Annak idején, 7-én, szűkös időnk miatt nem szkenneltük be az alább teljességében olvasható Magyar Nemzet-cikket, a cikk lehozatalát elnapolva. Most megtesszük ez utóbbit, mégpedig azért, amiért a múltkori Origo cikket/videót, ill. Népszabadság-anyagot is lehoztuk: a magyar nyelvű, nem jobbikos sajtóban gyakorlatilag fehér hollóként beszámol arról az „aprócska” tényről, hogy a helyi fehérek igenis megváltásként tekintettek-tekintenek a gárdistákra.
Azokról a fehérekről van szó, akiket a balliberális megmondóemberek egyenesen "elborult agyúnak” meg „meleg szívű és keresztény hittel telített, a köztársaságtalan Magyarország emelt fővel járó, büszke közéleti analfabétáinak” neveznek (ez nem vicc, tessék elolvasni EZT). Azokról, akiknek a szenvedéseiről Orbán és impotens, cigányseggnyaló brancsa (balogzutyó és a többiek) egy büdös szóval nem hajlandók megemlékezni, bezzeg a szegín terrorizált cigányok... Ráadásul mindezt a kormánylap Magyar Nemzet írta meg, és nem egy jobbikos orgánum.
Azokról a fehérekről van szó, akiket a balliberális megmondóemberek egyenesen "elborult agyúnak” meg „meleg szívű és keresztény hittel telített, a köztársaságtalan Magyarország emelt fővel járó, büszke közéleti analfabétáinak” neveznek (ez nem vicc, tessék elolvasni EZT). Azokról, akiknek a szenvedéseiről Orbán és impotens, cigányseggnyaló brancsa (balogzutyó és a többiek) egy büdös szóval nem hajlandók megemlékezni, bezzeg a szegín terrorizált cigányok... Ráadásul mindezt a kormánylap Magyar Nemzet írta meg, és nem egy jobbikos orgánum.
Balog Zutyókánk egyébként megszólal itt is, és (a keretes anyagban) nyomja a szokott süketelést: nem azért deviánsok és bűnöznek, mert cigányok, hanem azért, mert mélyszegínek. Hát egy frászt! Ha igaz lenne az, hogy nincstelen = bűnöző, akkor ma egész egyszerűen nem létezne Európa, fehér civilizáció, mert már rég éhenhaltunk volna! Legutóbb például a II. VH alatt és után, amikor számos országban egyszerűen éhenhaltak az emberek, vagy aközeli állapotban voltak. (A Baltikumban az emberek kínjukban egyenesen fakérget ettek, mert nem volt más!) Mégsem bűnöztek, mégsem rabolták el a másét (ahogy a cigányok teszik), hanem dolgoztak látástól vakulásig. Ha azt csinálták/uk volna akkor, amit a cigók ma, azaz nem dolgozunk / termelünk / tanulunk, csak elvesszük, elraboljuk a másét, akkor ma Európában nem élne fehér ember, mert kivétel nélkül kipusztultunk volna. Az eredmény ma látható mondjuk az anno porig bombázott, felégetett, kizsigerelt Németország vagy Európa Japánja, Finnország példáján.
A cigányok lakta rész állapotának leírását is az olvasók figyelmébe ajánljuk: mindenhol kosz, szemét. Ennyit a patai cigók „civilizáltságáról”... Igen, kivétel nélkül minden patai ork értéktelen életű (sőt - „értéküket” csak negatív forint-tízmilliókban mérhetjük, mivel mindegyikük minimum eltartott-segílyes, a bűnözésükkel okozott kárról nem is beszélve) deviáns – nem véletlen, hogy még csak véletlenül sem közösítették ki a bűnözőiket, de még csak egy elhatárolódásra sem futotta tőlük.
A teljes anyag:
A cigányok lakta rész állapotának leírását is az olvasók figyelmébe ajánljuk: mindenhol kosz, szemét. Ennyit a patai cigók „civilizáltságáról”... Igen, kivétel nélkül minden patai ork értéktelen életű (sőt - „értéküket” csak negatív forint-tízmilliókban mérhetjük, mivel mindegyikük minimum eltartott-segílyes, a bűnözésükkel okozott kárról nem is beszélve) deviáns – nem véletlen, hogy még csak véletlenül sem közösítették ki a bűnözőiket, de még csak egy elhatárolódásra sem futotta tőlük.
