Magyar ember számára szívet-lelket gyönyörködtető látvány a jó foci. Még emlékezünk a nagyokra, arra, hogy futballnagyhatalom voltunk, s hogy a magyar foci híre nem a Rákosi-éra aranycsapatával kezdődött. De most másnak áll a „játék”, mi már csak egykori nagy hírünk morzsáin vegetálunk. Ha nekünk már régóta csupa vesztő lapokat osztogatnak, az önmagunk hibái és gyávasága miatt is van!

Felénk nap mint nap árvereznek. Mára az egykor legendás futballcsatákat látott stadionokban, futballpályákon lassanként elfúl a szurkolóhad eget rengető zsivaja, s az „örök privatizálók”, felvásárlók alkudozásától hangos a gyep. Kell nekik minden négyzetméter földünk, bontják leginkább azt, ami a magyart büszkeséggel tölti el. Kell a földünk lakóparknak, plázának, irodaháznak, ahonnan a betelepülők s a helybéli hiénák sorsunk igazgatják.

Mégis, a mieink hiányában is csemegének, gondűzőnek ígérkezik a dél-afrikai világbajnokság. Elronthatják-e kedvünk a média által sugallt „minden nagyszerűen halad Dél-Afrikában” képei mögül előszivárgó vaskos, véres kulisszatitkok, a köztársaságnak hívott műállam valósága, dzsungel-törvényekkel és vadjaival, még ha utóbbiak valamennyire meg is tanultak focizni? Ami Dél-Afrika fogyatkozó fehérjeit illeti, sokuk számára (a búr farmereknek) minden bizonnyal egyre inkább pokol Mandela és Desmond Tutu köztársasága. A nyitány előtt vessünk futó pillantást Dél-Afrika valóságára.

A közel 50 milliós országban, ahol a fekete lakosság aránya kb. 40 millió – a fehéreké nincs ennek 10%-a –, „minden 1000 bejelentett bűnténynél csak 430 bűnözőt fognak el. Csak 77-et ítélnek el közülük, és alig 8 kap kétévnyi vagy hosszabb börtönbüntetést. Úgyszintén kimutatták, hogy a dél-afrikai elítéltek közt 94% a visszaesők aránya”, vagyis azoké, akik szabadulásuk után rögtön bűnelkövetők lesznek. (Peter Hammond, Getting Away with Murder ) Valójában a bűnesetek száma jóval magasabb, mint a rendőrségi statisztikák által bevallott. Az áldozatok közt végzett felmérés azt mutatja, hogy 60-70%-kal magasabb a bűnesetek aránya a hivatalosan elismertnél. „Míg a rendőrségi bűnügyi statisztika szerint 21683 gyilkosság történt 2000-ben, az Orvosi Kutatótanács (Medical Research Council) 32482-re teszi ezt a számot. A Belügyminisztérium 30068 gyilkosságot említ… Míg a Demokratikus Szövetség szórólapja („Fight Crime”) 55-re teszi az átlagos, napi gyilkosságok számát Dél-Afrikában, a Medical Research Council statisztikája azt állítja, hogy átlagosan 89 gyilkosságot követnek el naponta… Az Interpol még magasabb gyilkossági arányt közöl… Míg a SAPS (Dél-Afrikai Rendőri Erők) 26883 gyilkosságot ismert el 1995-ben, az Interpol állítása szerint 54298 ’gyilkosságról volt a rendőrségnek tudomása’ 1995-96-ban.” Az Interpol szerint ’98-ban Dél-Afrikában volt a legmagasabb a gyilkossági arány, megelőzve Kolumbiát. (Utóbbiban zömmel más okok miatt, főleg a kábítószer-termelés és -forgalmazás kartelljeinek egymás elleni, ill. a bűnüldöző szervek ellenük való harca miatt.) Összehasonlításképpen: az Interpol kimutatása szerint az erőszakról hírhedt USA-ban ugyanebben az évben 6 gyilkosság esett minden 100000 főre, míg Dél-Afrikában 59!

