Az országában radikális változásokat elindító venezuelai köztársasági elnök döntését azzal indokolta, hogy Venezuelának nincs szüksége olyan intézmények támogatására, amelyek az Egyesült Államok irányítása alatt állnak. „Semmi nem indokolja többé, hogy Washingtonba szaladozzunk…Ki fogunk lépni a Világbankból és a Nemzetközi Valutaalapból.”

Miután Hugo Chávez 1999-ben átvette hivatalát, azonnal hozzákezdett az IMF-fel és a Világbankkal fennálló kapcsolatok lazításához. Röviddel megválasztása után kiegyenlítette tartozását az IMF-fel szemben, majd később – öt évvel a hivatalos lejárat előtt – a Világbanknak is visszafizette az elődeire rákényszerített kölcsönöket.

A Valutaalap vezetői 2006 végén belátták: immár semmi keresnivalójuk nincs Venezuelában, az ország népének adósrabszolgaságban tartása nem lehetséges többé. Ezért bezárták az IMF venezuelai irodáit. Chávez már akkoriban közölte: szeretne egy új latin-amerikai pénzintézetet felállítani, de egy olyat, amely nem a nemzetközi pénzoligarchia érdekében ténykedik, hanem valóban a térség népeinek felemelkedésén munkálkodik. A venezuelai elnök ígéretét betartotta: 2009 szeptemberében megszületett a Bank of the South. A bank megalapításában Venezuela mellett közreműködött Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay, Ecuador és Bolívia.

Mondhatnánk persze, Venezuela könnyen ugrál, hiszen a jelentős olajbevételek birtokában megteheti, hogy tengelyt akaszt a nyugati világot irányító pénzoligarchiával. (Az olajüzletből származó jövedelem az állami bevételek felét teszi ki.) Így igaz, de ne felejtsük el, hogy számos olyan, komoly ásványkincsekkel rendelkező ország van a világban, melynek erőforrásait a nyugati pénzvilág rabolja el. A venezuelai olajkincsre feni a fogát Amerika: 1999 óta számos alkalommal próbálták megbuktatni a Hugo Chávez vezette kormányzatot. Azonban kudarcot vallottak. A dél-amerikai ország olajbevételei immár nem a cionista bankárokat és sleppjüket, hanem magát a népet gazdagítják.

Nekünk, magyaroknak nincsen ugyan olajunk és más fontos ásványkincsünk (habár földünk és vizünk roppant értékes), de immár vesztenivalónk sem sok van. Nem követhetnénk végre a venezuelai példát?