A teljes anyag:
A feszültség az úr Gyöngyöspatán
Önkéntes polgárőr-egyesület vigyáz a rendre · A helyiek félnek a cigányoktól
Már csak nyomaiban látszik a Heves megyei Gyöngyöspata szépsége: az utcákon szemét hever, s az egykori megművelt hegyoldalon törött ablakú hétvégi házak sorakoznak, a szőlőtőkéket mind kiszedték. A helyiek azt mondják, a gazdák sorra adták fel a küzdelmet, mert a cigányok mindent elloptak a kertekből. A romák szerint viszont a magyarok hazudnak, nagyítanak, felfújják a dolgot. Mindenesetre azóta van egy kis nyugalom a faluban, amióta egy önkéntes polgárőr-egyesület a nap 24 órájában vigyáz a rendre.
Zavarja a cigarettafüst? – kérdezi a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, amint a szűkös irodában leülünk beszélgetni. A szobát hamar elárasztja a nehéz dohányfüst szaga, de a beszélgetés hangulatához talán éppen ez illik. A napokban elhatalmasodott a cigányok és a magyarok közötti konfliktus. A helyiek szerint azért, mert nemcsak zaklatja az időseket, de mindenüket el is tulajdonítja romák egy csoportja. Kétségbeesésükben a sértett lakosok összefogtak, és elhívták a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet, hogy segítsen rajtuk, mert félnek. A kocka fordult: most a romák tartanak az utcákon sétáló, megjelenésükkel és fekete öltözékükkel tekintélyt parancsoló férfiaktól. Pedig nem bántanak senkit, ezt még a cigányok is elismerik. A kisebbségi képviselők egymás szavába vágva bizonygatják, hogy „a Bajcsy utcaiak” felfújták ezt a szerintük – és az országos problémákhoz mérten – jelentéktelen ügyet.
– Itt csak kis falopás történik – mondja ifjabb Farkas János elnök. – Megélhetési bűnözés – vágja rá a másik, mire vezetőjük megorrol rá: „Ilyet nem mondunk, mert mi is megítéljük az ilyen dolgokat.” Egyikük elismeri, néha azért eltűnik ez-az a kertekből, és a fémtárgyaknak is nyoma vész a takaros udvarokból. Mégis úgy látják, feleslegesen tartózkodnak a faluban a vendég polgárőrök.
– Néhány szál répa is sokat jelent egy kisnyugdíjasak – igyekszem rávilágítani a problémára. Elhiszik. De szerintük helyben is meg tudták volna oldani az egyre feszültebbé váló helyzetet. És egyébként is, „az igazi cigányproblémát cigányoknak kell megoldani”. Amikor a hogyant firtatom, elmesélik, hogy néhány hónapja jelentkeztek polgárőrnek, de visszajelzést még nem kaptak. Állítják, a 2800 lakosú Gyöngyöspatán élő 460 cigány közül tizenhárommal van gond. Nehezményezik, hogy a lakosság azt várja tőlük, ők közösítsék ki a bajkeverőket, de mint mondják, nekik erre nincs „feljogosultságuk”. A rendőrség és a helyi polgárőrök dolga, hogy elkapják őket, és méltó büntetésben részesüljenek az elkövetők.
Miközben beszélgetünk, belép az ajtón idősebb Farkas János, a korábbi elnök. A nagy bajuszú, melegítőnadrágos ember láttán a többiek felugranak az asztaltól, és hellyel kínálják. Foltos pólója megfeszül a hasán, ahogy hátradől a székben.
– Maguk honnan jöttek? Újság? Hát, akkor megírhatják, hogy ezek a betolakodók reggel itt masíroztak vezényszóra, meg Kossuth nótát énekeltek. Ez így nem mehet tovább, áldatlan állapot uralkodik Gyöngyöspatán. A rendes, dolgos, szorgos cigány emberek megfélemlítése zajlik – kezdi a panaszkodást.
– És mi a helyzet azzal a 13 emberrel, akikkel gond van?
– Nincsenek ezek tizenhárman! Miért mondtátok neki, hogy ennyien vannak? Melyikőtök mondta? – kel ki magából az öreg.
– Mert hatan már bent vannak a börtönben, csak ezt még nem tudtam elmondani, mert megjöttél – menti a helyzetet egyikük.
– Az más. Azok már nem fognak bűnözni – nyugszik meg az öreg.
– Egyszer kijönnek – emlékeztetem a valóságra. Idősebb Farkas János szerint ezért van a három csapás törvénye. Természetesen ő is elmondja a maga verzióját. Szerinte csak néhány kamasz gyereket kaptak rajta fa- vagy vaslopáson, de nekik egyébként is van papírjuk arról, hogy szellemi fogyatékosok. Abban mindanynyian egyetértenek, hogy itt a gazdasággal van gond, mert amiatt nincsenek munkahelyek, és ezért kényszerülnek rá egyesek, hogy lopjanak.
