A Magyarság 1943-as évkönyvének soron következő tanulmányát Málnási Ödön írta, akinek neve egyáltalán nem merült feledésbe a hosszú évtizedek folyamán.
Málnási Ödön nemzetiszocialista történész, politikus és közíró 1898. június 28-án született Brassóban. A szász édesapától és székely édesanyától született Málnási az egri érseki szemináriumban tanult, az első világháború alkonyán pedig a marxizmus felé közeledett, katonaként teljesített szolgálatot a magyarországi Vörös Hadseregben, ám végül a Nemzeti Hadseregnek is tagja lett. 1924-ben filozófiai doktorátust, 3 évvel később jogi- és államtudományi doktorátust szerzett, ugyanebben az évben vitézzé is avatták. Egerben tanított az érseki tanítóképző gimnáziumban, több egyháztörténeti művet is írt, levéltárakban kutatott.
Egy ideig a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja volt, majd 1937-től nyíltan Szálasi párthíve lett, a későbbi nemzetvezető bebörtönzésének idején is értékes mozgalmi munkát végzett. Nyilas ideológusként és történészként több műve is fennmaradt, legismertebb talán A magyar nemzet őszinte története, amelyért egy év szabadságvesztést kapott a Horthy-rendszerben, a szegedi Csillag börtönben. Szálasival való kapcsolatának megromlása a pártból való kizárásához vezetett, később csatlakozott a Volksbundhoz, ám 1944. október 15-e után ismét részt vett a munkában és visszatért a nyilas táborhoz. 1945-ben Nyugat-Európába menekült, ahonnét visszaszállították az immáron kommunista befolyás alatt álló Magyarországra. Tíz év kényszermunkára ítélték, 1956-ban szabadult, majd ismét Nyugatra, Ausztriába távozott. A nemzetiszocialista emigráció több lapjában publikált, 1970. február 17-én hunyt el Bécsben. Hazatéréssel az államszocialista időszak alatt is többször próbálkozott, ám ezt soha nem tették lehetővé neki.
Málnási ezen tanulmányában a megnyert második világháború utáni európai-népi elképzeléseket taglalja, kiemeli a közösségi elvek fontosságát az egyéni érdekek mellett. Noha ezen elképzelések jelentős része valóban a "kidolgozás" fázisába emelkedett, teljes érvényt végül nem szereztek a vesztes háború miatt. Málnási talán az egyik legikonikusabb példája annak, hogy egy korábban marxizmussal szimpatizáló személyt hogyan tudott megnyerni magának a nemzetiszocialista mozgalom úgy, hogy a célszemélyről lefejti a marxista tanok káros hatásait. Amíg a kommunizmus a nemzetközi, internacionalista, hamis szocializmust képviselte, addig a nemzetiszocializmus berkein belül lehetőség volt a nacionalista, népi szocializmus megismerésére, amely egyszerre jelentett egy összeurópai szolidaritást és egy kecsegtető jövőbeli világképet, amely mentes volt mind a rablókapitalizmustól, mind pedig a nemzetközi kommunizmustól. Málnásinak – értelmiségi lévén – abban (is) fontos szerepe volt, hogy olvasottságának köszönhetően mindezt emészthető formában tudta a párthívek és szimpatizánsok elé tárni, így kulcsszerepe volt a magyarországi nemzetiszocializmus alappilléreinek, alapvetéseinek megteremtésében, miközben történelmi vonalon is az egyik legtermékenyebb nemzetiszocialista történészként tartjuk számon.
 |
Málnási Ödön: Az európai és népi erők egyesítésének útján
A Páris-környéki békékkel a zsidó-angolszász plutokrácia Európában a centrifugális erőket tette uralkodókká. Ez a mostani hadicéljuk is.
A mai nagy háborús küzdelem eredményeként Európában a centripetális erők érvényesülnek egy új vezető és építő központtal: Berlinnel.
Európa népei nagy küzdelmének célja: Európa katonai, gazdasági és lelki egységének megteremtése és teljes függetlenségének biztosítása.
Az európai katonai egység útjára a kontinens legtöbb népe már eddig is rálépett, a még nem hadviselő népeknek pedig a háború utolsó szakaszában alkalmuk lesz dönteni jövőjük fölött.