A hivatalos adatok szerint tavaly csak egy év alatt még mindig 21553 embert gyilkoltak meg Dél-Afrikában – írja a dél-afrikai dr. Peter Hammond (The Criminalization of South Africa ). A legújabb felmérések alapján egyedül Kolumbia előzi meg a 100 000 főre eső gyilkosságok számában Dél-Afrikát. Kolumbiában ez 61.7, Dél Afrikában – ha hihetünk a hivatalos adatoknak -, még mindig 49.6 per 100000 fő. Érdemes megjegyezni, hogy míg Oroszországban is 20.1, Hong Kongban 0.5, Japánban 0.4 gyilkosság, a harmadik legkevesebb esik minden 100000 főre! Rendőrségi becslések szerint jelenleg ’mintegy 700, különösen jól pénzelt és kiválóan felfegyverzett bűnszindikátus működik Dél-Afrikában, ill. Dél-Afrikából… A 700 bűnszövetkezet egyetlen egy vezetője sem lett eddig letartóztatva’ – idézi Hammond 2009-es cikke a hivatalos forrásokat. (Getting Away with Murder)

Jellemző, hogy az 1994-ben hatalomra került African National Congress (ANC), Mandela pártjának kormánya egy alkalommal zárolta a bűnügyi statisztikákat. Az „ANC uralom első hét évében az erőszak és bűnözés 33%-kal nőtt Dél-Afrikában.” Egy 2003-as riport szerint „a hivatalos statisztikák is elismerik, hogy az 1950 és 1993 közti 44 évben átlagosan 7036 gyilkosság esett minden évre. Ebbe beleértendők az apartheid évek háborújának, konfliktusainak, terrorizmusának, lázadásainak és elnyomásának viharos feszültségei. Összehasonlításképpen a demokratikus berendezkedés (béke) első nyolc évében, az ANC alatt évi átlagban 24206 gyilkosságot követtek el.” Az erőszakhullám nagymértékben következménye a törvényhozás liberalizálásának, a halálos ítélet 1996-os eltörlésének. (Getting Away with Murder) A tárgyilagos szemlélő azt a következtetést kénytelen levonni, hogy Dél-Afrika feketéi, Zimbabwe és más afrikai államokhoz hasonlóan, képtelenek vérontás, erőszak nélkül megszervezni életüket az ún. fehér függőségből szabadulva. Ezt a benyomást erősítik meg a további adatok is.

2009-ben 54425 feljelentés történt nemi erőszak miatt, az áldozatok 41%-a 18 éves vagy azon aluli, 14%-uk pedig 12 éves vagy fiatalabb. (The Criminalization of South Africa) Egy korábbi, 1998-2000-re vonatkozó ENSZ-felmérés szerint „Dél-Afrika az első helyen állt a világon az egy főre eső nemi erőszak tekintetében.” A megkérdezett „4000 nő közül minden harmadik állította, hogy megerőszakolták a korábbi évben. A dél-afrikai férfiak több mint 25%-a vallotta be egy 2009. júniusi, Medical Research Council által készített felmérésben, hogy megerőszakolt valakit; ezeknek csaknem fele pedig több mint egy személyt.” Négy megerőszakolt közül három említette, hogy első alkalommal tizenéves korában erőszakolták meg. Dél–Afrika úgyszintén „vezet” a gyermekek és csecsemők elleni nemi erőszakban.(http://en.wikipedia.org) Az évi kb. 380000 – percenként több mint 0.7 - nemi erőszak esetében az elkövetők kevesebb, mint 7%-át ítélik el. Dél-Afrika vezet az AIDS-fertőzésben, a felnőtt lakosság csaknem 20%-a szenved a betegségben! Az ország gyors iramban halad a világ első számú szexturizmus célországa felé, „különösen, mert sok és olcsó a gyermektest” – írja a Dél Afrikai Rendőri Erők Gyermekvédelmi Részlegének könyvecskéje. A fentiek mellett enyhe csínytevésnek számít az autólopás. 2009-ben 111528 autó tűnt el, és ezeknek fele sem (40%) került meg. (The Criminalization of South Africa)