– Ha lenne munka, nem lennének betörések? – firtatom.
– Nem, kezét csókolom – hangzik a határozott válasz az idősebb Farkastól. Rápirít azonban a korábban vele érkezett Bangó Tamás. – Hagyjuk már ezt a betörés fogalmat, itt nincs betörés. Nincs lopás és bűnözés – jelenti ki.
A polgármester előző napi egyeztetésünk ellenére nem nyilatkozik. Amikor a kisebbségi önkormányzat irodájába érkeztem, ott ült a roma képviselők között. Ám amint megtudta, ki vagyok, azonnal elindult kifelé. Nem tudtam marasztalni. Lefelé sandítva csak annyit mondott halkan:
– Nem nyilatkozok. Tudja, a magam érdekében.
A településvezető helyett az iskolaigazgatóhoz vezet az utunk. Molnár Károly egy nem túl régi esetet idéz fel: tavaly december 6-án három cigánygyerek addig ütött egy magyart, amíg az földre nem esett. Agyrázkódással vitték kórházba.
– Alulszocializáltak, agresszívek. A legtöbb esetben nem is kell, hogy kiváltó ok legyen a verekedéseknél – mondja. – Elég indok tehát az erőfitogtatás vagy a hecc. A verekedések és a védelmi pénzek kicsikarása miatt számos szülő kivette a gyermekét a helyi iskolából. Ők már nem fognak soha ide begyökeresedni. Ők már nem lesznek patai emberek, már nem telepednek itt le. Ilyen módon néptelenedik majd el a falu. A dolgos magyar lakosság itt alapvetően mezőgazdaságból él. Sokakat ellehetetlenítettek azzal, hogy a kisebb-nagyobb birtokait rendszeresen meglopják. Ez már nem arról szól, hogy néhány szem gyümölcsöt elvisznek, mert éhesek, hanem kivágják a gyümölcsfát, kiszedik a támoszlopot, a szőlőkarót és eltüzelik. Leszedik a kerítést, a drótot, mert a vasat eladják – sorolja az igazgató.
Gyöngyöspata utcáin néhány fős csoportokban polgárőrök állnak. A mellettük elhaladó romák közül van, aki rájuk se mer nézni, de akad olyan is, aki félelmében hangosan rájuk köszön. Egy idős hölggyel elegyedünk szóba a kerítés mellett. – Köpdösnek minket, kötözködnek velünk. És sosem tudja az ember, hogy mire megy haza – panaszolja.
– Azt mondják, ha lenne munka, nem lopnának – szakítom félbe, de vastag szemüvege mögül szúrós tekintetével rám nézve rövidre zárja a beszélgetést: „a magyarnak sincs munkája, mégsem megy a cigányhoz lopni.”
Kicsit lejjebb sétálva, a cigánysorhoz vezető kanyarban találkozunk a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület speciális egységének parancsnokával. Mészáros István elmondja, március 2-án érkeztek a faluba. Azonnal kaptak szállást, ellátást, kitörő örömmel fogadták őket.
– Van, aki fél önöktől, mert masíroznak és énekelnek az utcákon.
– Ez igaz. Kossuth-dalokat énekeltünk. Ki is hívták ránk a rendőröket, de tisztáztuk a helyzetet. Megkértem a rendőr urakat arra, hogy emiatt nehogy feljelentsék az iskolásokat, mert énekórán ugyanezeket a dalokat énekelték, készülve március 15-re.
Mészáros István mesél arról is, hogy a cigány lakosság körében is vegyes a fogadtatás, köztük is sokan örülnek, hogy ott vannak a polgárőrök. Mint mondják, ők is dühösek, hogy van egy réteg, akik miatt mindnyájukat egy kalap alá veszik. A polgárőrök szerint terrorhelyzet alakult ki, „amely egy bizonyos társadalmi réteg kevésbé integrálódott tagjainak köszönhető”. A parancsnok szeretné, ha egyetlen párttal sem mosnák össze a nevüket. Azt mondja, ők a nemzetért dolgoznak.
