Ha krétával pontot rajzolunk a táblára, letörlés után újra felsejlik az. Ha sok-sok pontot rajzolunk köréje, sikeresen megtéveszthetjük a keresőt. Innen kezdve már csak „vak tyúk is talál szemet” alapon keresgélhető az eredeti pontocska. Ezt a körülpontozó szerepet szánták az úgynevezett alternatív kutatásoknak. Mert így is lehet ám butítani a népet, díszmagyarba öltözötten, hátunk mögött nemzeti lobogóval, egy kis Himnusz és Szózat zenei aláfestéssel. Talán ez a veszélyesebb, mert olyan jól hangzik, annyira hihető.

Újabban, véletlen egybeesésként a székely önrendelkezés hangjainak felerősödésével párhuzamosan, értekeznek a székelyek eredetéről, kihangsúlyozván, hogy több elmélet is létezik, és korántsem került pont a kutatás végére. Így jár az, aki bár ismeri, első kézből tudja származását, mégis tudósokra bízza annak felkutatását, bizonyítását. El lehet jutni ezen az úton oda, hogy a hun-magyar azonosság, a szkíta eredet délibábos álmodozásnak címeztessék, és helyette a finnugrista elmélet kövesedjen dogmává. Ez utóbbi szajkolóit cseppet sem hozza zavarba az a tény, hogy olyan, egyébként csillagász szerzőtől írt alapműre hivatkoznak, amelynek magyar fordítása csak a közelmúltban került kiadásra, és a magyar nyelvi rokonság vonatkozásában semmivel sem tartja fontosabbnak Lappföld lakóit a kínaiaknál. Ez egy élő példa a lényeges kérdés késleltetésére. Már nem okoz vihart, szellemi forradalmat, elvegyül csendesen a többi adatbomba özönében. Agykutatók bebizonyították, hogy a túlzott semmitmondó információbevitel nemhogy fokozná az agyműködést, de leépíti azt. Szomorú statisztikai adatokat hallhattunk arról, hogy a magyarországi lakosság tv előtt eltöltött ideje többszöröse, mint az egykor rabszolgaként behurcolt amerikai feketéké.

Akik még nem tudták, most hallhatták, milyen jól álcázott érvekkel próbálják köztudatba ültetni a magyar Szent Korona kettős szerkezetét a görög illetve a latin betűs feliratokra hivatkozva. Holott a szicíliai Cefalu (Kőfalu) egyik templomának Jézus Krisztust ábrázoló falfestményén az isteni mester kezében a kor két liturgianyelvén, görögül és latinul írt törvénytábla látható. Papszenteléskor, templomavatáskor szintén bevett szokás volt e két nyelv egyidejű használata. Akkor mi a gond a koronával? Semmi, csak mindenáron szét akarják szedni. Ahogy tették az országgal, a nemzettel. Oszd meg és uralkodj! Legyenek koppányosok és szentistvánosok, legyenek székelyek és magyarok.

Duális világban élünk, a kettősség helyet kapott az eredetmondákban is. Hunor és Magor, a hun és magyar, egyébként egyazon nép kétféle megnyilvánulása. Miként váltja egymást az éjszaka a nappallal. Ez világos – játszik a szavakkal Szántai Lajos. Egy másik szemléletes példa a nő és a férfi, az ember két megnyilvánulási formája.

A hun a honteremtő, harcos, kiáradó, míg a magyar a mag-erő népe, a befele fordulás, megtartás tulajdonságának beteljesítője. A székely pedig a tápláló szik (a csíra) és a szikla, rendíthetetlen hittel, mint Jézus Krisztus leghűbb apostola, melyre a jövendő magyarságnak építkeznie kell. A székely indítja ugyanis a visszacsatolás folyamatát.

Egy mondat erejéig visszatérhetnénk Szicíliához. Vajon kik lehettek annak őslakói? Sicilia és siculus, bizony több mint hasonlóság. Szicília Cefalu nevű falujának közepén egy hatalmas sziklahegy található: valóban "Kőfalu".

Nem hiányoztak a derűs percek sem. Jót nevettünk a viccesen tálalt áltudományos érveken. Egy ilyen szórakoztató eset volt például azon érv, miszerint a világon egyedülálló módon élő személyként számon tartott beavató koronánk női fejdísz lenne, mivel az átlagos fejméretet meghaladja. A hölgyek dúsabb hajjal vannak megáldva, ezért gond nélkül helyezhető az ő fejükre.