A fentiek tudatában csoda-e, hogy Nick Bucklers, a világ legnagyobb őrző-védő cége, a Securicor CEO-ja (vezető ügyintézője) azt nyilatkozta egy 2009. május 24-ei Reuters-interjúban, hogy „Dél-Afrikában a legveszélyesebb dolgozni… megelőzve Irakot és Afganisztánt”, valamint, hogy a Securicor nem vállal semmiféle őrző-védő munkát a 2010-es FIFA futball-világbajnokságon a szervezés körüli aggodalmak miatt?

Blatter megtiszteli a gyilkos Taylort

Dacára a fentieknek, Dél-Afrika kapta meg a világbajnokság rendezésének jogát. Nem kevés köze van ehhez Sepp Blatter FIFA-elnöknek, aki jól „súghatott” a Dél-Afrikára szavazó nyolc FIFA-képviselőnek. Blatternek, úgy látszik, kedvence a fekete kontinens, jó „emberjogi harcos” lehet, mint azt a mellékelt kép is sejteti 1999-ből. A képen Libéria akkori elnöke ad fogadást tiszteletére. Az a Charles Taylor, aki jelenleg gyilkosságért, csonkításért, kínzásért, emberi áldozatért, kannibalizmusért, nők és gyermekek szexrabszolgaként való használatáért, felnőttek és gyermekek elrablásáért, ill. kényszermunkára, háborúba kényszerítésükért, valamint terhes asszonyok élve töténő homokba temetésére adott parancsért áll a hágai bíróság előtt. Taylor borzalmas bűnlajstroma köztudott volt már ekkor, de Blatter a jelek szerint megértő lehetett a „gyarmatosítók által elnyomott, hányattatott gyermekkorú” Taylor iránt. Ez annyira meghatotta Taylort, hogy ki is tüntette Blattert az „Afrika Megszabadítása Emberjogi Érdemmel”. Talán a kitüntetésért meg a korábbi FIFA-elnökválasztásnál Taylortól kapott szavazatért, Blatter csitította a tömeggyilkosról terjengő híreket. Aztán ezt Taylor veje, Edwin Snowe, a libériai futballfőnök hálálta meg Blatter FIFA-elnöknek való újraválasztása kampányában. A FIFA-főnök is visszahálálta a gesztust a focirajongókból kisajtolt borsos bevételekből, a Libériának - valójában Edwin Snowe amerikai „egyetemi tanulmányai” finanszírozására - juttatott évi 250000 amerikai dollárral. Azóta vádat emeltek az aranyfiú ellen is lopásért a Libériai Petróleum Finomító Társaság főnöke minőségben.(http://www.transparencyinsport.org)

A dél-afrikai állapotokról sem tudott Blatter, vagy fontosabb szempont volt e gnóm FIFA-diktátor számára a 2010-es vb rendezési joga ítélésénél az ottani delegációtól az újbóli elnökké választása érdekében kapott szavazat? Ha valami, hát legkevésbé érdekelte Dél-Afrika fehér farmereinek sorsa Blattert. Pedig ha valaki, az apartheid rezsim bűnei ellenére is a búr telepesek, az ottani fehér lakosság tette az országot Afrika valaha messze leggazdagabb államává. Senki se tudatta volna Sepp Blatterrel, hogy „1994, Nelson Mandela megválasztása óta a farmerszervezetek szerint 3000 fehért öltek meg vidéki területeken”? Még a Mandela-kormány által felállított Dél-Afrikai Emberjogi Bizottság is elismer 2500-at. (Aiden Hartley) A 2002-es Genocide Watch Report szerint: 1000 búr farmert mészároltak le az országban 1991 óta. Vagy az egyik dél-afrikai bank mezőgazdasági osztályának ugyanitt idézett sorait sem közölték Blatterrel, mely szerint: „az egy főre eső gyilkossági arány az európai gyökerű farmerek körében négyszer (!) nagyobb, mint Dél-Afrika egészének átlagos gyilkossági aránya”? Joggal mondta dr. Frank Ellis, a skóciai Leeds University korábbi professzora: „Képzeljék el a politikailag helyes, rasszizmus-ellenes lázat, melyben a BBC égne, ha a fehérek közel 3000 fekete farmert kiraboltak, megkínoztak, megerőszakoltak, farba túrtak és kivégeztek volna 1994 óta. Egyet biztosra vehetünk: a FIFA sohasem adta volna oda Dél-Afrikának a 2010-es világbajnokságot.”