Közben egy középkorú hölgy jön ki egy közeli házból. – Hozhatok kávét az uraknak? – kérdezi vidáman. Mielőtt a boltba indulna, mesél néhány szót a gyöngyöspatai életről. És ugyanazt halljuk: hangoskodás, lopás, a kertekbe már nem mernek ültetni semmit. – Nem lenne szabad senkinek a fejét a homokba dugni, mert igenis van gond, mi nagyon féltünk. Felülről mondhatják, hogy mit kell velük csinálni, de csak az tudja, mi a valóság, aki köztük él – emeli fel a hangját. A jövőről nem tudnak semmit, csak bíznak abban, hogy ha egyszer elmennek a vendég polgárőrök, rend marad a faluban továbbra is.
– Megkerestük a jegyzőt, a polgármestert, a vajdát, de semmi nem történt. Széttárták a kezüket, hogy nem lehet mit tenni. Termőterület volt az egész Kecskekő – mutat a hátunk mögött lévő dombra. – Először terményeket loptak, aztán jöttek a víkendházak, pincék, kertek. Csak végig kell nézni rajta – szomorodik el. Aztán hozzáteszi, „azt is írja meg, hogy áldja meg a Jóisten azokat az embereket, akik vigyáznak ránk, feláldozzák a szabad idejüket”. A polgárőrök valóban a saját szabadidejüket áldozzák fel, hiszen mind-
annyiuknak van munkájuk. Amikor kérdezem, hogy tudtak eljönni, a parancsnok csak annyit mond: „hál’ Istennek év eleje van, sok még a szabadság”. (Kuruc.info: vegyük észre: a Jobbik-barátsággal igazán nem vádolható lap egyetlen egy(!) olyan fehéret nem talált, aki a cigányok mellett, a Gárda ellen állt volna ki. Akárcsak a balliberális(!) Origo.)
Végül elindulunk a hírhedt cigánysorra. A parancsnok felajánlja, eljönnek velünk, nem tanácsos arra kíséret nélkül járni. Befordulva a falu legutolsó utcájába megváltozik a kép. Mindenütt szemét hever. A falu végében csordogáló patak környéke valaha gyönyörű lehetett, ma már egy bokor sem terem meg mellette. Medrében autógumit, nejlonzacskót mos a koszos víz. A Kecskekő hosszan elnyúló oldalában álló víkendházak jól láthatóan mind lakatlanok már, szőlőtőkéknek nyoma sincs. (Kuruc.info: nesze neked normális, nem deviáns cigányok...)
Lépteinket kíváncsi szemek kísérik. Egy-egy roma család kiáll a ház elé. Odamegyünk az egyik famíliához, próbáljuk a kialakult helyzetről kérdezni őket, ám nem hajlandók nyilatkozni. Csak néznek ránk. A következő család már beszédesebb. Vagy tízen jönnek ki egy ablaktalan, régi parasztházból. – A magyarok hazudnak – közli határozottan egy foghíjas középkorú férfi. – Elég nekünk a magunk baja, nemhogy még balhézzunk – erősíti meg a másik. Egy fehér csizmás asszony szerint a helyi „öregasszonyok” találták ki az egészet, nincs alapjuk a vádaknak. Aztán unszolásomra csak bevallják: kisebb lopások előfordulnak. – Az nem bűn? – kérdezem. – De az. A suhancok majd meg lesznek fékezve – vágja rá egyikük.
Végül egy idős néni azt mondja, valamikor jóban voltak a cigányokkal.
– Először csak hat cigány család élt itt. Azok még a csendőrök idejében nevelkedtek, tudták, mi a rend – emlékezik vissza. Úgy meséli, a párttitkár telepített ide más cigány családokat azzal, hogy majd megtanulják a tisztes emberektől, hogyan kell viselkedni. Úgy tűnik, a terv csődöt mondott. Hiába szólnak a rendőröknek, nincs változás, mert ha el is viszik a rablókat, néhány nap múlva újra az utcán vannak. Végső elkeseredésében a zöld fejkendős, nehezen járó néni azt mondja: menjen vissza mindenki oda, ahonnan jött!