Egy biztos: a magyar Szent Korona egy időben, egy helyen, jól meghatározott céllal készült kimagasló művészi értékű alkotás. Az előadó beismerte, hogy mindennek van valószínűsége, így annak is, hogy a feltételezetten bizánci ötvösmesterek által készített corona graeca és egy feltételezett vatikáni ötvösműhelyben egy későbbi időpontban készült corona latina a magyar királyi udvarba kerülve, összepróbáltatván kiderült, hogy tökéletesen illenek egymásba. Emellett ugyanolyan valószínűséggel bír azon állítás, hogy a bolhából fejlődött ki az evolúció során a bálna.

Elhangzott, hogy Pap Gábor, a leghitelesebb koronakutató mégsem, vagy éppen ezért sohasem szerepel főműsoridőben televíziós adások meghívottjaként. Pedig ha valaki, akkor ő igazán mesélhetne nemcsak érdekes, de lényeges dolgokról a magyar Szent Koronával kapcsolatosan. Ehelyett az alternatívnak nevezett koronakutatási irányzat képviselőinek készséggel adnak szót, de a magyar eredetkutatás Däniken-féle csoportja is érdekes színfolt a maga "szíriuszi származás" elméletével... Annak, aki érdemben szeretne tájékozódni koronaügyben, mielőbb ajánlatos a könyvespolcára beszereznie Pap Gábor Angyali korona, szent csillag címmel megjelent művét.

Megemlíttetett a suttogó propaganda is, mely mai napig változatlanul szedi áldozatait, magyartalanít, megoszt és összeugraszt. Ennek tükrében szó esett arról is, hogy talán nem ártana ismereteinket felülvizsgálni, ahogy azt Pap Gábor, mint elfogulatlan kutató tette Egyiptomba való látogatása alkalmával. Ő két zsáknyi Egyiptommal kapcsolatos könyv tanulmányozása után nyitottnak mutatkozott az újabb információk befogadására, még ha azok történetesen ellentmondtak addigi ismereteinek. Sebaj, jó Pap holtig tanul!

A mohácsi csata elvesztéséért Szapolyai János erdélyi vajdát, későbbi magyar királyt okolják, holott nem volt áruló, sőt valójában rengeteget tett annak érdekében, hogy az ország pusztulásának elejét vegye. Az elöljárók színe-java a csatamezőn maradt. Hogyan történhetett ez? Úgy, hogy a hazáért személyesen harcba szálltak és nemcsak alattvalóikat küldték a veszedelembe. Az előadó a közönség helyeslése közepette azt ajánlotta a mai politikusoknak, hogy vegyenek példát elődeinkről és tiszteljék meg jelenlétükkel az Afganisztánba vezényelt katonákat, mert a háttérből szájhősnek lenni könnyű. (Seperjünk a saját házunk táján: az RMDSZ, aki előszeretettel nevezi ki magát a magyarság törvényes képviselőjévé, nyilatkozatok szintjén inaszakadtáig küzd annak jogaiért, gőzerővel dolgozik a titokzatos autonómia-tervezeten, viszont hivatalosan nem képviselteti magát a Székely szabadság napján. A MOGYE-ügyet már nem is említem...)

Talán törölni kell azt a tételt is, miszerint a rokonaink ellen támadtunk a tatárokban (akik nem azonosak a mongolokkal). Akkor miért csak a kunokat fogadtuk be az országba?

Bethlen Gábor idejében az erdélyi nagyfejedelemség aranykorát éli. A magyar Szent Koronát két évig magánál tartó fejedelem tündérkertté varázsolja Erdőelvét. Pedig a Habsburg és oszmán fenevadak mindvégig ugrásra készen álltak. Az a Bethlen Gábor, aki isteni védettségében bízva nem félt a csatában sátrát a suhogó nyílvesszők hatósugarán belül felállítani, két év töprengés, vívódás után mégsem koronáztatta meg magát Magyarország királyává, mert azzal nem csak Erdély, de Magyarország sem maradt volna sokáig életképes. A török ugyanis nem engedte volna Erdélyt Magyarországhoz csatolni, Székelyföld, Szászföld és vármegyei területek hármasosztatú, török érdekeltségű tartományaként képzelte el. Önkéntelenül elhangzott a „mi lett volna, ha” kérdés is. A titokzatos döntés okát azonban csak egy ember ismerte: maga a fejedelem.

Túl sok a véletlen egybeesés. Az erdélyi fejedelmek nevei megegyeznek a magyar Szent Korona zománcképeinek szereplőiével. Csak két feltűnő egybeesést említsünk: Bethlen és Apafi protestáns fejedelmek nevei köszönnek vissza a korona elülső felén szimmetrikusan kétoldalt ábrázolt Gábor és Mihály arkangyalokban. Más népnek, nemzetnek történelme van, nekünk, magyaroknak: üdvtörténetünk. Ismerjük fel, legyünk rá méltók és vállaljuk büszkén ez ősi szent hagyatékot!

