amiket aztán vagy betartunk kormányra kerülve és hazavágjuk a költségvetést, vagy nem tartunk be és kilőjük azok szemeit, akik kimennek majd a Jobbik-kormány ellen tüntetni.
Persze most nagyon sarkítottam a kérdést, de talán ez a példa elég ahhoz, hogy lássuk: egy párt győzelme, legyen az akár a Jobbik, még nem jelenti automatikusan azt, hogy hátra lehet dőlni. Az általam ajánlott belső építkezés útja pontosan azt a hibát szeretné kiküszöbölni, hogy másoktól várjuk el hazánk helyzetének javulását, felszínes – ilyen szempontból egy kormányváltás is az – megoldásokkal próbáljuk eltolni magunktól a felelősséget. Magyarország jövője, életereje, boldogsága nem egy párt győzelmének vagy veszítésének a függvénye, hanem annak, hogy a magyarok mennyire erősek lelkiekben, szellemiekben, és ebből szempontból az anyagi csak másodlagos.
Florian Geyer
1.: A vonatkozó szövegkörnyezetben azért szerepel idézőjelben a forradalom szó, mert nem biztos, hogy tartalmilag arra gondolok ilyenkor, amire a radikálisok többsége. Számomra a forradalom nem feltétlenül a pozitív változást jelenti, káoszt és végső soron az előzőnél rosszabb közállapotokat is eredményezhet, lásd a nagy francia forradalmat. Tehát: amikor idézőjel közé teszem e fogalmat, akkor célszerű a revolúció negatív értelmezésére IS gondolni.
(Kuruc.info)
Kapcsolódó: Képzelt beszéd a tévéostrom ötéves évfordulóján (A vitát kiváltó Geyer-cikk)