Alig több mint száz kilométernyire a johannesburgi vb-futballstadiontól egy farmer felesége és egy 13 éves fiú a lőfegyverrel bánás módját tanulja. A több ezer fehér farmert, akiket megöltek, szélsőjobboldali beállítottsággal vádolják. Mi az igazság, ami kimarad a vb-brosúrákból? „A 2010-es dél-afrikai világbajnokság… és a lövöldözés már elkezdődött” címmel hosszú és megrázó cikkben számolt be Aiden Hartley a fehér farmerek elleni erőszakhullámról. (Daily Mail, 2009. szept. 10. http://www.dailymail.co.uk)

Éjjel 1 óra. Bella fuldokló, hörgő hangokat hall. A kutyára gyanakszik. Felébreszti férjét, de nem várja meg, míg Péter felkel. Már útban van a hálószobából 98 éves, tolószékben létező anyósa szobája fele, ahonnan a zaj jön. A hallban egy fiatalembert lát, előbb fiának véli, de látja, hogy egy néger, aki maszkot visel és fegyvert fog rá – írja a Bellával és családjával történtekről Aiden Hartley. ’Agyon fog lőni! Elcsúszok, amint futok vissza a szobába. Péter az ajtóhoz jön, de nincs semmi a kezében, nincs pisztoly nála. Puskalövést hallok és hallom anyósom kiáltani. Bezárom az ajtót és telefonálok a fiamnak. „Azt hiszem, apát meglőtték” – mondom neki.’ A két fekete férfi, fegyverrel kezében, kint van az ablak alatt. Bella csőre tölti a pisztolyt, amit Péter az ágy mellett tart. ’Fogom a fegyvert és szólok: „Gyertek! Agyonlőlek benneteket!”’ Bella holtan találja férjét a hallban, a konyhapadlón végigfutó vércsíkkal. Anyósa zúzódásokkal, összeverve, de életben maradt. Néhány nappal Péter hamvasztása után a néger gyilkosok visszatérnek, de a család biztonságba költözött, és csak a kutyákat lelik a házban. „Forró vízzel kínozzák az állatokat, majd benzinnel leöntve meggyújtják őket.”

Dél-afrikai feketék egy csoportja telepedett be földjükre és sorozatosan megfenyegették őket – mondja Bella. A rendőrség hetek múltával sem tartóztatta le a gyilkosokat. Ez Bella története, az ország észak-keleti részén, messze Cape Town szőlőskertjeitől és tengerparti strandjaitól. E vidéken lesz a főhadiszállása öt nemzet csapatának, és itt, északon helyeznek el több százezer turistát. Mit tudnak majd a búr farmer sorsáról? Míg zimbabwei sorstársaikról hall a világ, „a ’szivárványnemzetben’ történteket, a különösen barbár módon végrehajtott gyilkolásukat leginkább agyonhallgatja a nemzetközi sajtó”, pedig a független Dél-Afrikai Emberjogi Bizottság szerint 2006 óta 25%-kal nőtt a farmergyilkosságok száma, és a „vádemelések hiánya azt mutatja, hogy… a farmerek közösségét nem védik hathatósan.” – Ismerős, ugye? Ó, mint koporsóra rögök…, de nem. Ha másképpen nem megy az önvédelem orkjaink ellen, hát legyen úgy, mint Ida Nel, a farmerfeleség teszi!

