...de hol van ez a mi oldalunkon?  Hol van bármiféle szerves kapcsolat a jobboldal és annak legnépszerűbb pártja, a Fidesz között?  Sehol.  A Fidesz oly mértékben függetlenítette magát szavazóitól, hogy az valóságos unikum a politikatörténetben és az egyik – egyik - oka, amiért 17 év alatt minden, de minden a másik oldal kezébe került. 

Bencze József
r. altábornagy
országos rendőrfőkapitány 


Tisztelt Rendőrfőkapitány Úr!

Ön immár második alkalommal reagál egy itt megjelent levélre. 

A három héttel ezelőtt önhöz címzett levelemben megemlítettem három olyan esetet, amelyben polgárok panaszkodtak rendőri magatartásra, illetve visszaélésre. 

A Demokrata szerkesztősége a múlt héten telefont kapott önöktől, hogy az eseteket kivizsgálnák és kérik, hogy hívjam fel a megadott számon a telefonáló őrnagyot. 

Közben a három sértettel beszéltem.

Szégyellem, hogy közülük kettő – ellentétben ígéretével – mégsem vállalta, hogy névvel jelentkezik. 

De legalább egyikük, akiket a Halászbástyán arcon köpött egy hamiskártyás banda egyik tagja és ami után az odahívott két rendőr győzködte a sértettet, hogy ne tegyen semmit, vállalta a nevét. 

Amikor a megadott számon felhívtam a telefonáló őrnagy urat, és megadtam neki az illető nevét és telefonját, ő azonnal kapcsolatba lépett vele. 

Altábornagy úr, az ön reagálásai nekem azt mutatják, hogy tisztességes emberrel állok szemben. 

Cserében felajánlom – mint azon korábbi levele után, amelyben biztosított a nyomozás folytatásáról Balla Irma fideszes képviselő gyilkossága ügyében –, két hónapon át újra nem teszem fel a kérdést a vizsgálat menetére vonatkozóan annak érdekében, hogy azt a legnagyobb nyugalomban végezhessék.


Bencsik András


Kedves András!

A múlt héten Horn Gábornak, az SZDSZ ügyvivőjének írt levelem záró részére a levelezési rovatban válaszoltál. 
Mivel nem mindenki olvasta a múlt heti számot, felidézem, mit írtam itt. 

Felsoroltam azt a három esetet, amelyek miatt végérvényesen korlátoztam közszerepléseim három fajtáját. 

A másodikról ezt írtam: 

A második eset 2004 januárján történt.

A Tilos Rádió elleni emlékezetes, mintegy tízezres tüntetés után, amelyen egy páran felszólaltunk.

A tüntetést ugyanis e lap vezércikkben támadta meg. 

Véleményszabadság van persze.

Mindenki azt ír, amit akar.

És mindenki azt tesz – jó esetben -, amit lelkiismerete és esze diktál.

Miután e támadásnak az okát máig nem értem, elhatároztam – és tartom be azóta -, hogy én még egyszer nyilvános tiltakozó akción nem veszek részt.

Erre ezzel válaszoltál: 

A kifogásolt vezércikket én írtam, 2004 második hetében jelent meg. Így szól a cikk vége: „A másik pedig az, hogy ha a nagypolitika nem támogat valamit, az megbukik. Ez azért van így, mert a média és a nagypolitika szorosan összefügg. És a mai világban csak az számíthat sikerre, aki a virtuális valóságban is erősnek látszik. Ezért bukott meg a Tilos Rádiónál szervezett tüntetés. Elment több ezer ember, és a csikorgó hidegben meghallgatta, hogy most már aztán elég volt, elfogyott a türelem. A végén elmondott egy Miatyánkot, elénekelte a Himnuszt és elgémberedve hazatért.

Mit ért el?

Semmit.

István, ebben sajnos igazam volt. De ezt nem támadásnak szántam, csak a szomorú tényt kívántam rögzíteni, hogy a magára hagyott tömeg tehetetlen. Valamivel mégis megsértettelek. Két év késéssel – jobb későn, mint soha – elnézést kérek érte.