Operettkatonák? Az emberek biztonságot várnak, de a rendőrségtől várják, nem pedig politikai celebektől és operettkatonáktól, és ezt a feladatot nem veheti át senki – mondta a Heves Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott szombaton Gyöngyöspatán. Horváth László közlése szerint a napokban Gyöngyöspatán is nőni fog a rendőri jelenlét, ugyanis a Heves megyei rendőrség létszáma is nő 99 fővel a nyár végéig. A Jobbik Heves megyei választmánya szerint a párt képviselőit, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet és az Új Magyar Gárda tagjait a helyi lakosok hívták Gyöngyöspatára a sorozatos bűncselekmények megelőzése érdekében. A testület felszólította a kormányt, hogy tegye végre a dolgát, védje meg a tisztességes adófizető állampolgárokat; a bűnözőket üldözze, és ne azokat, akik segíteni próbálnak a védtelen embereken. (MTI)
Keretes anyag: Balog Zoltán: Nem etnikai alapon. Elsősorban szociális és gazdasági, nem pedig etnikai alapon kell megközelíteni a romákkal kapcsolatos stratégiát Magyarországon a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint. Balog Zoltán az MTI-nek úgy fogalmazott: a romák ügyében az áttörést az jelentené, ha az Európai Tanács kimondaná: „ez európai ügy is”. A fideszes politikus kifejtette, abban konszenzus látszik kialakulni, hogy a roma gyerekeket minél korábban be kell vonni a nevelési-oktatási rendszerbe ahhoz, hogy esélyük legyen az általános iskola befejezésére és legalább a szakmaszerzésre, vagy akár a továbbtanulásra, majd a diplomaszerzésre. – Az egyik fő vállalás éppen az iskolaelhagyók arányának csökkenése – tette hozzá. Arra, hogy a romakérdést etnikai vagy szociális alapon kell-e megközelíteni, az államtitkár azt mondta, az elsőbbség szerinte a szociális-gazdasági megközelítésé, hiszen Magyarországon a mélyszegénységben élők közül megközelítőleg fele-fele a romák és a nem romák aránya, vagyis nem etnikai alapú kérdésről van szó. – Mindenkinek, aki a szegénység egy bizonyos szintje alá zuhan, különösen, ha gyerek, segíteni kell, bőrszíntől függetlenül – emelte ki. A politikus másodlagosnak tartja az etnikai szempontot, amely akkor jelentkezik, amikor a romák származásuk miatt nem tudják a felkínált lehetőségeket igénybe venni. Ilyen esetekben biztosítani kell számukra az egyenlő esélyt. – De ha valaki azzal indít, hogy meg kell szüntetni az etnikai diszkriminációt, és akkor minden megoldódik, annak az eredménye az etnikai feszültségek erősödése – figyelmeztetett. Az európai roma keretstratégia szövegének első változatát Budapesten mutatják be április 8-án, a soros magyar uniós elnökség idején.
Önkéntes polgárőr-egyesület vigyáz a rendre · A helyiek félnek a cigányoktól
Már csak nyomaiban látszik a Heves megyei Gyöngyöspata szépsége: az utcákon szemét hever, s az egykori megművelt hegyoldalon törött ablakú hétvégi házak sorakoznak, a szőlőtőkéket mind kiszedték. A helyiek azt mondják, a gazdák sorra adták fel a küzdelmet, mert a cigányok mindent elloptak a kertekből. A romák szerint viszont a magyarok hazudnak, nagyítanak, felfújják a dolgot. Mindenesetre azóta van egy kis nyugalom a faluban, amióta egy önkéntes polgárőr-egyesület a nap 24 órájában vigyáz a rendre.
Zavarja a cigarettafüst? – kérdezi a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, amint a szűkös irodában leülünk beszélgetni. A szobát hamar elárasztja a nehéz dohányfüst szaga, de a beszélgetés hangulatához talán éppen ez illik. A napokban elhatalmasodott a cigányok és a magyarok közötti konfliktus. A helyiek szerint azért, mert nemcsak zaklatja az időseket, de mindenüket el is tulajdonítja romák egy csoportja. Kétségbeesésükben a sértett lakosok összefogtak, és elhívták a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet, hogy segítsen rajtuk, mert félnek. A kocka fordult: most a romák tartanak az utcákon sétáló, megjelenésükkel és fekete öltözékükkel tekintélyt parancsoló férfiaktól. Pedig nem bántanak senkit, ezt még a cigányok is elismerik. A kisebbségi képviselők egymás szavába vágva bizonygatják, hogy „a Bajcsy utcaiak” felfújták ezt a szerintük – és az országos problémákhoz mérten – jelentéktelen ügyet.
– Itt csak kis falopás történik – mondja ifjabb Farkas János elnök. – Megélhetési bűnözés – vágja rá a másik, mire vezetőjük megorrol rá: „Ilyet nem mondunk, mert mi is megítéljük az ilyen dolgokat.” Egyikük elismeri, néha azért eltűnik ez-az a kertekből, és a fémtárgyaknak is nyoma vész a takaros udvarokból. Mégis úgy látják, feleslegesen tartózkodnak a faluban a vendég polgárőrök.