A bűnözési hullám miatt a ’90-es évek közepe óta 900 ezren hagyták el Dél-Afrikát, főleg fehérek. Ez a fehér lakosság kb. 20%-a. Zimbabwéhez hasonlóan a mezőgazdasági termelésre zömmel képzetlen feketék foglalják el a farmerek földjeit. Ahol földreformot hajtottak végre, a nagyüzemi termelés radikálisan csökkent. A szomszédos Zimbabwétől eltérően, ahol a Mugabe által bátorított banditák 6000 fehér farmercsaládot űztek el földjükről az elmúlt évtizedben, az ANC-kormány legális (papíron legalábbis) módszerekkel juttatná földhöz a feketéket. A farm piaci árán kárpótolná a fehér farmereket földjeik kisajátításakor, amennyiben fekete afrikaiak „jogi igényt” nyújtanak be a földre, melyben „családi, történelmi dokumentumokkal kell bizonyítaniuk jogukat a tulajdonra.” - Hogy ezeket az ún. dokumentumokat ki, hogyan kreálja, az más kérdés. – Tény, hogy 20 évvel az apartheid rezsim után az ország mezőgazdaságilag művelt területének közel háromnegyede még fehér farmerek tulajdonában van, de a gazdaságot, amelyikre tulajdonigényt nyújtanak be, a feketék általában megtámadják a bírósági döntés előtt. Így a farmerek vagy elmenekülnek, vagy kénytelenek fegyveres szövetségekbe tömörülni a rendőri védelem hiányában.

Az egykori holland telepesek utódai, „a búrok küzdenek földjük megtartásáért, mert, mint mondják, elvesztése egy közösség életformájának végét hozza magával.” A búr farmerek a 19. század óta kommandóknak hívott farm-milíciákba szerveződtek, és élcsapatát adták a gyűlölt brit birodalom elleni lázadásnak. Ellenálltak egészen addig, míg a koncentrációs táborokban az angolok nem kezdték öldösni asszonyaikat és gyermekeiket. Az ANC természetesen fel akarja oszlatni a kommandókat, „a rendvédelmet országszerte javító rendőrszolgálati terv részeként”. De milyen is lesz az a „rendvédelem” a farmer számára?

„Végül is arról az országról van szó, ahol a miniszterelnök, Jacob Zuma választási kampánydalnak egy, még az ANC katonai szárnyában kántált, régi harci dalt választott, a Mshini wami – ’Hozd ide a géppisztolyom!’ címűt.” Milyen lesz a rendvédelem egy olyan országban, ahol Mandela is azt énekli xhosául, a 11 hivatalos nyelv egyikén, hogy „Öld meg a búrt, öld meg a farmert!”, majd ugyanazon helyen rögtön arról papol angolul valamelyik TV-társaság riporterének a Nobel-békedíjas Nelson Mandela, hogy mennyire megindító a pillanat azok számára, akik „a dél-afrikaiak közötti demokráciáért, békéért, szeretetért harcolnak…”. Pechjére ez még hozzáférhető a YouTube-on.

Mugabe pária lehet világszerte, de Dél-Afrikában az ANC rendezvényein régóta ovációval, kitörő tapssal fogadják, írja a húsz éve Dél-Afrikában élő Aiden Hartley. A Mugabéval való baráti viszony ismeretében nem csoda, ha módszerei követésre találnak. Piet Kemp, a Transvaal Agricultural Union, a farmerek érdekvédelmi szervezetének regionális képviselője szerint a véres erőszak „politikailag motivált, s egészen fentről, az ANC felső köréből ered.” Az „Öld meg a búrt! Öld meg a farmert!” dalát sokfelé, sok fekete énekelheti - xhosául vagy 10 más nyelven -, de most, a világbajnokság idejére a rendezők kényesen ügyelnek majd, hogy Dél-Afrika egyetlen stadionjában se láthassa a világ a „Kill the boere! Kill the farmer!” angol nyelvű plakátjait. A világsajtó és a TV-állomások továbbra sem idézik Charles Ngaculát, a korábbi kormány közbiztonságért felelős miniszterét, aki kerek-perec megmondta: „Nyafogjanak csak, míg bele nem zöldülnek, legyenek csak annyira negatívak, amennyire akarnak vagy egyszerűen elmehetnek ebből az országból!” – mármint a farmerek.