Az Új-Európa gazdasági egysége már a folyamatban lévő háborúban is kialakulóban van. Ezt látjuk az államilag irányított gazdálkodás módszereinek összhangosuló érvényesülésénél, a valutapolitika és devizapolitika egységesülésénél, a klíring központ kifejlődésénél és a kontinentális kereskedelem élénkítésénél. Az Európa-ellenes gazdasági blokád először a közép-európai nemzetgazdaságok gazdasági szolidaritását erősítette meg, az ellenblokád és Angliának a kontinensről történt elűzetése pedig az egymást kiegészítő európai nemzetgazdaságokat egymásra utalta vagy egymáshoz kényszerítette, tehát az európai gazdasági egység útjára terelte.
A háborút követő évtizedben az egész politikai életet elsősorban az Új-Európa gazdasági egységének biztosítása fogja uralni. Európa népei között oly hatalmas és összhangolt gazdasági teljesítményverseny indul meg, hogy csak olyan népek tudnak startolni, amelyeknek vezető rétegei a kontinentális közös célokból a népükre háramló feladatokat már most, előre alaposan tanulmányozzák, felismerik és megvalósításukat előkészítik.
Európa gazdasági egységének biztosítása a kontinens gazdasági életének válságmentesítését igényli, a teljes zsidótalanítás megvalósításával és a produktív népek, s közöttük elsősorban a parasztság életszínvonalának tervszerű kiegyensúlyozásával és állandó javításával.
Az irányított gazdálkodás tervszerűsége sok évre kiterjedő állandóságot, a tervek megalkotásában és végrehajtásában, a munkaerő szervezésben, valamint végrehajtásának szakszerű ellenőrzésében Európa népei között is egyöntetűséget, a sajátos adottságok határain felül teljes összhangot igényel.
A gazdasági élet lényege a jövőben nem a tőkekérdés, hanem a termelő munkaerő szervezésének kérdése, ezért a korszerű munkaerő-szervezés az irányított gazdálkodás tervalkotásait is meg kell, hogy előzze.
Az európai népcsalád népeit az érdekközösségükön alapuló termelési és teljesítményi fegyelem fűzi egybe az eddiginél sokkal szervesebben és tartósabban. A teljesítmény elve a népek életének teremtő, szabályozó és dinamikus elve, amely a népek életében az erőszak helyébe a népek békés versenyét állítja az egyenlő feltételek, lehetőségek biztosításával. A népeken belül és az európai népcsaládot alkotó népek között a termékeny egységet a teljesítmény elvének uralma biztosítja. Az uralomra jutó teljesítmény elve az egyén életlehetőségeit a népközössége iránti teljesítménytől teszi függővé, az egyes európai népek helyét pedig az európai népcsalád iránti népi teljesítményeinek súlya határozza meg. Éppen ezért minden egyént vérségének megfelelő népi- és az európai népcsaládhoz tartozandóságának megfelelő európai közösségtudat kell, hogy áthasson. "A népérdek az önérdek előtt" alapelve érvényesül az egyes népeken belül, "az európai népcsalád érdeke a nacionalista önérdek előtt" alapelve pedig az európai népek egymáshoz való viszonyában érvényesül.
A háború utáni Új-Európában minden népnek olyan súlya lesz, mint aminő teljesítményeket ért el az Új-Európáért folyó katonai küzdelemben. És mint ahogy az Új-Európában minden nép olyan startolási helyet kap, mint amilyent a háborúban való részvételével, katonai teljesítményeivel kivív magának, úgy a háború utáni békegazdaságban a népek között meginduló nemes teljesítményversenyben csak azon népek érvényesülnek, amelyek a megszervezett faji erőik felfokozásával a legnagyobbat tudják adni nemcsak önmaguknak, hanem Európa többi népeinek is.
Az európai lelki egység megteremtésének időben utolsó, de jelentőségben legnagyobb műve a zsidóság világuralmi törekvéseit szolgáló nemzetközi szocializmus, a zsidó plutokráciát szolgáló nemzetközi szabadkőművesség és a zsidó nép istentől kiválasztottságának meséjét prolongáló nemzetközi neojudaizmus fölötti megsemmisítő győzelemből táplálkozik és az európai népcsalád népeit a szerves, békés együtt munkálkodást, fejlődést biztosító kontinentális érzelemmel, európai öntudattal telíti.
A lelki egység megteremtésének legfontosabb eszközei: a lelki zsidótalanítás, az etatizmus leküzdése, a népi kultúra kibontakoztatása, a faji homogenizálás és az ifjúság egységes népközösségi nevelése.
A zsidótalanítást szükségképpen a zsidó és a neojudaista szellem kigyomlálása, a lelki zsidótalanítás nagy műve követi.
A francia forradalom által felvetett statizmus, a csak külsőségekben megnyilvánuló állami nacionalizmus elutasítása előfeltétele a nép faji létét szolgáló népi nacionalizmus kifejlesztésének.