– Néhány szál répa is sokat jelent egy kisnyugdíjasak – igyekszem rávilágítani a problémára. Elhiszik. De szerintük helyben is meg tudták volna oldani az egyre feszültebbé váló helyzetet. És egyébként is, „az igazi cigányproblémát cigányoknak kell megoldani”. Amikor a hogyant firtatom, elmesélik, hogy néhány hónapja jelentkeztek polgárőrnek, de visszajelzést még nem kaptak. Állítják, a 2800 lakosú Gyöngyöspatán élő 460 cigány közül tizenhárommal van gond. Nehezményezik, hogy a lakosság azt várja tőlük, ők közösítsék ki a bajkeverőket, de mint mondják, nekik erre nincs „feljogosultságuk”. A rendőrség és a helyi polgárőrök dolga, hogy elkapják őket, és méltó büntetésben részesüljenek az elkövetők.
Miközben beszélgetünk, belép az ajtón idősebb Farkas János, a korábbi elnök. A nagy bajuszú, melegítőnadrágos ember láttán a többiek felugranak az asztaltól, és hellyel kínálják. Foltos pólója megfeszül a hasán, ahogy hátradől a székben.
– Maguk honnan jöttek? Újság? Hát, akkor megírhatják, hogy ezek a betolakodók reggel itt masíroztak vezényszóra, meg Kossuth nótát énekeltek. Ez így nem mehet tovább, áldatlan állapot uralkodik Gyöngyöspatán. A rendes, dolgos, szorgos cigány emberek megfélemlítése zajlik – kezdi a panaszkodást.
– És mi a helyzet azzal a 13 emberrel, akikkel gond van?
– Nincsenek ezek tizenhárman! Miért mondtátok neki, hogy ennyien vannak? Melyikőtök mondta? – kel ki magából az öreg.
– Mert hatan már bent vannak a börtönben, csak ezt még nem tudtam elmondani, mert megjöttél – menti a helyzetet egyikük.
– Az más. Azok már nem fognak bűnözni – nyugszik meg az öreg.
– Egyszer kijönnek – emlékeztetem a valóságra. Idősebb Farkas János szerint ezért van a három csapás törvénye. Természetesen ő is elmondja a maga verzióját. Szerinte csak néhány kamasz gyereket kaptak rajta fa- vagy vaslopáson, de nekik egyébként is van papírjuk arról, hogy szellemi fogyatékosok. Abban mindanynyian egyetértenek, hogy itt a gazdasággal van gond, mert amiatt nincsenek munkahelyek, és ezért kényszerülnek rá egyesek, hogy lopjanak.
– Ha lenne munka, nem lennének betörések? – firtatom.
– Nem, kezét csókolom – hangzik a határozott válasz az idősebb Farkastól. Rápirít azonban a korábban vele érkezett Bangó Tamás. – Hagyjuk már ezt a betörés fogalmat, itt nincs betörés. Nincs lopás és bűnözés – jelenti ki.
A polgármester előző napi egyeztetésünk ellenére nem nyilatkozik. Amikor a kisebbségi önkormányzat irodájába érkeztem, ott ült a roma képviselők között. Ám amint megtudta, ki vagyok, azonnal elindult kifelé. Nem tudtam marasztalni. Lefelé sandítva csak annyit mondott halkan:
– Nem nyilatkozok. Tudja, a magam érdekében.
A településvezető helyett az iskolaigazgatóhoz vezet az utunk. Molnár Károly egy nem túl régi esetet idéz fel: tavaly december 6-án három cigánygyerek addig ütött egy magyart, amíg az földre nem esett. Agyrázkódással vitték kórházba.
– Alulszocializáltak, agresszívek. A legtöbb esetben nem is kell, hogy kiváltó ok legyen a verekedéseknél – mondja. – Elég indok tehát az erőfitogtatás vagy a hecc. A verekedések és a védelmi pénzek kicsikarása miatt számos szülő kivette a gyermekét a helyi iskolából. Ők már nem fognak soha ide begyökeresedni. Ők már nem lesznek patai emberek, már nem telepednek itt le. Ilyen módon néptelenedik majd el a falu. A dolgos magyar lakosság itt alapvetően mezőgazdaságból él. Sokakat ellehetetlenítettek azzal, hogy a kisebb-nagyobb birtokait rendszeresen meglopják. Ez már nem arról szól, hogy néhány szem gyümölcsöt elvisznek, mert éhesek, hanem kivágják a gyümölcsfát, kiszedik a támoszlopot, a szőlőkarót és eltüzelik. Leszedik a kerítést, a drótot, mert a vasat eladják – sorolja az igazgató.