Hogy mi történik majd Dél-Afrikában a farmerek elűzése után, azt Zimbabwe helyzete sejteti. Az utóbbiból Dél-Afrika Mpumalanga tartományába tartó Aiden Hartley írja: „ami mellbe vágott, az a két táj hasonlósága a föld újraosztása után. A valaha termékeny kukoricatáblákon most csak dudva terem. A citrusligetek kipusztulóban, értékes gyümölcsük rothad az ágakon. A gépek szanaszét, rozsdásodva. Az öntözőberendezés csövei széthordva, a farmok csűrjei gazdátlanok és tetejük leszaggatva. A szélfogó fasor fái kivágva, az utak tele gödrökkel.” – Sok olvasó az EU-segédlettel cigánypusztította magyar tájra ismerhet a fentiekben… - Az elüldözött farmerek földjének megműveléséhez kevés betelepített fekete ért. „A nagyüzemi gazdaságok nyomortelepekké válnak, ahol a szegények önellátásra berendezkedett kukoricaföld darabkákon tengetik napjaikat sárkunyhóikban. Közben a fekete munkásokat elbocsájtják, kárpótlás nélkül.” Az embernek óhatatlanul a fehér telepesek érkezte előtti, több száz évvel ezelőtti idők jutnak eszébe. Akkor a vidéket pásztorkodó hottentották és vadászó, gyűjtögető busmanok lakták. Át tudja-e hidalni a faji sajátságaiban más indíttatású, az európai, nyugati civilizációval összehasonlítva kultúrájában több száz, talán több ezer éves lemaradással bíró feketék, egymással olykor ma is torzsalkodó népcsoportja a két világészlelés közti szakadékot?

Lenne, aki megpróbálná, de, mint azt egy korábbi fügefa ültetvény fekete csoportvezetője, Messina mondja: „’Nagy bajban vagyunk jelenleg.’ Munkaadóinak el kellett adniuk a földet, ’mert határozottan veszélyben volt az életük. Ez a vidék nem biztonságos többé.’ Szerinte a fehér farmer földjére telepítés a városi, fekete elit munkája, nem azoké, akik a földön élnek. ’Ha rájuk néz, láthatja, nagyszerű autókat vezetnek. Fontosnak akarnak látszani a négykerék-meghajtásúakban. Ígérik, segítenek – de semmi. Semmi munka. Szenvedünk’” Az „Afrika, az afrikaiaké” jelszó nevében erőszakolt változások Zimbabwére és mások szerencsétlen reformjaira emlékeztetnek, írja Hartley.

Mostanában a liberális világ tévéi, Michelle után egy másik „first lady”, Winnie és Mandela románcától, az ANC küzdelmének „hőskorszakától” hangosak. Azért egy-két életképet kifelejtenek. Pl. azokat, ahol az ANC-terroristák Mandela és Winnie nevében politikai ellenfeleket “nyakláncolnak”! Az áldozat nyakába tett, benzinnel átitatott, majd meggyújtott gumiabroncs “fekete hagyománya” máig tovább élhet a búr farmerek ellenében. – Tudtommal Joe sem ellenezte a módszert!

