Mert hiába van itt új ország meg forradalom, az még mindig vita tárgyát képezheti, hogy nagy írónk szobra bebocsátást nyerhet-e a Városháza épületébe. Igaz, ezúttal nem a Fidesszel volt baj - az LMP néven tovább élő SZDSZ képviselője akadékoskodott, nem is akárhogy.

Mégpedig azért, mondta Gerstmár Ferenc, mert Wass Albert egy 1993-as cikkében idézőjelben használja a "német haláltáborok" megnevezést, továbbá le meri írni, hogyan mentették át hatalmukat a zsidók Magyarországon a kommunizmus bukása után, hogyan vették át a gazdaság, a sajtó és a bankhálózat irányítását, s hogyan alapítottak pártokat - azaz hogyan tartották (és tartják ma is, tehetjük hozzá) kézben hazánkat.

Gerstmár, aki, mint kiderült, jó katolikus, úgy vélte, demokraták ilyen ember szobrát nem fogadhatják el, inkább arra kérte képviselőtársait, hogy a holoemléknap alkalmából álljanak fel egy percre.

A nemzeti érdek végül elsöprő győzelmet aratott az antimagyarizmus fölött, méghozzá háromszorosan: eldöntetett, hogy az ajándékot elfogadja a város, az ún. holokausztra pedig otthon emlékezzen mindenki, vagy ahol akar, de képviselő-testületi ülésen erre nincs lehetőség -  s ennek bejelentésén kívül volt még egy csúcspontja  a vitának: amikor Forgóné Kelemen Judit jobbikos képviselő feltette a költői kérdést: Wass Albertnek vajon melyik állításával tudunk szembeszállni az idézettek közül?

Alább hallgatható meg az izgalmas hangfelvétel, már csak a Wass Albert-idézetért is megéri.

(Kuruc.info - Indexveszprém nyomán)