Gyöngyöspata utcáin néhány fős csoportokban polgárőrök állnak. A mellettük elhaladó romák közül van, aki rájuk se mer nézni, de akad olyan is, aki félelmében hangosan rájuk köszön. Egy idős hölggyel elegyedünk szóba a kerítés mellett. – Köpdösnek minket, kötözködnek velünk. És sosem tudja az ember, hogy mire megy haza – panaszolja.
– Azt mondják, ha lenne munka, nem lopnának – szakítom félbe, de vastag szemüvege mögül szúrós tekintetével rám nézve rövidre zárja a beszélgetést: „a magyarnak sincs munkája, mégsem megy a cigányhoz lopni.”
Kicsit lejjebb sétálva, a cigánysorhoz vezető kanyarban találkozunk a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület speciális egységének parancsnokával. Mészáros István elmondja, március 2-án érkeztek a faluba. Azonnal kaptak szállást, ellátást, kitörő örömmel fogadták őket.
– Van, aki fél önöktől, mert masíroznak és énekelnek az utcákon.
– Ez igaz. Kossuth-dalokat énekeltünk. Ki is hívták ránk a rendőröket, de tisztáztuk a helyzetet. Megkértem a rendőr urakat arra, hogy emiatt nehogy feljelentsék az iskolásokat, mert énekórán ugyanezeket a dalokat énekelték, készülve március 15-re.
Mészáros István mesél arról is, hogy a cigány lakosság körében is vegyes a fogadtatás, köztük is sokan örülnek, hogy ott vannak a polgárőrök. Mint mondják, ők is dühösek, hogy van egy réteg, akik miatt mindnyájukat egy kalap alá veszik. A polgárőrök szerint terrorhelyzet alakult ki, „amely egy bizonyos társadalmi réteg kevésbé integrálódott tagjainak köszönhető”. A parancsnok szeretné, ha egyetlen párttal sem mosnák össze a nevüket. Azt mondja, ők a nemzetért dolgoznak.
Közben egy középkorú hölgy jön ki egy közeli házból. – Hozhatok kávét az uraknak? – kérdezi vidáman. Mielőtt a boltba indulna, mesél néhány szót a gyöngyöspatai életről. És ugyanazt halljuk: hangoskodás, lopás, a kertekbe már nem mernek ültetni semmit. – Nem lenne szabad senkinek a fejét a homokba dugni, mert igenis van gond, mi nagyon féltünk. Felülről mondhatják, hogy mit kell velük csinálni, de csak az tudja, mi a valóság, aki köztük él – emeli fel a hangját. A jövőről nem tudnak semmit, csak bíznak abban, hogy ha egyszer elmennek a vendég polgárőrök, rend marad a faluban továbbra is.
– Megkerestük a jegyzőt, a polgármestert, a vajdát, de semmi nem történt. Széttárták a kezüket, hogy nem lehet mit tenni. Termőterület volt az egész Kecskekő – mutat a hátunk mögött lévő dombra. – Először terményeket loptak, aztán jöttek a víkendházak, pincék, kertek. Csak végig kell nézni rajta – szomorodik el. Aztán hozzáteszi, „azt is írja meg, hogy áldja meg a Jóisten azokat az embereket, akik vigyáznak ránk, feláldozzák a szabad idejüket”. A polgárőrök valóban a saját szabadidejüket áldozzák fel, hiszen mind-
annyiuknak van munkájuk. Amikor kérdezem, hogy tudtak eljönni, a parancsnok csak annyit mond: „hál’ Istennek év eleje van, sok még a szabadság”. (Kuruc.info: vegyük észre: a Jobbik-barátsággal igazán nem vádolható lap egyetlen egy(!) olyan fehéret nem talált, aki a cigányok mellett, a Gárda ellen állt volna ki. Akárcsak a balliberális(!) Origo.)
Végül elindulunk a hírhedt cigánysorra. A parancsnok felajánlja, eljönnek velünk, nem tanácsos arra kíséret nélkül járni. Befordulva a falu legutolsó utcájába megváltozik a kép. Mindenütt szemét hever. A falu végében csordogáló patak környéke valaha gyönyörű lehetett, ma már egy bokor sem terem meg mellette. Medrében autógumit, nejlonzacskót mos a koszos víz. A Kecskekő hosszan elnyúló oldalában álló víkendházak jól láthatóan mind lakatlanok már, szőlőtőkéknek nyoma sincs. (Kuruc.info: nesze neked normális, nem deviáns cigányok...)
