Masszi Péter adta ki az első Wass Albert-könyvethazánkban

Több ezer könyv sorakozik rendezetten a polcokon Masszi Péter lakásában, ahol interjút adott lapunknak. De mindez semmi a Püski-Masszi Könyvesházhoz képest, mely hazánk legnagyobb nemzeti könyvterjesztőjeként a Puskás Ferenc Stadionnál egy hangárban szolgálja ki a kereskedőket és az egyszerû vásárlókat is.

– Kérem, meséljen a fiatalkori élményeiről, amelyek meghatározták a későbbi életpályáját!

– Gimnáziumban egy jó társaságba kerülve megszerettették velem az olvasást, sőt barátaimmal már egy kis iskolaújságot is kiadtunk. Úgy hiszem, mindenkinek vannak mûvészeti próbálkozásai, nekem ilyenek az irodalom területén voltak, aminek eredményeként meg is jelent egy novelláskötetem.

– Hogy jutott el mégis a könyvkiadáshoz?

– Az egyetem elvégzése után jó másfél évtized pedagógusi munka, magyar nyelv és irodalom tanítása következett, ami közben azért továbbra is próbálkoztam írással. A rendszerváltás közeledtével, ’88-ban – abban reménykedve, hogy ki tudom adni mûveimet – egy nyomdász barátommal, Budai Gáborral megalapítottuk az Isis kisszövetkezetet. Azon belül mûködött az Eötvös Kiadó, mely azután bevonult az irodalom- és politikatörténetbe, hiszen az adta ki a független, ellenzéki folyóiratot, a Hitelt. Az elsőt, még a kéket. Olyan emberek mûveit jelentettük meg, mint Csoóri Sándor, Lezsák Sándor vagy Csengey Dénes. Sőt ennek az alakulatnak a nevéhez fûződik Püski Sanyi bácsi hazahívása külföldről, melynek indoka a később megalakult Püski-Isis vegyesvállalat volt. És hogy a történeti áttekintést folytassam, ’91-ben korábbi kollégámmal, Turcsány Péterrel közösen létrehoztuk a Kráter Mûhely Egyesületet.

– Ha jól tudom, ennek a könyvkiadónak a nevéhez fûződik az első Wass Albert mû megjelentetése Magyarországon.

– Így igaz, ez 1993-ben történt, a Jönnek! és az Adjátok vissza a hegyeimet! közös kötete volt az. Erre azóta is nagyon büszke vagyok, mint ahogy arra is, hogy még volt szerencsém annak idején telefonon beszélni az akkor már nagyon idős íróval.

– Milyen jellegû könyvek kiadására törekedtek elsősorban?

– Mindig is megpróbáltunk az általam összefoglalóan értékőrzőnek nevezett szempontok alapján válogatni. Ez alatt értem a keresztény eszmék tiszteletét, tolmácsolását, a magyarság értékeinek szeretetét, megbecsülését, de egyben a klasszikus mûvek újbóli kiadását is. Természetesen soha nem egyedül döntöm el, hogy mi képvisel értéket, hanem, ha például ma kapok egy verset, azt odaadom Döbrentei Kornélnak, hogy ő mit szól hozzá, ha közéleti írásról van szó, akkor Haeffler Andrásnak, de még mondhatnék neveket.

– Nemrég megkerestük az Oktatási és Kulturális Minisztériumot, hogy közölje velünk a betiltott könyvek listáját. Kellemes csalódás érte szerkesztőségünket: nincsenek indexre tett írások. Vajon tényleg bármit ki lehet ma adni hazánkban? Vagy vannak olyan könyvek, amelyeket nem érdemes, mert könnyen rosszul járhat a kiadó?

– El tudom képzelni, hogy ma már hivatalosan nincsen tiltás-tûrés-támogatás, de indirekt módon mégis előfordul az ilyen. Egy olyan könyv megjelenése esetén ugyanis, amelyik nem a megszokott irányvonalat követi, hanem gyökeresen szembefordul vele, és sérti bizonyos körök érdekeit, rögtön elkezdik rágalmazni, hogy csak a leghatásosabbat említsem, az antiszemitizmus vádjával, és így lehetetlenítik el annak kiadóját és íróját.

– Számon tartja, hány könyv kiadásában volt része?

– 300-400 könyv az, ami mögöttem áll, és akkor még nem is beszéltem azokról a folyóiratokról, amikben részt vállaltam, így például a Poliszról vagy a Napútról. Összesen három kiadó köthető a nevemhez, ugyanis a már említett kettőn kívül ’98-ban megalapítottam saját kiadómat, a Masszi Kiadót.

– Szerencsére egyre több helyen találkozni ma már kifejezetten nemzeti könyvesboltokkal, tehát fokozódik a kereslet. A Szkítiák mellett leggyakrabban a Püski és a Masszi könyvesház neve tûnik fel. Milyen kapcsolat van e kettő között?

– A Püski és a Masszi is különálló kiadó, de az azonos értékrend számos együttmûködést szült. Egyik ilyen volt a 2003-ban alapított Arcvonal Irodalmi Kávéház, mely nagyon hamar a keresztény-konzervatív csoportok gyülekezőhelyévé vált, emellett pedig számos, ennek megfelelő könyvbemutatót tartottunk itt. Ez inspirálta, hogy a két könyvesház egy közös könyvkiadót és hálózatot is létrehozzon.

– Mekkora bolthálózatról van pontosan szó?

– Országszerte közel 180 kisebb könyvesbolttal van kapcsolatunk, aminek forgalma ugyan kicsi a nagy könyváruházakéhoz képest, mégis, ha valaki bejön hozzánk a boltba, akkor tudja, hogy hova jön, az eladó meg tudja neki mutatni, hogy melyik könyvben mi van, és van közöttük egyfajta személyes kapcsolat, ami a mai hatalmas könyváruházakban sehol nincs jelen. Ebben különbözik a többitől a mi bolthálózatunk, melyre nagyon büszkék vagyunk.

– Miként reagálna, ha egy köztudottan baloldali ember kérné fel könyvei kiadására, forgalmazására?

– Már volt erre példa, akármilyen hihetetlenül hangzik is. Én azonban őszintén elmondtam, hogy számukra az általam nyújtott lehetőségen túlmenően rengeteg kiadó áll rendelkezésre. Épp ezért nem szeretném, ha elvennék azok elől a helyet, akiknek szellemi termékeit csak én és a néhány hozzám hasonló szellemiségû mûhely adhatja ki.

Farkas Gergely

(A cikk a Magyar Mérce áprilisi számában jelent meg, a Magyar Könyvesek a Nagyvilágban c. rovatban.)