A 90 éves Zentai a második világháború alatt a magyar hadseregben szolgált. A Simon Wiesenthal Központ szerint 1944 novemberében halálra vert egy 18 éves zsidó fiút, amiért az, megszegve a hatályos törvényeket, nem viselte a megkülönböztető jelzést, a sárga csillagot, majd holttestét a Dunába dobta. A zsidókat az nem zavarja, hogy a kérdéses időpontban Zentai nem is tartózkodott Budapesten, így felkerült a jeruzsálemi szervezetnek a "tíz legkeresettebb náci bűnözőt" felsorakoztató listájára.

Budapest 2005-ben kérte az ausztrál hatóságoktól a Perthben élő magyar kiadatását. Az ausztráliai szövetségi rendőrség még 2005-ben őrizetbe vette Zentait, és megkezdte ellene a kiadatási eljárást.

Az ausztrál kormány 2009-ben jóváhagyta Zentai kiadatását, de a szövetségi bíróság első fokon érvénytelenítette a döntést, arra hivatkozva, hogy a háborús bűn vétsége a gyilkosság idején még nem szerepelt a magyar jogrendben, így Brendan O'Connor ausztrál belügyminiszter nem adhatja át Zentait a magyar hatóságoknak. Az ausztrál kormány fellebbezett az ítélet ellen.

A legfelsőbb bíróságnak most arról kell határoznia, hogy az Ausztrália és Magyarország között érvényben lévő kiadatási egyezmény csak abban az esetben alkalmazható-e, ha a Zentai terhére rótt gyilkosság az elkövetés idején is bűncselekménynek minősült.

Zentai Károly, aki jelenleg feltételesen szabadlábon van, az 1950-es években vándorolt ki Ausztráliába, ahol állampolgárságot kapott. Cáfolja, hogy részt vett volna a zsidó fiú állítólagos megölésében, azt hozva fel bizonyítékul, hogy a kérdéses időszakban nem is tartózkodott Magyarországon.

(MTI korrigálva)