A földfoglalás folyik, módszereiről több tucat farmer szólt Hartleynek a Johannesburgtól keletre eső, korábban Transvaalnak hívott provinciában. „Néhány helyen a vér még ott száradt a bútorokon vagy az utcán. Máshol a tanúk hihetetlenül brutális rituálékkal végrehajtott gyilkosságokat említettek: elevenen, forró vízben megölt, letérdeltetett és kivégzett áldozatokról”, és más, elképzelhetetlenül borzalmas kínzásokról, melyeket papír nem visel el. – Ez lenne a nyomtatott sajtó, a média mentsége agyonhallgatásukra? – Általában fehér nőkön követik ezt el vadállatnál rosszabb feketék. Részletezés helyett, ha van lelki ereje az olvasónak elviselni a megkínzott, megcsonkított áldozatok látványát, itt találja meg őket - intő példaként. – Jó tudni, mi mást várhat a hazai orkoktól.

Sonette Selzer

A medikus Sonette Selzer és férje, Werner egy erdőültetvényen él Ermelo közelében. A fegyverhasználathoz gyermekeik is értenek. Sonette még otthonukban is oldalán pisztollyal, hátán puskával kertészkedik. „Soha, soha sem szabad éberségedet feledned” – mondja. Férje és ő külön ágyban, házuk más-más végén alszanak, a fegyverek és késeik kezük ügyében. Tizenéves fiaik egy bentlakásos iskolában tanulnak a közeli városban. Rövidhullámú rádiójukon minden hajnalban és este bejelentkeznek a farmfigyelő szolgálat szervezete más tagjainál, a szomszédoknál, de csak magukra számíthatnak, ha meglepik őket az éj közepén. Farmjuk 40 percnyi autóútra van a legközelebbi szomszédtól. „’A fegyvered és a Biblia is nálad kell, hogy legyen egy időben’, mondja Werner Selzer. A farmereknél, akiket meglátogattam, az asztali áldásnál ki volt téve a géppisztoly vagy a pisztoly is, extra tárakkal”, írja Aiden Hartley. ’A rendőrség azt mondja, ne álljunk ellen, de harcolnunk kell. Ha a feleségemet meg akarod erőszakolni és gyermekeimet megölni, érthető: nincs vesztenivalóm’, mondja Selzer.

Van, aki menekülne, de nem tud. Az özvegy Tracey Pemberton, aki csak 41 éves, de 61-nek és rosszul tápláltnak tűnik, arról álmodik, hogy Angliába vándorol ki. Angol férje meghalt öt éve, és Tracey egy ütött-kopott házikóban él egy 200 hektáros farmon, fenyőültetvények hatalmas erdeinek közelében. ’Ostoba vagyok, hogy maradok, de nem tudom, hová menjek’, mondja. ’Szörnyű mondani: „Ki van ott? Mi az a zaj?” Határozottan menni akarok. Mert ha nő vagy és egyedül élsz, kihasználják.’ Az elmúlt években hatszor rabolták ki a családot. Egy éjjel édesanyja, Yvonne szobájából kiszűrődő hangokra ébredt. Egy férfit látott ülni idős, 65 éves édesanyján. A látványt sohasem tudja elfelejteni. Édesanyja csodával határos módon túlélte a 17 késszúrást. De a zaklatás azóta is folytatódik. Elzárják a vizet az éj közepén vagy a tetőre másznak fel… Vagy talán a tölgyfa ágai kaparásszák csak…? – Nem tudja Tracey, csak az aggodalom él benne. ’Férjemnek kijutott a küzdelemből és kudarcokból ebben az országban.’ Angol útlevele is volt, de meghalt, panaszolja Tracey Pemberton. Fehér sors, Dél-Afrikában, távol a stadionoktól, a kameráktól…!

