Mint ismeretes, Demjanjukot 1981-ben kitoloncolták az USA-ból, és átadták Izraelnek, azzal vádolva, hogy ő volt a treblinkai „haláltábor” „Rettegett Iván” nevű szadista őre. 1988-ban – hamis tanúk „vallomásaira” és meghamisított dokumentumokra támaszkodva – halálra ítélték, öt esztendővel később azonban kénytelenek voltak szabadon engedni, mivel iratok kerültek elő, melyek egyértelműen bizonyították ártatlanságát. Magyarán: nem ő volt „Rettegett Iván”, noha több „tanú” is eskü alatt vallotta, hogy felismerte benne a treblinkai láger egykori őrét. (Ő már réges-régen nem élt akkor.)

Aki részt vállalt a Demjanjuk elleni szégyenteljes koncepciós eljárásban a vád oldalán, jobban tenné, ha eltakarodna végre valahová, nagyon, de nagyon messzire. Számomra persze az is kérdés, nem kellett volna-e hamis tanúzásért és a nyomozó hatóság tudatos félrevezetése miatt eljárást indítani a Demjanjuk-perben szerepet játszó – és alaposan felsült - egész nácivadász bagázs ellen? Persze nyilván senki sem mer szembeszállni ezekkel az anyaszomorító teremtményekkel, akik persze tudván, hogy bűnösök, újabb támadásba lendültek: kitalálták, hogy Demjanjuk nem is Treblinkában, hanem Sobiborban volt őr a háború idején, ahol is egészen pontosan 28 600 fogoly meggyilkolásában vett részt. Mondanom sem kell, komolyan vehető bizonyítékok természetesen most sincsenek.

Mindennek ellenére a nácivadászok, köztük a szélhámos Cornelius Nestler, folytatják ámokfutásukat. A szolgálatai jutalmául nyilván alaposan megfizetett „professzor” – aki zsidó származású felesége révén is egyengette karrierjét - büszkén mondta el a Háárec újságírójának: a müncheni főügyésznek már át is adta a flossenburgi táborban szolgálatot teljesítő náci tisztviselők neveit tartalmazó listát. Azonban Nestler szavaiból az is kiderült, hogy a nácivadászok élete sem fenékig tejfel, mert ugyan a bűnösök felkutatása „egyszerű feladat, hiszen bármelyik rendőr képes rá a rendelkezésre álló információk (például telefonkönyv) felhasználásával”, azonban a „források szűkössége miatt” folyamatosak a megtorpanások. "Csupán egy olyan ügyészről tudunk, aki nem dolgozott legalább két, folyamatban levő ügyön" - panaszkodott a zsidóbérenc Nestler.

A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum adatai szerint – melyek valódiságára nézve nem vennék mérget - 1938 és 1945 között 97 ezer fogoly fordult meg a bajorországi táborban. Közülük állítólag 30 ezer ember vesztette életét, akik között 3515 volt a zsidók száma. Nestler meg van győződve arról, hogy bárki, aki a flossenburgi táborban őrként szolgált, bűnös, mivel „megakadályozta az embereket a szökésben, ezért felelősségre kell őket vonni". Magyarán: egyáltalán nem kell bizonyítani sem Demjanjuk, sem más „náci őr” esetében, hogy ténylegesen volt-e közük a foglyok megöléséhez. Ha valaki őrizte a rabokat egy német munkatáborban a háború idején, akkor azzal már emberiségellenes bűnt követett el.

Joggal vethető fel ezen az alapon a naiv kérdés: a szövetségesek munkatáboraiban, Recsken, a Gulágon, vagy bármely más kommunista lágerben, netán Guantanamón szolgálatot teljesítő fegyőrök is háborús bűntettet követnek el, akkor is, ha pusztán csak őrzik a foglyokat? Valószínűleg egyébként arról van szó, hogy a nácivadászok rájöttek: képtelenek bebizonyítani az aggastyán korban lévő egykori német katonák elleni vádjaikat. Ezért most már beérik annyival, hogy pusztán azért rács mögé dugnak valakit, mert őrként szolgált valamelyik munkatáborban. Már az sem érdekli őket, hogy az idős német őrök a hat úgynevezett „haláltábor” valamelyikében szolgáltak-e vagy sem. Például a flossenburgi lágerről még sohasem állították, hogy az megsemmisítő tábor lett volna, ennek ellenére a pofátlan nácivadászok a láger állítólagos őreit mégis bíróság alá akarják állítani.

Van azonban remény arra, hogy kifullad ez az egész aljas és mindenféle jogállami normának szögesen ellentmondó akció: Nestler szerint ugyanis, ha „az elkövetkező két vagy négy évben nem viszik végig a szóban forgó ügyeket, akkor sohasem fogják”. Úgy legyen.