Lépteinket kíváncsi szemek kísérik. Egy-egy roma család kiáll a ház elé. Odamegyünk az egyik famíliához, próbáljuk a kialakult helyzetről kérdezni őket, ám nem hajlandók nyilatkozni. Csak néznek ránk. A következő család már beszédesebb. Vagy tízen jönnek ki egy ablaktalan, régi parasztházból. – A magyarok hazudnak – közli határozottan egy foghíjas középkorú férfi. – Elég nekünk a magunk baja, nemhogy még balhézzunk – erősíti meg a másik. Egy fehér csizmás asszony szerint a helyi „öregasszonyok” találták ki az egészet, nincs alapjuk a vádaknak. Aztán unszolásomra csak bevallják: kisebb lopások előfordulnak. – Az nem bűn? – kérdezem. – De az. A suhancok majd meg lesznek fékezve – vágja rá egyikük.
Végül egy idős néni azt mondja, valamikor jóban voltak a cigányokkal.
– Először csak hat cigány család élt itt. Azok még a csendőrök idejében nevelkedtek, tudták, mi a rend – emlékezik vissza. Úgy meséli, a párttitkár telepített ide más cigány családokat azzal, hogy majd megtanulják a tisztes emberektől, hogyan kell viselkedni. Úgy tűnik, a terv csődöt mondott. Hiába szólnak a rendőröknek, nincs változás, mert ha el is viszik a rablókat, néhány nap múlva újra az utcán vannak. Végső elkeseredésében a zöld fejkendős, nehezen járó néni azt mondja: menjen vissza mindenki oda, ahonnan jött!
Operettkatonák? Az emberek biztonságot várnak, de a rendőrségtől várják, nem pedig politikai celebektől és operettkatonáktól, és ezt a feladatot nem veheti át senki – mondta a Heves Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott szombaton Gyöngyöspatán. Horváth László közlése szerint a napokban Gyöngyöspatán is nőni fog a rendőri jelenlét, ugyanis a Heves megyei rendőrség létszáma is nő 99 fővel a nyár végéig. A Jobbik Heves megyei választmánya szerint a párt képviselőit, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet és az Új Magyar Gárda tagjait a helyi lakosok hívták Gyöngyöspatára a sorozatos bűncselekmények megelőzése érdekében. A testület felszólította a kormányt, hogy tegye végre a dolgát, védje meg a tisztességes adófizető állampolgárokat; a bűnözőket üldözze, és ne azokat, akik segíteni próbálnak a védtelen embereken. (MTI)
Keretes anyag: Balog Zoltán: Nem etnikai alapon. Elsősorban szociális és gazdasági, nem pedig etnikai alapon kell megközelíteni a romákkal kapcsolatos stratégiát Magyarországon a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint. Balog Zoltán az MTI-nek úgy fogalmazott: a romák ügyében az áttörést az jelentené, ha az Európai Tanács kimondaná: „ez európai ügy is”. A fideszes politikus kifejtette, abban konszenzus látszik kialakulni, hogy a roma gyerekeket minél korábban be kell vonni a nevelési-oktatási rendszerbe ahhoz, hogy esélyük legyen az általános iskola befejezésére és legalább a szakmaszerzésre, vagy akár a továbbtanulásra, majd a diplomaszerzésre. – Az egyik fő vállalás éppen az iskolaelhagyók arányának csökkenése – tette hozzá. Arra, hogy a romakérdést etnikai vagy szociális alapon kell-e megközelíteni, az államtitkár azt mondta, az elsőbbség szerinte a szociális-gazdasági megközelítésé, hiszen Magyarországon a mélyszegénységben élők közül megközelítőleg fele-fele a romák és a nem romák aránya, vagyis nem etnikai alapú kérdésről van szó. – Mindenkinek, aki a szegénység egy bizonyos szintje alá zuhan, különösen, ha gyerek, segíteni kell, bőrszíntől függetlenül – emelte ki. A politikus másodlagosnak tartja az etnikai szempontot, amely akkor jelentkezik, amikor a romák származásuk miatt nem tudják a felkínált lehetőségeket igénybe venni. Ilyen esetekben biztosítani kell számukra az egyenlő esélyt. – De ha valaki azzal indít, hogy meg kell szüntetni az etnikai diszkriminációt, és akkor minden megoldódik, annak az eredménye az etnikai feszültségek erősödése – figyelmeztetett. Az európai roma keretstratégia szövegének első változatát Budapesten mutatják be április 8-án, a soros magyar uniós elnökség idején.
