A MIÉP és a Jobbik közti kényszerházasság a 2006-os országgyûlési választásokra köttetett, de az önkormányzati megmérettetéseken már szinte sehol sem volt szövetség. Bár a döntés a helyiekre lett bízva, azonban a CSIÉP-alapszervezetek vezetõi rendszerint „kis csurkák” (mint Sztálin rendszerében, az alsóbb vezetõk is gazzá váltak), így a legtöbb helyen lehetetlenné vált az együttmûködés. Az országgyûlési választásokon elért 1% feletti eredmény minden pártot állami támogatásra jogosít (a parlamentieket nagyságrendekkel nagyobbra, nem beszélve a pártalapítványokról stb.), a 2,2% után járó évi mintegy 40 millió forintot a Harmadik Út nevû, jogilag önálló párt kapja, elvégre maga a MIÉP és a Jobbik nem indult a választásokon.

A kevés tagot számláló választási párt alapszabályát rendkívül szigorúra szabták – bizonyos szempontból. Mindkét fél tartott attól, hogy megpróbálják kivásárolni valamely tagjukat, hogy átbillenthessék a mérleget, ezért a döntéseket 4/5-ös többséghez kötötték. Aláírási joga pedig csak együttesen volt a két elnöknek.

Mára azonban rendkívül kuszává váltak a Harmadik Út belsõ erõviszonyai, gyakorlatilag senkinek sincs meg a 4/5-ös többsége, mûködésképtelen a szervezet, elvileg a pénzt sem lehetne költeni elfogadott költségvetés – és jogszerûen megválasztott elnökök – híján. Ugyanis a választási párt MIÉP-es tagjaiból szokás szerint jó párat kizárt Csurka az anyapártból, akik így szembefordultak vele a Harmadik Útban is (a mostani pert is Zsinka László és társai indították), ráadásul a jobbikosokból is voltak távozók (Bégány Attila és Molnár Tamás ÚDK néven új pártot alapított).

A legnagyobb zavart és csalódást három jobbikos Csurka általi megvesztegetése okozta. Kovács Dávid mindig is lusta, Nagy Ervin alkoholista, Fári Márton pedig maffiózó volt, azonban ezt is csak egy szûk kör tudta a Jobbikban, mely igyekezett csendben leváltani õket posztjaikról, és ez a szintû korrumpálódás persze már nekik is hatalmas csalódás volt. Hiába, no, minden párt emberekbõl áll. A kérdés csak az: meg tud-e birkózni egy ilyen szintû maffiatámadással a Jobbik, vagy pedig borítékolhatjuk, mi lesz egy jobbikos minisztérium sorsa?

K. Dávid és társai tehát elfogadták Csurka ajánlatát, hogy a pénz nagy részét elosztják maguk közt, s csak a látszatra adva utalnak némit a két pártnak. Elvégre a bankszámla felett a két társelnök rendelkezik, a költségvetés 4/5-ös megszavazását pedig majd valahogy utólag elintézik… Így el is kezdték költeni a pénzt. A 75. életévében csoszogó Raszkolnyikov az Ady Endre Sajtóalapítványán keresztül alibibõl juttat egy keveset az amúgy is családi vállalkozássá süllyesztett MIÉP-hez, Kovács Dávidék azonban olyan szemtelen feltételeket szabnak a Jobbiknak, hogy Vonáék már nem is hajlandók tárgyalni velük.

Kovács Dávid és Raszkolnyikov István kéz a kézben mehetnek a sittre

Mint nemrég megtudtuk, a fent említett megegyezési kísérletek majdnem 2, azaz két évig tartottak, tehát Kovács Dávid már közvetlenül a választások után felfedte a Jobbik vezetõségének, hogy õ a lelke mélyén akasztanivaló gazfickó.

A Jobbikból való kilépése is színjáték volt, pontosabban Balczó Zoltánnak volt már hányingere a korábbi elnöktõl – akinek kérésére korábban maga az alelnök is csatlakozott a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz –, õ követelte legalább csendes kilépését, elveihez hûen (újabb információnk szerint ezt az elvárást Vona Gábor fogalmazta meg elõször - a szerk.). Kovács Dávidék távozása az eredeti ígérettel szemben persze fikázósra „sikerült” (a kritika önmagában nem lenne baj, de olyanok „aggódtak” a Jobbik jövõjéért, akik nem sokat tettek érte: korábban is inkább csak szerepeltek, learatták mások munkájának gyümölcsét, az utóbbi években pedig konkrétan semmit), de bár ez lenne a legnagyobb, amiben átverték korábbi pártjukat!

Miközben tehát a jobbikosokat földbe cövekelte a csalódás korábbi, szeretett elnökükben, a legutóbbi hullámban kizárt MIÉP-esek Zsinka László vezetésével, Bánovics Tamás ügyvéd képviseletével pert indítottak a decemberi tisztújítás jogszerûtlensége miatt. Egy üresen bedobott szavazócédulát ugyanis Csurkáék érvénytelennek nyilvánítottak, pedig az „NEM” szavazatnak minõsült azáltal, hogy nem lett rajta beikszelve egyik társelnökjelölt neve sem.

Csurkáék szokás szerint idõhúzásra játszottak a perben: a múltkori tárgyaláson meg sem jelentek, a június 16-ain – ahol ítéletre is számítani lehetett – pedig olyan érdektelen tanúk meghallgatását (pontosabban beidézését, mert persze nem voltak jelen) indítványozta névtelen, buta ügyvédjük, hogy Homolya Szilvia bírónõ el is utasította a bizonyítási indítványt. De nem bánt kesztyûs kézzel Zsinkáékkal sem: rendre utasította, s a terembõl való kiutasítással fenyegette meg a felpereseket, amikor azok nem bírták türtõztetni magukat az ügyvéd által tolmácsolt Csurka-hazugságok hallatán.

A Fõvárosi Bíróság elsõfokú ítéletében megsemmisítette Cs. István és társa újraválasztását. Fellebbezésre a kézbesítéstõl számított 15 napon belül van mód, de a másodfokú döntés se lehet kérdéses, ráadásul ott már alapból sincs helye bizonyítási indítványnak, tehát október táján megszülethet a jogerõs döntés is, ami persze visszamenõleges hatályú: ha jogszerûtlenül lettek elnökök, jogszerûtlenek a pénzfelvételek is, s akkor még a költségvetés hiányáról nem is beszéltünk…

Csurka MIÉP-elnöksége ugyanúgy kérdéses: a MIÉP honlapján megjelent csúsztatással szemben bár a párt gazdálkodását nem függesztette fel a bíróság, de ismételten szabálytalan újraválasztása ügyében szeptember 1-jére kitûzték a tárgyalást. A vén III/III-as frissített elérhetõségei (köszönet a reformereknek!) itt találhatók.