Először is köszönet az ”elnézés” kéréséért, de egyáltalában nem sértődtem meg. A ”sértődött”, ”sértődött ember” sajnos túlzottan gyakori, egyfajta lefedő fogalommá vált nálunk a közbeszédben, holott nagyon sok esetben egy adott reakciónak az indítéka nem a sértődöttség. 

Mint ebben sem. A sértődöttség magánügy. Ami érdektelen, pontosabban érdemtelen lenne arra, hogy itt foglalkozzunk vele. 

A négy évvel ezelőtti vezércikk olvastán sokkal rosszabb történt: a hiábavalóság érzete fogott el. Az, hogy míg a világ minden országában egy ilyen tüntetés a lehető legtermészetesebb, addig nálunk ezt is bírálat éri, mégpedig a Demokrata, vagyis egy olyan fórum részéről, amely szintén egyértelműen elítéli azt, ami a tüntetést kiváltotta. 

De a téma annyira fontos és érdekes, hogy feltétlenül beszélni kell róla, hiszen a mi oldalunkon a dialógus általában érthetetlen módon hiánycikk, és ezért a legtöbb téma kibeszéletlen. 

Azt írod: a tiltakozó megmozdulás nem ért el semmit. 

Viszontkérdésem az, hogy mit kellett volna elérnie?

Vajon egy ilyen tüntetésnek nincs magáért való értéke és üzenete? Annak kifejezése, hogy emberek fel vannak háborodva, ha egy militáns kisebbség a többsége lemészárlására buzdít? 

Abban természetesen egyetértünk, hogy az ilyen okból rendezett manifesztáció másként végződött volna mondjuk Arkansasban, mint a Kinizsi utcában, de hát Amerikában, a mély Délen az embereknek más a vérmérséklete. Az ottaniakra ezért tisztelettel nézek. 

Tovább lépve a gondolaton: vajon nem lenne elvárható, hogy a Demokrata minden tüntetést azonos mércével mérjen? 

Nem várható el egy ugyanilyen vezércikk, amely ugyanezen az alapon marasztalja el például Orbán Viktor mindenfajta tiltakozó nagygyűlését, mert az sem ér el semmit abban az értelemben, mint a Kinizsi utcai?

Nézzük meg ugyanakkor a másik oldal tüntetéseit és akcióit. 

Náluk mindez – mint szinte minden - másként történik.

Már a szervezésnél is. 

Ugyanis ott a legtöbb esetben azt alaposan előkészítik úgy, hogy megszólaljon a „Sztálin-orgona”. Azaz jöjjön az „alulról kezdeményezett” akció (Charta, Tégy a gyűlölet ellen és társai), amelyre hónapokig rájátszik a média és a politika, aminek eredményeként az eredeti akció valóban hoz is eredményt. 

De hol van ez a mi oldalunkon? 

Hol van bármiféle szerves kapcsolat a jobboldal és annak legnépszerűbb pártja, a Fidesz között? 

Sehol. 

A Fidesz oly mértékben függetlenítette magát szavazóitól, hogy az valóságos unikum a politikatörténetben és az egyik – egyik - oka, amiért 17 év alatt minden, de minden a másik oldal kezébe került. 

Úgy is érzem, hogy ez is egy olyan fontos téma, amelynek kibeszélését saját, de tetetemes kárunkra a mai napig elhalasztottuk.


Mihályi Péter
Államreform Bizottság tagja


A múlt héten levelet írtam önhöz, amiért korábban azt állította, hogy a magyar falvak hadd pusztuljanak, mert azok életképtelenek, és különben is, hazudta, Nyugat-Európában nincs falu. 

Már lapzárta után hívták fel a figyelmemet arra, hogy az ön és felesége, Mihályiné Erdős Judit családi vállalkozása 14 millió forintot kapott a kancelláriától. 

Sajátos, hogy az SZDSZ ideológiáját végrehajtó Gyurcsány-kormány idején a rombolóknak milyen jól megy az adófizetők eltérített pénzéből.


(Lovas István - Demokrata)