A népi sajátosságoknak megfelelő népi kultúra alkotása, fejlesztése, az európai magaskultúra korszerű igényeinek értékesítése: a népi nacionalizmus kifejlesztésének lelki eszköze.
A népi-faji együttérzés felfokozhatása céljából elkerülhetetlenül szükséges a faji homogenitás fokozása, a kedvezőtlen fajkeveredés megakadályozása és a céltudatos fajnemesítés, vagyis a népi nacionalizmus élettani biztosítása.
Az ifjúság egységes népközösségi világnézeti nevelése a népi nacionalizmus állandóságának biztosítéka.
A katonai és háborús gazdasági teljesítmények szabják meg népünk legközelebbi jövőjét. Ezért a katonai és háborús gazdasági teljesítményeknek akárcsak lelki síkban való legkisebb gyengítése, zavarása: népünk jövőjének veszélyeztetése. Ma minden népközösségi és egyéni erőt az Új-Európáért folyó világnézeti háborúnak megsemmisítő győzelemmel való befejezésére kell összpontosítani. Ezt az egyetlen célt kell mindenkinek a maga körében megfeszített erővel szolgálni.
Európai népei közös katonai feladatinak megoldása után Magyarországon is az Új-Európába illeszkedés akadályai, a megújulást, a fejlődést lekötő erők egyszerre fognak teljesen elsorvadni és nehezen képzelhető el az átalakulás zökkenésmentességét zavarható tényezők érvényesülése.
De közben a koreszme által felvetett feladatok megvalósítására is elő kell készülni, mert ezek már a háborúban is mutatkoznak, a háború után pedig olyan tömegben és olyan ütemben fognak jelentkezni, hogy csak olyan népek tudnak startolhatni, amelyeknek vezető rétegei a kontinentális közös célokból a népükre háramló részfeladatokat már most, előre felismerik és megvalósításukat előkészítik.
A korszerű feladatok mellett régi tartozásaink is vannak.
A legfontosabb régi tartozásaink: a társadalmi osztályok közötti válaszfalak elmállasztása. A magyar nép és a magyarországi népcsoportok közötti légkörnek a teljesítményi versenyben együtt munkálkodást biztosítóvá alakítása a wieni egyezmény továbbfejlesztésével és kiterjesztésével. A gyökeres földbirtok-politikai teendők előkészítése. A mindent az államtól váró etatista gondolkodási mód leküzdése.
Korszerű feladataink: A zsidótalanítás előkészítése. A munkaerő-szervezés előkészítése. Az irányított nemzetgazdálkodás termeléspolitikai tervének előkészítése. A nép faji erejének felfokozásához szükséges teendők előkészítése. A népkultúra kibontakoztatása, előfeltételeinek megteremtése. A dinamikus népközösségi életeszménynek és életszemléletnek beidegzése.
A régi tartozások gyors letörlesztése és a korszerű feladatok európai ütemű megvalósítása a magyar nép iránti legnagyobb történelmi jelentőségű szolgálat. Ebben a nagy népi szolgálat élvonalában elsősorban azok állhatják meg a helyüket, akik nagyzási téveszméktől mentes, ép elme birtokában, életpéldájuk tanúsága szerint dinamikus népközösségi életeszménnyel vannak telítve, amely őket a népközösségnek szüntelen áldozatos tettekkel való szolgálására hevíti és hajszolja.
De a koreszme által felvetett feladatok megvalósításában csak a koreszme hazai régi harcosaira támaszkodni nem lehet, mert a feladatok nagysága és sokasága a becsületes múltú, hátsó gondolatoktól, mellékcéloktól mentes, kipallérozott építőelmék mindegyikének felhasználását és értékesítését igényeli, bármilyen pártkeretben is vannak egyelőre.
A magyar nép egész jövőjét meghatározó feladatok nagysága elkerülhetetlenül szükségessé teszi az együtt munkálkodás légkörének megteremtését és a népi erők egyesítésének útján az egymásra találást, zárt egységben, rendben felsorakozást, és gyorsított ütemben együtt menetelést.
Ahogy Európa népei egymásra találtak az Új-Európáért vívott világnézeti háború harcterein, úgy itthon is el kell temetni a múlt kicsinyes szenvedélyeit, vagy féltékenységeit és úgy az egyetemes európai, mint a sajátos magyar népi feladatokat fenntartásmentesen, őszintén vállalva, közös erőfeszítéssel kell küzdeni, népünk igazabb, jobb és szebb jövőjéért.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
A Magyarság Évkönyv eddig megjelent publikációi:
