 |
Aki eddig azt hitte, hogy a maffiózó kamarai vezetés "békén" hagyta az elmúlt, főleg szocionista időszakban az államigazgatás csúcsszerveit, az téved. Nem is kellett mélyre ásni ahhoz, hogy gyöngyszemekre leljünk a közeli múltban a végrehajtók életét, tevékenységét szabályzó törvények és módosításaik között. Nem meglepő módon a szakmai szabályozást nem a nép érdekei határozzák meg, hanem a végrehajtói "szakma" csúcsra törő kiskirályai, vagy - ahogy Schadl György önálló bírósági végrehajtó jellemezte a gyilkos Császtit folyamatban lévő büntető tárgyalásának végén, az utolsó szó jogán - a keresztapa dönti el, hogy mi jó a népnek, és mi még jobb nekik. "Na! Akkor most kéretik ezt törvénybe foglalni!" - mondta Császti az akkori felügyeletet ellátó minisztérium egyik irodájában ...és úgy is lett. Most akkor nézzük, miről is beszélünk.
A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara a jogszolgáltatásba történő durva beavatkozása nem állt meg ott, hogy a fegyelmi bíróságok, az ügyészség a zsebükbe kerültek, mert még bármelyik politikusnak eszébe juthatott volna például a kamarai vezetés számára kényelmes és jól jövedelmező jogszabályok megváltoztatásának igénye. Például ha a mindössze 170 fő végrehajtót tömörítő végrehajtói kamara luxuskörülményeket biztosító 1,5-2 milliárdos költségvetését 1,5-2 milliósra akarták volna (akarták is) törvényileg csökkenteni, akkor azt valamilyen formában meg kellett akadályozni. Ehhez kellettek nekik - jó pénzért - már a szocionisták ideje alatt is a szakmai felügyeletet ellátó, egyben a törvény előkészítést végző, az Igazságügyi Minisztériumban dolgozó, jól megfizetett emberek.
Ez már történelem, de van aktualitása, mert érdekes módon a fülkeforradalom után ezen a területen érdemi változás nem történt, csak az elosztásban. Abban az időben - akárcsak ma - komoly felháborodást vált ki, hogy az otthonvédők jogszabály-változtatási kezdeményezései valahogy az utolsó napon mindig eltűntek a törvénytervezetekből, és a végrehajtói kamara vezetése számára kedvező álláspont ment el zárószavazásra. Cserébe wellness hétvégéken üdültették Navracsicska elődeinek embereit, vagy egyeseknek oktatás, továbbképzés címen fizettek ki milliókat. Ha eddig ezt nem említettük volna, a végrehajtói maffiának saját egyeteme van, ahol egymásnak osztogatnak diplomákat és géplakatosoknak, autószerelőknek, „nyócosztályos” KMB-s rendőrnek doktori címeket és egyetemi tanári címeket. Az iskola működtetése, a tökéletes korrupció céljából történt legfőképpen, a primitív suttyóknak való titulusszerzés csak másodlagos cél volt, bár az iskolai végzettség később már követelmény volt. Foglalkoztunk már vele. A lefizetett minisztériumi kapcsolatok azért is kellettek, hogy a zárószavazás előtti napon a jogszabálytervezetekből eltűnjenek a maffia számára kedvezőtlen rendelkezések, vagy érdekeiknek megfelelő, további népnyúzó, a lopást törvényi szintre emelő részletekkel egészüljenek ki. Például a Végrehajtási Törvény egyik módosításában még benne volt, hogyha egy végrehajtót jogerősen pénzbírság főbüntetésre ítélnek, azt azonnal fel kelljen menteni alkalmatlanná válás címén, de ez a részlet zárószavazás előtt valahogy kikerült a tervezetből.
 |
Kapcsolódó cikkek:
Milyen érdekes, hogy ez után a sikkasztó vagy hivatali visszaélést elkövető végrehajtók megbánást színlelve, együttműködésüket kimutatva elismerik a bűncselekmény elkövetését, és erre hivatkozva kérik a bíróságtól pénz főbüntetés kiszabását saját maguk ellen, mert így nem kell hivatalvesztéstől tartaniuk a kamara oldaláról, és nyugodtan folytathatják az adósok törvénytelen kiszipolyozását.
Mire alapozzuk? Mint azt korábban is megírtuk, a közokirat-hamisításért és sikkasztásért elítélt Makovics János is pénz főbüntetést kért és kapott, ezért maradhat végrehajtó. A sikkasztó Andresin Konstantin elítélt és a közokirat-hamisító Kiss Gábor elítélt is pénzbírságot kért és kapott, szintén maradhattak hivatalukban. Schadl György, Tóth Dénes kényszerítő végrehajtó vádlottak is pénzfőbüntetést kértek és várnak másodfokon. A gyilkos Császti és sötét lelkű Krejniker is pénzbírságot várnak számos ügyükben. Minden más esetben, például az enyhébb büntetésnek számító közmunkára történő kötelezés ítélet esetében a manipulált törvény szerint azonnali hivatalvesztés járna a végrehajtónak.
De szép is volna a világ, ha a végrehajtó, miután hivatali bűncselekményt követett el, először utcát seperne (a kifosztott adósok között), majd a törvény erejénél fogva elveszítené hivatalát! Na, ennek volna elrettentő ereje a többi bűnöző irányába! Még a végén kifehéredne ez a szakma. Tudják Krejnikerék, hogy mit csinálnak. A pénz főbüntetés pont az a tétel, ami mégsem a legenyhébb, tehát lehet mutatni, hogy a törvény szigora lesújtott, ugyanakkor a kifizetés - nekik - nem gond, a bűnöző végrehajtó karrierje pedig töretlen marad...
Most már tudjuk, hogy jellemző módon vagy kizárólagosan miért ítélik a bíróságok pénz főbüntetésre a végrehajtókat, akik így minden különösebb következmény nélkül élhetnek vissza hivatalukkal, vagy sikkaszthatnak. De nézzük tovább.
Kezdjük egy törvénnyel, ami megállapítja a kamara számára a végrehajtások után fizetendő költségátalányt. Ezt azért találták ki, hogy a frissen megalakult kamarának ne csak a tagdíjakból (az is évi 30 millió egy kilenc fős apparátusra) kelljen gazdálkodnia a kezdeti időszakban, hanem hogy tudjon vásárolni a működéséhez szükséges eszközöket, ingatlant stb. A kamara irányítását kétséges módon megszerző sötétlelkű Krejniker, akkor már a gyilkos Császtival kiegészülve, nem akarta a törvényben eredetileg megadott négy év után kiengedni zsebéből azt a potom évi 1,5-2 milliárd forintot, úgyhogy jól bejáratott módon, szoclib barátaikon keresztül egy újabb módosítással egyszerűen töröltették a költségátalány határozott időre szóló megállapítását célzó passzust. A részletekért sem kell messzire menni, Schmidt Zoltán kamarai titkárról szóló cikkünkben azokat már megírtuk.
(Kuruc.info)
(Folytatjuk)
