„Ne higgyék, hogy a kikeresztelkedés ’salvus conductust’ biztosít a zsidóknak”
Legszomorúbb tény, hogy a kisemberek fognak szenvedni mások helyett, mert a nagyoknak nagyon sok eszköz áll rendelkezésre a védekezéshez
Győri Nemzeti Hírlap, 1938. december 29.
Ismételten írt a Nemzeti Hírlap arról a kikeresztelkedési invázióról, ami az utóbbi idők társadalmi és politikai kényszere alatt a zsidóság körében megindult, nemcsak az ország minden részében, hanem elsősorban Győrött is.
Rendkívüli feltűnést keltett leleplező cikkünk, amelyben rámutattunk arra, hogy a győri keresztény fórumoknál napról napra nő azon zsidók száma, akik az egyházakba való felvételüket kérik. Cikkünkkel kapcsolatban tömegesen kerestek fel bennünket, hogy hozzuk napvilágra a kikeresztelkedettek neveit, azonban amíg ezt is megtennénk, közöljük egy váratlanul hozzánk érkezett „győri magyar zsidó” levélét, amely teljes és tökéletes képet fest arról a zsidó táborról, amely üzleti kényszere miatt otthagyta hitét.
Következőkben közöljük a levelet:
„T. Nemzeti Hírlap Szerkesztőségének, Győr. Mély tisztelettel kérem, szíveskedjék nb. lapjukban soraimnak helyt adni.
Azoknak a zsidóknak szól ez az izenetem, akik az utóbbi időben elhagyták hitüket, és azért e lap hasábjain keresztül, mert bizonyára, mint „elvhű” keresztények, csak ezt a lapot olvassák.
A napokban – véletlenül – kezembe került a győri kitértek listája. Őszintén szólva súlyosabb veszteségre számítottam, de – nagy megkönnyebbülésre – javarészt olyan nevek, kikről el lehet mondani, hogy a zsidóság nem sokat veszített, és a kereszténység nem sokat nyert velük. Ne higgyék azonban, hogy ez az átszállás salvus conductust fog nekik biztosítani bármely vonatkozásban is. A zsidótörvény ugyan nem tesz különbséget becsületes jó magyar zsidó, vagy ennek ellenkezője között, de azért mindenkiről megvan a lelet, és végül is mindenki megérdemelt sorsára fog jutni, bármilyen valláshoz tartozzon, vagy bármilyen vallásra térjen is át.
Egyet azonban megjegyezni kívánok. A dolgok nem fejlődtek volna eddig, ha egyesek több megértést tanúsítottak volna a szociális bajok iránt.
Ezt értem elsősorban nagy vállalatokra vonatkozólag, mert van nagyon sok gyár (itt Győrben is), ahol a munkások éhbérért dolgoznak még ma is, holott – élvezve a vámvédelmet – óriási hasznot vágnak zsebre. Így lehetne még más dolgokról is beszélni. Persze a legegyszerűbb volna átváltozni, és a felelősséget itt hagyni! A legszomorúbb tény az, hogy a kisemberek fognak szenvedni – mások helyett, mert a nagyoknak nagyon sok eszköz áll rendelkezésre a védekezéshez.
Mindenesetre a hithű, tisztességes magyar zsidók bíznak egy jobb jövőben. Kiváló tisztelettel: Egy magyar zsidó.”
Kommentárt fűzni a levélhez szükségtelennek tartottuk, csupán örömmel konstatáljuk, hogy már maguk a zsidók is elítélik hitehagyott véreiket, akik üzletet csinálnak még a vallásból is. Vajon hogyan ítélik el őket a keresztények? Azután a magát „magyar zsidónak” nevező hithű levélírónak, akik magyar zsidóságukkal bíznak egy jobb jövőben, csak annyit üzenünk, hogy a magyarságért és a jobb jövőért le kell vetni az önzést, a profithajszát, a mentalitást, a múltat és bűnöket, és meg kell próbálni csak magyarnak lenni…
És vajon erre képesek…?!