Egy korabeli leírás alapján a közönség ízelítőt kapott a gyulafehérvári fejedelmi palota bámulatos építészeti és művészi jellegéről. Természetesen pusztulásnak volt tanúja más felbecsülhetetlen, magyar vagy éppenséggel magyar vonatkozású értékhez hasonlóan. Vissza kéne állítsuk szent központjaink tiszteletét. A csonkahoni Székesfehérvár erdélyi párja, Gyulafehérvár méltánytalan feledésbe merült. De volt még hajdanán egy Nándorfehérvárunk is, melyet a mi őseink irányításával védtek sikeresen a török túlerővel szemben. Az 1456-os diadalra kéne emlékeztessen ma is a pápa által elrendelt déli harangszó.

Magyar testvérek, legalább a félrevert vészharang szavára figyeljünk fel! Egy egészséges nemzet erőt kell merítsen a múltból, nem szabad elvágja magát gyökereitől. Büszkén kell vállalja történelmi nagyjait, a kerek évfordulókra különösen oda kellene figyeljen. Főleg olyan felejthetetlen nagyságú történelmi vezetőkhöz kapcsolódó évfordulókra, mint Mátyás király megkoronázása, Bethlen Gábor fejedelemmé választása. Előbbinek 550. évére emlékezhetünk a idén, az utóbbinak tavaly volt a 400. évfordulója. Hogy ez napjainkban mégsem történik így, talán az a magyarázata hogy szétestünk, sikeresen leépítettek látható és láthatatlan ellenségeink, külső és belső egyaránt. Ébresztő! Fordítsuk vissza a folyamatot, váljunk újból személyekből néppé, nemzetté itt a Kárpát-haza ölelésében, a Szent István-i határokon belül.

A magyar politika zátonyra futott. Volt már rendszerváltás, mégis arról beszélnek egyesek, hogy most fejeződik be; volt már politikus, aki lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökeként kívánt tevékenykedni, népszerűsége mégsem szárnyal Kárpátalján. És van párt és politikus, mely mindezen is túltesz! Megtudhattuk, hogy sajnos Magyarországon agymosottabbak, mint idehaza Erdélyben, tehát onnan nem várható segítség, ahol rosszabbul állnak.

Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér (Marosvásárhelyen Ne bántsd a magyart! címmel kiadott) Az török áfium ellen való orvosság nevű művében rámutat, hogy a magyar csak egyedül magára számíthat.

Mindezek fényében átültetve a mára: vegyük saját kezünkbe a sorsunk! Legyen felvonulás, tiltakozás, de vigyázat, ne az autonómia legyen a fő cél, mert elválaszthat, elszigetelhet a nemzet többi részétől! A fő cél a teljes Erdély függetlensége, a Kárpát-haza, a magyar Szent Korona országaként való helyreállítása. Nincs értelme bizalommal tekinteni Brüsszel felé, Budapest (és újabban Bukarest, az ismét koncközelbe furakodott RMDSZ révén) kormánypárti avagy ellenzéki politikusai is legfennebb csak a szavak szintjén érintik ügyünket, a tettek viszont elmaradnak. Úgyhogy Balczó András, minden idők legeredményesebb öttusázója kevesüknek tudja elfogadni kinyújtott jobbját, mert ő úgy érzi, nem szabad a kézfogással hitelesítsen olyan embereket, akikről látni, hogy nem a nemzet ügyét szolgálják. Mert ugye szépen hangzik politikusok szájából a kolozsvári születésű író szava: Minden magyar felelős minden magyarért! És az is, hogy minden magyar számít. De hol maradnak a tettek?!

Adjuk vissza a magyar névnek a Petőfi által is megénekelt régi, nagy hírét, és ne feledjük, Európa imába foglalta a magyarok rettegett nyilait, a magyar kardnak pedig egykoron akkora tekintélye volt, hogy a Mohácsnál térdre kényszerített Magyar Királyság nem vált törvényszerűen a szultán adófizetőjévé!

Igaz magyar hittel álljunk ki magunkért és ne féljünk, szívleljük meg Bethlen Gábor halálos ágyán papírra vetett üzenetét: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki. Bizonyára senki nincsen!”

Kürti Jenő, Marosvásárhely

Kapcsolódó: Ki a magyar, mi a magyar? - Molnár V. József marosvásárhelyi előadásának összefoglalója