„’Láttam levágott fejű embereket, borzalmas dolgokat’, mondja a farmer Ockert van Niekerk, miközben csöpp gyermeke ott ül a térdén. ’A fehérek megrémítése a cél. Nem egyszerű bűntények a támadások, politikai jellegűek… a cél szellemi és lelki megtörésünk.’” A farmerek szerint, ha el is kap a rendőrség valakit a géppisztolyos terrorcsoportokból, azt mondják: Dél-Afrika más helyeiről, több száz kilométerről jönnek – ott verbuválják őket, mondják a gazdák. Farmernapon, Boerdagban egy idős farmer nem meri nevét adni, még ma is annyira fél. „Hajnal ötkor rontott rájuk egy banda, megkötözték feleségével együtt, majd a műhelyben talált sarokköszörűvel belevágtak a lábába, követelve: ’Adj pénzt! Beszélj!’…” A farmerek megtanulták olvasni a jeleket, melyekkel a fekete bűnözők a megtámadásra kiszemelt farmot jelölik egymásnak. Kukoricaháncsból kötött babákra emlékeztető fűfonatokat, kerítésdrótból formált jeleket, kör vagy nyílformára rakott köveket, műanyagszatyrokat, üdítőital-dobozokat. Egy villás ág pl. asszonyt jelöl a házban.

Jacob Zuma a feloszlatott kommandó-szisztéma helyébe védelmet ígér, de Hartley riportja idején még meg sem alakították az új rendőri egységeket! Eldugott farmokon élet-halál kérdése lehet a fegyver, s a farmerek aggódnak, mert nem újítják meg engedélyüket rá. „Derek Jonker, a Dél-Afrikai Rendőri Erők (SAPS) tisztjének nyomozati eredménye szerint… ’Hanyatlás történt a rendőrség készenlétében. Hatalmi harc van a rendőrségen belül, és a nyomozók nem felkészültek… A bűnmegelőzés teljesen összeomlott… A jegyzőkönyvek eltűnnek, és a bűnözőket kiengedik a börtönből.’ Ermeloban, egy vidéki városban… elmondja egy rendőr, hogy az SAPS-t már legkevésbé érdekli a bűnüldözés. A rendőrállomáson csak négy jármű működik a tizenhatból.” A kérdésre, hogy hol van a négy rendőrautó, a közeli bevásárlóközpontra mutat. „A rendőrök bevásárolnak, míg az utcasarkon, ahonnan jövünk, gyilkosság történt, a vér még nedvesen ragyog a napsütésben.” (Hartley) A gyilkosság színhelyén úgy véli egy másik rendőr, hogy az ANC nincs benne a fehér farmerek elleni összeesküvésben. ’Sokkal rosszabb a feketék közt – az a rengeteg nemi erőszak és gyilkosság… Sajnálom ezeket az embereket. Mindenki szenved, nem csak a fehérek’ – mondja.

Mindenesetre a világbajnokság a történelem legvédettebbje lesz. Aiden Hartley 2009. szeptemberi írásában még „200000 különlegesen kiképzett rendőrről” szól, de ez a hírek szerint mára mindössze 40000-re fogyott, ráadásul hangsúllyal a terrortámadások megakadályozására. Hogy a stadionok és turisták által látogatott területek biztonságosnak ígért helyein túl, „Dél-Afrika gyilkos zónáinak” leghírhedtebbjében, a fehér farmerek lakta vidékeken mi történik, az továbbra sem lesz hírértékű. Dél-Afrikai politikai menekültek a 2010-es vb bojkottjára kérték a világot. Nem hallotta meg szavukat.

Balla József

2010. 6. 7.

(Kuruc.info)

 - Mindennapok Afrikája: minden negyedik nigger megerőszakol egy nőt

 - Új halálos vírussal ajándékozza meg Afrika a világot

 - Kitiltották Dél-Afrikából a dalai lámát

 - Néger rasszizmus: az utolsó fehéreket is kirúgják és kifosztják Zimbabwében

 - Meggyilkolták a futball-vb szervezőjét

 - Dél-Afrikában élő olvasónk írása kártékony és ostoba feketékről, elfajzott búrokról és uszító zsidókról
(kiemelten ajánlott)

 - Dél-Afrika: a végjáték